GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 23. 11 percnyi olvasás
"Ön szerint Donald Trump fasiszta?"
- kérdezték Kamala Harristől kevesebb mint két héttel a 2024-es elnökválasztás napja előtt a CNN hírcsatorna adásában.
"Igen, úgy gondolom"
- felelte az akkori alelnök a Demokrata Párt elnökjelöltjeként. A jelenet nem sokkal azután játszódott le, hogy John Kelly nyugalmazott tábornok, Donald Trump korábbi fehér házi kabinetfőnöke úgy nyilatkozott: a republikánus zászlóvivő "beleillik a fasiszta általános definíciójába", mi több, megesett, hogy dicsérte az Adolf Hitler tábornokai által tanúsított lojalitást a náci diktátor irányába.
A végül vereséget szenvedő demokraták két éve abban bíztak, hogy sikeres kampánystratégia lesz a "fasiszta" bélyeg rásütése Trumpra, 2026-ban pedig úgy tűnik, a Republikánus Párt a demokratákat kívánja "kommunistaként" lefesteni.
De vajon ez elég lehet a novemberi félidős választás előtt a demokratákkal szemben? Látszólag még Trump jobbkeze sem gondolja így, mégis ez lehet a republikánusok fő üzenete.
Egy generációval azután, hogy megvívtuk és megnyertük a hidegháborút a kommunizmus jelentette fenyegetéssel szemben, a kommunista fenyegetés most újjáéledt hazánkban, beleértve azokat az újonnan érkezőket is, akik olyan eszméket vallanak, amelyek teljesen ellentétesek az életmódunkkal és nagyszerű sikerünkkel
- mondta az amerikai elnök a Mount Rushmore-nál július 3-án, az Egyesült Államok alapításának 250. évfordulója előtti estén. "Amerika sosem lesz kommunista ország" - szögezte le Donald Trump, majd ígéretet tett a szerinte a második világháborút és a 9/11-es terrortámadást is felülmúló, az amerikai szabadságra "halálos fenyegetést" jelentő kommunizmus mihamarabbi legyőzésére.
Az előbbi beszéd előtt egy héttel Trump New Yorkban szólalt fel, ahol június végén a demokratikus szocialista polgármester, Zohran Mamdani három jelöltje is előválasztási győzelmet aratott establishment-közeli riválisával szemben.
A radikális baloldal "folytatni akarja a gyermekek transznemű csonkítását, újra akarják indítani a keresztények és az egyházak elleni háborút, és ahogy a New Yorkban nemrég megválasztott kommunistáknál láthattuk [...] teljes egészében el akarják pusztítani a hagyományos amerikai életmódot" - figyelmeztetett Trump egy vallási konzervatív csoport előtt tartott beszédben a Guardian cikke alapján, mivel szerinte Mamdani "aggasztó" és "istentelen kommunista" jelöltjei gyűlölik Amerikát és az amerikai népet. Az elnök gúnyosan kijelentette,
ő lenne a világ legjobb kommunistája,
hisz ehhez csak ingyen lakhatást és élelmet kell ígérni, nem törődve azzal, hogy emiatt pár év alatt összeomlana az ország, és "mindenki szenvedne vagy meghalna" - jegyezte meg.
(Azt most figyelmen kívül hagyjuk, hogy sokan Trumpot vádolják etatista, államkapitalista gazdaságpolitikai irányítással, arra mutatva például, hogy az elmúlt másfél évben chipgyártó és más stratégiai fontosságú vállalatok tucatjaiban vált részvényessé az amerikai szövetségi állam. Egy biztos: a vámjairól elhíresült Trumpot ugyancsak nehéz lenne a szabadpiac rajongójának beállítani.)
Nemrég országszerte felbukkanó radikálisokra és "mini-Mamdanikra" figyelmeztetett Mike Johnson republikánus házelnök is:
A jelenlegi veszély abban rejlik, hogy az energia, a lelkesedés, az alulról szerveződődés és a pénz is a lázadó baloldal oldalán áll, és ők nyíltan marxistaként, kommunistaként indulnak a kongresszusi választásokon!
