GazdaságSzerző: portfolio 1 órával ezelőtt 3 percnyi olvasás
Bár az OECD a kiadások megfékezését és a nyugdíjrendszer szigorítását sürgeti, Farkas András nyugdíjszakértő szerint az aggodalom megalapozatlan, mivel Magyarország európai viszonylatban kifejezetten keveset költ az idősekre. A szakember úgy véli, a nyugdíjasok keresőkhöz viszonyított elszegényedésének megállításához az időseknek is részesedniük kellene a reálbér-növekedésből, a költségvetési hiányt pedig nem az ő kárukra kellene rendezni. A nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötését elméletben támogatja, de úgy véli, a hazai életkilátások miatt ma még semmilyen korhatáremelés nem indokolt – írja a Pénzcentrum.
A társadalom elöregedése miatt az OECD idei országjelentésében reformokat szorgalmazott Magyarország számára a nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatósága érdekében. A szervezet előrejelzése szerint 2025 és 2070 között a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya 4,4 százalékponttal nőhet. Ennek ellensúlyozására a nyugdíjkorhatár és a nők kedvezményes nyugdíjazásának várható élettartamhoz kötését, valamint a 13. és 14. havi juttatások korlátozását javasolták.
Farkas András, a Nyugdíjguru alapítója azonban túlzónak tartja a szervezet aggodalmait. Kiemelte, hogy a 27 uniós tagállam közül Magyarország a 25. helyen áll a GDP-arányos nyugdíjkiadásokat tekintve, hiszen míg az uniós átlag 10,9 százalék, nálunk ez csupán 7,5-7,7 százalék. Ebből adódóan a kiadások növelése kívánatos folyamat lenne, legalább az európai átlag megközelítéséig.
Ebbe a keretbe illeszkedik az is, hogy a szakember a nyugdíjas SZÉP-kártyára szánt százmilliárdokat is inkább az ellátások tartós, alapba épülő emelésére fordítaná.
A nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötésével elviekben egyetért a szakértő, de hangsúlyozta, hogy a magyarok uniós átlagtól 4,4 évvel elmaradó életkilátásai miatt egy ilyen automatizmus legalább tíz évig nem eredményezne korhatáremelést. Sőt, az alacsony várható élettartam – különösen a férfiak esetében – azt mutatja, hogy túl kevés idő marad a nyugdíjas évek élvezetére. Emiatt korábban azt is javasolta, hogy 2035-ig átmenetileg csökkentsék 64 évre a korhatárt. Egy igazságos, finn mintára épülő rendszerben ráadásul a szabálynak kétirányúnak kellene lennie, vagyis ha romlanak az életkilátások – ahogy azt a koronavírus-járvány idején is láthattuk –, a nyugdíjkorhatárnak is csökkennie kell.
A Nők 40 program kapcsán Farkas András egyértelművé tette, hogy a nők többletfeladatainak elismerését meg kell tartani, de a rendszer jelenlegi formájában fenntarthatósági kérdéseket vet fel. A fő probléma az, hogy a nemzetközi gyakorlattal ellentétben nálunk az előrehozott nyugdíjhoz nem társul semmilyen levonás. Nyugat-Európában minden korábban megkezdett év 5-6 százalékos, tartós nyugdíjcsökkentést jelent, míg a magyar rendszerben egy nő akár az általános korhatár előtt három évvel, teljes ellátás mellett vonulhat vissza.
Egy biztosításmatematikai korrekcióval a kedvezmény megszüntetése nélkül is egyensúlyba lehetne hozni a rendszert.
A pluszhavi juttatások, köztük a Nők 40 költségei együttesen évente mintegy 1800 milliárd forintot tesznek ki. A 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetése jelenleg is zajlik, az idén, 2026-ban egyheti, jövőre kétheti, 2028-ban háromheti összeget folyósítanak, a teljes havi ellátás pedig 2029-re várható. Mivel egyheti nyugdíj nagyjából 150 milliárd forintba kerül, a teljes 14. havi juttatás elérése 600 milliárdos tételt jelent majd. Tekintettel arra, hogy a magyar rendszer bevételei eredetileg tizenkét havi kifizetésre lettek kalibrálva, ezeket az extra, politikai vállalásként bevezetett hónapokat az általános adóbevételekből kell fedezni, ám a magyar állam nyugdíjra fordított kiadásai még ezekkel a tételekkel együtt is jócskán elmaradnak a nyugat-európai szinttől.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi