BulvárSzerző: blikk 3 órával ezelőtt 5 percnyi olvasás
Az egekbe szökő villamosenergia-árak arra figyelmeztetnek, hogy az energiarendszer sikerességét nem lehet pusztán a beépített teljesítménnyel mérni. Németország példája mutatja, lehet egy technológia önmagában olcsó, de ha a működéséhez szükséges teljes rendszer drága, azt vagy az energiaszámlán vagy adón keresztül a felhasználók fizetik. Magyarország eközben rekordméretű szélerőművi kapacitást tervez, a megtérülés és a várható költségek számunkra is intő jel.
Sokba kerülhet, ha nem szakmai alapon, rosszul alakítják az energiapolitikát, mert azt közvetlenül vagy közvetve, de a fogyasztók fizetik. Németországban több mint két évtizede a világ egyik legnagyobb energetikai átalakítása zajlik, a tapasztalatok pedig Magyarország számára is intő jelek – hívta fel a figyelmet blogján Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. A párhuzam sem véletlen, hiszen (hálózatfejlesztéssel összekötve) hazánk nagyarányú szélerőművi fejlesztést tervez.
Hárfás Zsolt felidézi, az Energiewende – energetikai fordulat keretében csillagászati összegeket fordítottak a nap- és szélerőművi kapacitások bővítésére, az ezek integrációjához szükséges hálózatfejlesztésekre és különböző támogatási rendszerekre. Ezzel párhuzamosan kivezették az atomenergiát, 2023-ban leállították az ország utolsó három atomerőművi blokkját.
Németország egyik legnagyobb és ingyenesen használható fogyasztói és ár-összehasonlító portálja, a Verivox 144 országra kiterjedő elemzése szerint 2026 második negyedévében Németországban átlagosan 35,6 eurocentet kellett fizetni egy kilowattóra villamos energiáért a háztartási fogyasztóknak, miközben a G20-országok átlaga mindössze 16,3 eurocent/kWh volt. Ez azt jelenti, hogy a német háztartások által fizetett villamosenergia-ár több mint kétszerese a világ legfontosabb ipari és feltörekvő gazdaságait tömörítő országcsoport átlagának. A különbség más nagy gazdaságokkal összehasonlítva is látványos: Olaszországban 34,5, Nagy-Britanniában 32,4, Franciaországban 23,3, az Egyesült Államokban pedig 18,3 eurocent körül alakult a lakossági villamos energia ára kilowattóránként. Kínában viszont mindössze 6,7, Oroszországban pedig 7,63 eurocent volt. Ezeket összevetve Magyarországon az átlagfogyasztásig alig tíz eurócentbe, afelett pedig 19,5 eurócentbe kerül ugyanennyi egységnyi villamos energia, átlagfogyasztás alatt a harmadát, de felette is alig több mint a felét fizetjük, mint amennyibe kerül jelenleg Németországban.
Igaz, nem önmagában az érdekes, hogy Németországban drága az áram, hanem hazánk szempontjából az, hogy miért magas az ára.
Németországban a nap- és szélerőművek együttes beépített teljesítménye megközelíti a 200 GW-ot. Ez önmagában kétségtelenül jelentős eredmény, a Paksi Atomerőmű teljesítményének százszorosa, viszont a valós teljesítmény ettől sokkalta kisebb, hiszen időjárásfüggő technológia, ha pedig nem fúj (eléggé) a szél, nem tudják kihasználni. Ez szintúgy intő jel Magyarország számára, hiszen az ország adottságai miatt korlátozottan alkalmas a szélenergia hasznosítására, napenergiára viszont igen, ezt már a mostani energiamix is visszatükrözi.
Hárfás Zsolt felhívta a figyelmet, egy villamosenergia-rendszer működését nem a névlegesen beépített gigawattok száma határozza meg, hanem az, hogy képes-e minden pillanatban azt a mennyiségű villamos energiát, amennyire a fogyasztóknak éppen szüksége van.
Egy erőmű termelési költsége és az egész villamosenergia-rendszer költsége két különböző fogalom és ez utóbbi a mérvadó. A fogyasztóknak akkor is szükségük van villamos energiára, amikor éppen nem süt a nap és nem fúj a szél. A rendszernek ezért hálózatokra, szabályozható erőművekre, tartalékokra, energiatárolókra, rendszerirányításra, kiegyenlítő energiára és megfelelő határkeresztező összeköttetésekre is szüksége van. Ezek kiépítésének és működtetésének ára van, ezért az olcsó napelem vagy szélerőmű önmagában még nem jelent olcsó villamosenergia-rendszert. Ráadásul a hazánkba tervezett szélerőművek induló költségei sem alacsonyak, ahogyan ezt már Tóth Máté energetikai szakjogász korábban kifejtette.
A német helyzetet ebből a szempontból még érdekesebbé teszi, hogy az Energiewende költségei egyre nagyobb mértékben már nem közvetlenül a fogyasztók villanyszámlájában jelennek meg, hanem az állami költségvetésben. A német állam 2026-ban 6,5 milliárd euróval támogatja az átviteli hálózati költségeket annak érdekében, hogy mérsékelje a fogyasztók által fizetendő hálózati díjakat. A német kormány számításai szerint egy évi 3500 kWh-t fogyasztó átlagos háztartás számára ez önmagában mintegy 100 eurós éves könnyítésként jelentkezik. Csakhogy a költség nem szűnik meg attól, hogy nem közvetlenül a villanyszámlában jelenik meg. Ha az állam fizeti ki, akkor végső soron az adófizetők finanszírozzák.
Ez pedig húsba vágó figyelmeztetés az energiapolitikai döntéshozóknak akár Németországban, akár idehaza vagy a világon bárhol. Az energiatermelés és a villamosenergia-rendszer nem ugyanaz. Lehet egy technológia önmagában olcsó, de ha a működéséhez szükséges teljes rendszer drága, akkor a számlát a nap végén valakinek akkor is ki kell fizetnie fogyasztóként vagy adófizetőként. A villamosenergia-rendszerek működésének sajátosságait politikai döntésekkel nem lehet felülírni – hangsúlyozta a szakértő.
Napi