Johnson szerint a hidegháború idején Ronald Reagan még a tengerentúli kommunistáktól intett óva, akik mostanra viszont már idehaza szervezkednek.
Hasonló retorikából valószínűleg még többet fogunk hallani a következő hetekben.
Az Axios arról értesült: a november 3-i kongresszusi választásra készülve a republikánusok fő üzenete a szocializmus és a mind egy szálig radikális baloldalinak beállított demokraták elutasításáról fog szólni.
A republikánus kampánystratégia lényege az, hogy a félidős választás – a dolgok megszokott természetével ellentétben –
NE a hivatalban lévő elnökről szóló népszavazássá nője ki magát, hanem a két párt közötti kontraszt éleződjék ki.
Az Axios szerint tehát a republikánus kampány üzenete röviden és tömören annyi, hogy "a demokraták még nálunk is rosszabbak".
A republikánusok szeptember 9-10-re egy nagygyűlést is terveznek Dallasban, ahol demokrata politikusokról és progresszív baloldali aktivistákról készült felvételeket fognak bevetni, hogy a Demokrata Pártot az átlagos amerikai nézeteitől teljesen elrugaszkodottként mutassák be.
Végtelen a videós tárunk
- mondta egy forrás az Axiosnak. A megszólaló többek közt feltehetően arra az interjúra utalt, amikor az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) társelnöke a Fox News adásában bólogatva erősítette meg a szervezet olyan radikális programpontjait, mint a szenátus eltörlése vagy az országhatárok és a börtönök felszámolása.
Democratic Socialists of America (DSA) national co-chair Megan Romer went on Fox News and outlined the DSA’s platform, including:• Eliminating the Senate• Replacing the presidency and the Supreme Court as we know them• Defunding the Pentagon• Abolishing borders and… pic.twitter.com/FEpgZTZak0 https://t.co/FEpgZTZak0
— Republicans against Trump (@RpsAgainstTrump) July 27, 2026
A republikánus támadások egyik kiemelt célpontja előreláthatóan a demokraták michigani szenátorjelöltje, Abdul El-Sayed lesz, akit Trump korábban kommunistának és zsidógyűlölőnek nevezett. El-Sayed az általános és kötelező állami egészségbiztosítás (Medicare for All) elkötelezett híve, megreformálná a kampányfinanszírozási rendszert, illetve hevesen bírálta Izrael katonai fellépést Gázában, amit népirtásnak titulált. A muszlim vallású El-Sayed az antiszemitizmussal kapcsolatos vádakat határozottan visszautasította, magát pedig kommunista helyett még csak nem is szocialistának, hanem kapitalistának vallotta.
Nem kevesen vélik úgy, hogy az El-Sayedhez hasonló jelöltekkel való mérkőzés tiszta ajándék az egyébként szorult helyzetben lévő republikánusok számára.
A korábban járványügyi köztisztviselőként dolgozó, orvos végzettségű El-Sayed republikánus ellenfele, Mike Rogers a "józan ész és a teljes őrület" közötti küzdelemként festette le a michigani választást, a republikánusok egyik politikai hirdetése pedig rögvest a nemzetközi terrorizmussal hozta összefüggésbe a "szélsőséges" El-Sayedet.
(Arról, hogy miért kulcsfontosságú Michigan állam az idei kongresszusi választáson, és miért nem áll valami jól a republikánusok szénája, itt írtunk bővebben.)
Ki a szocialista, a progresszív vagy a baloldali?
Nos, egyértelműen nehéz különbséget tenni az amerikai politikában, ezért használjuk mi is általában mindkettő jelzőt, a "progresszív baloldali"-t a mostani "hullámra". A kortárs amerikai baloldal legmeghatározóbb alakja, Bernie Sanders független szenátor sosem volt a DSA tagja, potenciális utódja, Alexandria Ocasio-Cortez pedig csak a New York-i tagozatban aktív, az országos szervezet visszavonta a támogatását. Míg Zohran Mamdani DSA-tag és Sandershez hasonlóan bevallottan demokratikus szocialista, sokkal több olyan progresszív politikus akad a demokraták körében, akik nemcsak a DSA-tagságot, hanem a szocialista bélyeget is visszautasítják, akárcsak El-Sayed. És akkor a baloldali populizmust vagy az – Egyesült Államokban olykor a baloldal szinonimájaként használt – liberalizmust még bele sem kevertük.
