A katasztrófa következményei szívszorítók: a romok alól még mindig mentenek ki túlélőket, köztük egy tíz napja betemetett nőt és két munkást, akiket egy alagútból sikerült élve kimenteni. A mentési munkálatokat azonban tovább nehezítik az újabb sárlavinák veszélyei, a rendkívül nehéz terepviszonyok és az erőforráshiány.

Az azonosítás is gondot okoz

A természeti katasztrófa, amely gleccserek olvadása és a heves esőzések következtében alakult ki, az egész világot megrázta. Az érintett területek közül sok már nem létezik, a jeges, sziklákkal teli sárlavina mindent magával sodort. A mentési munkálatok során a hatóságoknak nemcsak az eltűntek felkutatásával kell megküzdeniük, hanem a holttestek azonosítása is rendkívüli kihívást jelent.

Akár egy évig is eltarthat

Richard Bassed, a melbourne-i Monash Egyetem törvényszéki orvostan tanszékének vezetője szerint a holttestek azonosítása akár egy évig is eltarthat, és valószínű, hogy több áldozatot soha nem fognak megtalálni. A szakértő a 2004-es thaiföldi cunami és a 2011-es japán szökőár tapasztalataira hivatkozva elmondta, hogy az ilyen katasztrófák után hosszú időbe telik az áldozatok azonosítása, és még így is maradhatnak azonosítatlan holttestek.

Vérmintát és képeket kérnek a hozzátartozóktól

A nepáli hatóságok a gyorsan fejlődő DNS-technológiát alkalmazzák az áldozatok azonosítására, és arra kérik az eltűntek hozzátartozóit, hogy adjanak vérmintát és fényképeket a katmandui rendőrségi kórház patológiai laboratóriumának. Ez a módszer felgyorsíthatja a folyamatot, de a helyzetet tovább bonyolítja a nemzetközi határokon átnyúló koordináció nehézsége és a helyi hullaházak telítettsége. A mentési munkálatok során a hatóságoknak szembe kell nézniük a földcsuszamlások folyamatos veszélyével.