GazdaságSzerző: vg 2 órával ezelőtt 3 percnyi olvasás
Magyar Péter három hónapja még azt ígérte, hogy kormánya nem hoz „egy éjszaka alatt” jogszabályokat, mert a demokratikus törvényalkotásnak szerinte legalább 8–10 nap kell. Ehhez képest a Tisza péntek este egy salátatörvénybe rejtette el az igen jelentős dohánytermékekre vonatkozó adóemelést, amelyről kedden már szavazhat is a parlament.
„Nem akarunk egy éjszaka alatt hozni jogszabályokat” – Magyar Péter miniszterelnök alig három hónapja ezzel húzott éles kontrasztot elődje és saját kormánya működe között. Hozzátette, a társadalmi egyeztetésnek ára van: a demokratikus törvényalkotás átfutási ideje minimum 8–10 nap. A Tisza-kormány most a dízeltámogatásról szóló salátatörvénybe csomagolt egy sokak pénztárcáját érintő, jelentős adóemelést, amelyet kivételes eljárással néhány nap alatt visz át a parlamenten.
Ahogyan azt lapunk kiszúrta: a T/669. számú törvényjavaslat alapvetően az üzemanyagár-emelkedés miatt nyújtott támogatásokról és kapcsolódó intézkedésekről szól, és ebbe került bele a dohánytermékek adóemelése, amely a cigarettától a hevített termékeken át a nikotinpárnákig számos terméket érint.
A cigaretta minimum jövedéki adója 47 140 forintról 59 800 forintra emelkedne ezer szálanként, ami 26,9 százalékos növekedés, így egy doboz cigaretta árában a minimum jövedékiadó-teher novembertől 253 forinttal nő.
A kormány pénteken este nyújtotta be a salátatörvényt, melybe elrejtették a dohánytermékeket terhelő adó mértékének jelentős emelését tartalmazó passzust.
Ezt követően hétfőn kivételes eljárásban napirendre vették, kedden pedig már a zárószavazás következhet. A négy naptári napból kettő hétvégére esett, így egyetlen teljes munkanap maradt a péntek esti benyújtás és a szavazás napja között.
Ugyanakkor a rapid tempó és a jogszabály salátatörvénybe rejtése nehezen fér össze azzal, amit Magyar Péter mérceként állított a tiszás törvényhozásnak. A miniszterelnök júniusi kijelentése ugyanis éppen a társadalmi egyeztetéssel magyarázta a lassabb jogalkotást, és legalább 8–10 napban határozta meg a demokratikus törvényalkotás átfutási idejét.
A Tisza választási programjában is más gyakorlatot ígért: vállalta a rendeleti kormányzás megszüntetését és „az Országgyűlés valódi szerepének helyreállítását”. Porcher Áron júniusban már kormánypárti képviselőként utalt erre a Parlament falai közt, Radnai Márk pedig később valódi társadalmi egyeztetést ígért.
Mindezt Magyar Péter augusztus végén a következőképpen összegezte: „a kormány kormányoz, az Országgyűlés törvényt alkot és ellenőriz, az ellenzék vitatkozik”. Ám úgy tűnik, hogy a TISZA a saját maga által alkotott mércéhez sem tudja tartani magát, hiszen az említett nyilatkozatok egyikének sem felel meg, ahogy a dohánytermékek jövedéki adójáról szóló mostani javaslat és annak beterjesztésének körülményei.
Emlékezhetünk rá, hogy a gyorsabb tempójú törvényalkotás az Orbán-kormányok idején az ellenzék heves és rendszeres tiltakozását váltotta ki. Ilyen volt például a kisadózó vállalkozások tételes adózásának átalakítása 2022-ben.
Tordai Bence, a Párbeszéd akkori társelnöke az Alkotmánybírósághoz fordult az „alig egy nap alatt, kivételes eljárásban, egyeztetés nélkül” elfogadott törvény miatt, az indulatokat pedig addig sikerült szítani, hogy végül sokan tüntetésekkel és hídfoglalásokkal nyílvánították ki elégedetlenségüket.
Ugyanabban az évben egy több mint 160 oldalas salátatörvénybe került be a szociális törvény módosítása.
Jellemző példa, hogy a törvényalkotás tempója ellen az akkori igen heterogén ideológiai alapzatú ellenzék (MSZP, LMP, Jobbik) már 2011-ben is közösen lépett fel. Obstrukciójukat akkor azzal indokolták, hogy a kormány diktálta iram ellehetetleníti a javaslatok érdemi megvitatását.
A Fidesz korábbi törvényalkotási gyakorlatát olykor jogos kritika érte az ellenzék részéről, máskor talán túlzó reakciót váltott ki egy-egy javaslat elfogadásának módja a parlamenti patkó másik oldalán.
Most azonban a TISZA választási kampányának egyik központi vállalása foszlik semmivé a választók szeme előtt. A kormánypárt másfajta törvényalkotást ígért, ehhez képest egy sokak pénztárcáját érintő döntést salátatörvénybe csomagolt, majd rapid módon, kivételes eljárásban igyekszik elfogadtatni.
A dohányadó módosításánál így a TISZA a saját maga által felállított mércék közül egyiket sem teljesítette: kevés időt hagyott az érdemi vitára, elmaradt a társadalmi egyeztetés, a változtatás módja pedig az ígért transzparenciával is nehezen egyeztethető össze.
Napi