A Demokrata Párton belüli progresszív csoportosulás (progressive caucus) 1991-ben alakult a Kongresszusban, és csaknem az alsóházi frakció felét a sorai között tudhatja. Tagjai korántsem egységesek, alapvetően olyan szakpolitikai javaslatcsomagok mellett kardoskodnak, mint a Medicare for All és a Green New Deal. Az utóbbi években páran az Izrael-kritikus irányvonal miatt kiléptek. Az Elizabeth Warren szenátor által képviselt progresszivizmusnak azonban bőven akadtak szocialista kritikusai, így nem teljes az átfedés a kettő között.
Noha a demokraták előretörő balszárnyáról önti magából a cikkeket az amerikai sajtó, azt érdemes kiemelni, hogy mindössze néhány DSA-közeli befutóról beszélhetünk a több száz kongresszusi előválasztási verseny közepette. Az Amerikai Demokratikus Szocialisták országos szervezetét 1982-ben alapították, igazán széles körben pedig csak Sanders 2016-os kampányával lendült fel. Ideológiai irányvonala sokszínű, jelen van benne mind a reformer hozzáállás és a radikális forradalmi hevület, mind a szociáldemokrácia, a marxizmus-leninizmus és a maoizmus. A DSA idén hivatalosan mindössze három alsóházi jelöltet támogatott, akik közül ketten nyertek, míg a helyi szintű DSA-tagozatok kilenc politikus mögé álltak be, és ők sem nyertek mindannyian.
Egy biztos: újdonság az elmúlt évtizedekhez képest, hogy országos ismertségű amerikai politikusok sora nyíltan magáénak vallja a szocialista jelzőt. De nemcsak ők, a szavazók is: a CNN/SSRS júliusi közvélemény-kutatása alapján
a demokraták egyharmada tartja magát demokratikus szocialistának, túlnyomú részük pedig fiatal
(a magukat demokrata szocialistának vallók 59 százaléka 45 év alatti). Ez tükröződik a választási eredményekben is: a baloldali progresszívek bázisának a nem túl vagyonos, de magasan iskolázott, nagyvárosi bérleményben élő, többségében fehér fiatalok tekinthetők – a szocialisták kritikusai, köztük Trump, tehát nem alaptalanul élcelődnek azon, hogy épp a munkásosztály vagy a faji kisebbségek körében hódítanak kevésbé (egyelőre?). De nem túlságosan meglepő, hogy a hagyományosan liberálisabb és változásra nyitottabb, illetve diplomával rendelkező, ám a szüleiknél mégis rosszabb gazdasági kilátásokkal szembesülő fiatalok adják a progresszív politika táptalaját.
JUST IN - Trump: https://t.co/3xvuJnIG6L
— Disclose.tv (@disclosetv) August 9, 2026
A CBS felmérése szerint több demokrata szimpatizál a szocializmussal (58%), mint a kapitalizmussal (32%), a teljes lakosság körében azonban továbbra is nagyobb a kapitalizmus ázsiója: 46 százaléknyian vélekednek róla kedvezően, míg a szocializmusról csak 35 százalék, egyszóval nem állíthatjuk, hogy a "kommunizmus fenyegetése" mint üzenet egyáltalán nem fog értő fülekre találni. (De persze előjön a definíciós vita, hiszen válaszadóként több dolgot beleláthatunk a címkék mögötti tartalomba.)
Míg a republikánusok a szélsőségesnek bélyegzett demokratákról, addig
a demokraták a megélhetési kérdésekről és Trumpról igyekeznek majd novemberben képletes referendumot tartani.
Forgatókönyvük nem megalapozatlan: a félidős választások hagyományosan a Fehér Házon kívüli pártnak kedveznek, az pedig már csak a hab a tortán, hogy az Ovális Iroda jelenlegi elfoglalójának népszerűsége a negatív rekordokat döntögeti – nem kis részben az iráni háború miatti olaj- és benzinár-emelkedés következtében. A Reuters/Ipsos hétfőn zárult kutatása alapján az amerikaiak mindössze harmada helyeselte Trump teljesítményét a Fehér Házban, míg 64 százalékuk elégedetlen volt azzal.
Ezt látványosan tükrözi a republikánus elnök különböző szakpolitikák kapcsán mért megítélése. A CNN júliusi adatsorában Trump három, egymással összefüggő területen érte el a legrosszabb eredményt:
A megkérdezettek közel háromnegyedével szemben csupán 27 százalék vélte úgy, hogy a megfelelő helyen vannak Trump prioritásai.
Ha tehát csak ezeken az ügyeken múlna majd a szavazás, most úgy tűnik, hogy valószínűleg nyert ügye lenne a demokratáknak, akik kitartóan sulykolják majd, hogy a megélhetés könnyebbé tétele áll a fókuszukban. A kampányban viszont bizonyára azt is megpróbálják majd bizonyítani, hogy a mindennapok valóságától elrugaszkodott Trumppal szemben ők azok, akik igazán értik az átlagos amerikai gondjait, szükségleteit és vágyait.
A legtöbb elemző egyetértett abban, hogy a 2024-es elnökválasztási kampányban az a republikánus reklám vitte be a legfájdalmasabb ütést Kamala Harrisnek, amely a transznemű rabok Harris által támogatott nemátalakítása kapcsán azt hangoztatta, hogy a demokrata jelölt
nem önért, hanem értük [they/them] dolgozik.
A hirdetés hatékonysága csak részben alapult a "woke" identitáspolitika túlkapásaira. Elsősorban azért vált be a republikánusoknak, mert miközben Joe Biden alatt elszabadultak az árak és káoszba fulladt a déli határ meg a világpolitika, az átlagember aggályaitól teljesen elrugaszkodottnak ábrázolta Harrist.
ugyanez a célja most a demokratáknak Trumppal, aki az axios szerint az ideje nagy részében a népszerűtlen vámokkal, egy népszerűtlen háborúval, és olyan népszerűtlen projektekkel foglalkozik, mint a fehér házi bálterem.
Bárhogy is alakul a kimenetele, a 2026-os kongresszusi kampány rendkívül érdekes előzetese lesz a demokraták 2028-as elnökjelölti castingjának. Úgy tűnik, a momentum egyértelműen a balszárnynál van, hisz a Demokrata Párt establishmentje és középutas politikusai nem igazán találják a hangjukat, de úgy igazán saját programjukat sem. A demokrata szavazóbázis a Trump-korszak sokadik évébe lépve már nem feltétlenül éri be az ádáz Trump-ellenességgel, hanem egyúttal friss alternatívát keres, ez pedig főleg balról érkezik jelenleg.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a párt mérsékelt és baloldali szárnyait egyfajta gazdaságpolitikai populizmus kovácsolhatja egységbe, amitől azt remélik, hogy a demokratáktól eltávolodott munkásosztálybeliek – legyenek fehérek, feketék vagy latinók –, visszatalálnak majd hozzájuk. Ahogy idén, úgy 2028-ban is fontos kérdés lesz, hogy hiába próbálnak megélhetésről, magas rezsiről, az egészségbiztosítási víziójukról, kapzsi techmilliárdosokról és adatközpont-moratóriumról prédikálni a demokraták,
a republikánusoknak sikerül-e feleleveníteni a kultúrharcot, és az úgynevezett "woke" szélsőségességgel hitelteleníteni a demokratákat.
A párt mérsékeltjei ettől tartanak leginkább, egyes demokraták határozottan elhatárolódtak a szocializmustól vagy kilépéssel fenyegettek a DSA, illetve az olyan ellentmondásos influenszerek térnyerése miatt, mint Hasan Piker. Más demokrata politikusok azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy csupán egy hangos kisebbségről van szó a párton belül, amelynek "nagy sátornak" kell lennie, ha nyerni akar.
A progresszív nagyágyú, Alexandria Ocasio-Cortez nemrég viccelődve próbálta levetni magáról a Harrist ugyancsak megbéklyózó szlogeneket, mint például a "defund the police", röviden a rendőrség finanszírozásának megszüntetését.
A woke első korszaka őrült volt
- ismerte el AOC, katalizátorként a koronavírus miatti lezárásokra mutatva. A jövőben valószínűleg nem fogja megúszni ennyi magyarázattal, főleg ha tényleg elnöki ambíciókkal bír.
Collins: Do you still believe that Thanksgiving should be canceled?Hong: I'm a chef, and one of the first meals that I made was for the community when I was 16 was a Thanksgiving meal. But Thanksgiving is also a time that's incredibly painful for many people in our communities.… pic.twitter.com/Kd5kBZMxZS https://t.co/Kd5kBZMxZS
— Acyn (@Acyn) August 4, 2026
A szintén New York-i Mamdani talán példaként szolgálhat arra, hogy miképp lehet sikeresen – azaz röviden és tömören – elhatárolódni a néhány évvel ezelőtt kitett "woke" Twitter-posztoktól, míg a vereséget szenvedett szocialista kormányzójelölt, Francesca Hong inkább az ellenpélda Wisconsinból. Hong épp a kampányhajrában kezdett kínos magyarázkodásba, amiért korábban kikelt a hálaadás "gyarmatosító" ünnepe ellen, a győztes riválisa mögött felsorakozott establishment legnagyobb örömére.
Meglátjuk, hogy az Egyesült Államokban hosszú múltra visszatekintő "kommunista" bélyeg hatásosabb lesz-e, mint amikor Harris lefasisztázta Trumpot.
Akadt valaki, aki óvatosan aggályát fejezte ki a stratégia hatékonysága kapcsán: nem más, mint az elnök jobbkeze, J. D. Vance.
A republikánus alelnök valószínűleg azzal is kapcsolatban szólalt meg, hogy az X platform jobboldali berkeiben pár hete vita alakult ki arról, hogy ezek a mai fiatalok jogosan panaszkodnak-e amiatt, hogy 20 dollárba kerül egy gyorséttermi burrito. Egyes konzervatív influenszerek, köztük Ben Shapiro, lesöpörték az egész burrito-ügyet az asztalról, ami tulajdonképpen a fiatalok megélhetési bizonytalanságának metaforájává avanzsált.
Nem úgy Vance, aki múlt héten kijelentette,
republikánus társaimnak az a figyelmeztetésem, hogy ha mi nem találjuk el, mi a helyes, ne a fiatalokat hibáztassuk a szocializmussal való szimpatizálásukért. Magunkat kell hibáztatnunk.
Bár egyébként Vance szintén előszeretettel riogat kommunizmussal, azt hozzátette: nem ignorálhatják a fiatalok gazdasági aggályait, hisz az csak tovább növeli a szocializmus vonzerejét.
A szocializmust nem úgy lehet megállítani, hogy szabadpiaci szlogeneket harsogunk az embereknek. Bármennyire is szeretem a szabadpiacot, a szocializmust úgy lehet megállítani, ha jobbá tesszük az emberek életét, és ezt próbáljuk tenni minden egyes nap
- húzta alá az amerikai alelnök, érvelése pedig azzal az egyszerű ténnyel is alátámasztható, hogy a Szovjetunió 35 évvel ezelőtti szétesése óta lassan felnőtt két generáció az Egyesült Államokban, akik számára a hidegháborús korszakot jellemző antikommunizmus sokkal kevésbé átélhető, mint az, hogy lassan megfizethetetlenné válik a kedvenc gyorséttermi menüjük.
Bizonyára az ilyen típusú megélhetési problémákra igyekszik választ adni a Fehér Ház az olyan improvizáltnak tűnő ad hoc intézkedésekkel, mint hogy 300 ezer tonna darált marhahús vámmentes importját engedélyezték a drágulás letörése végett.
Címlapkép forrása: Win McNamee/Getty Images
Napi