Vannak a magyar klubfutballnak legendás sikerei, ezek között egészen különleges helyet foglal el a Honvéd 1976. szeptember 15-én, vagyis napra pontosan ötven éve elért milánói győzelme. Mivel akkor még nem volt irányított sorsolás, az UEFA-kupa első fordulójában összejött az Internazionale és a Honvéd mérkőzése.

Az Inter bő tíz évvel korábban érte el nagy sikereit, amikor 1964-ben és 1965-ben is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. De még így is ott volt a csapatban a legnagyobb sztár, Sandro Mazzola, aki 1968-ban Európa-bajnok volt, két évvel később vb-döntőt játszott. A védelemből Giacinto Facchetti is ugyanezzel a két éremmel büszkélkedhetett.

A Honvéd Puskás Ferencék 1956-os távozása után itthon sem volt átütő, bajnoki címet 1955 után legközelebb 1980-ban nyert, de a hazai bajnokság élcsapatai között tartották számon. A bajnokságot azonban döcögősen kezdte, augusztus 20-án nem tudta legyőzni a Békéscsabát (1-1), kikapott a Fraditól (0-2), és a dorogi főpróbán is 2-2-es döntetlent ért csak el. Az UEFA-kupában pedig sokkal nehezebb ellenfelet nem nagyon kaphatott volna, az Inter nem kisebb céllal, mint a trófea megnyerésével vágott ennek a sorozatnak.

Az előjeleket és az erőviszonyokat látva a Népsport vezetői arra jutottak, hogy nem küldenek külön tudósítót a meccsre, ami akkoriban szokatlan volt, de ők sem számítottak jó eredményre, talán még a vereséget is beárazták előre. A lapnál úgy döntöttek, hogy megkérik az edzőt, a korábbi válogatott játékost, Lakat Károlyt, hogy tudósítson ő a meccsről, mondja el, milyen volt az olaszországi fogadtatásuk, foglalja össze, mi történt velük ezen a túrán.

Lakat szakszerűen elmondta, hogy a budapesti tavaszias időjárásból az őszbe érkeztek, viharban repültek, szakadó esőben szálltak le. Másnap nem a milánói San Siróban, hanem Rogeredóban, a klub utánpótlásbázisán edzettek, az olaszok egyik edzője személyesen megnézte a gyakorlásukat. Lakat elárulta neki, hogy Weimper István kezdeni fog, őt ez nem lepte meg, mert előtte már megnézték a dorogi bajnokit.

Lakat azt is tudatta a sportlappal, hogy az edzés végén a csapatot két részre szedte, az egyik Honvéd-, a másik Inter-mezben játszott. A kispályás, kétkapus játékban a Honvéd győzött.

Ahogy egy nappal később a San Siróban is.

Nem volt telt ház, 30 ezren mentek ki a meccsre, és mint Lakat meccs utáni beszámolójából kiderült, Szűcs Lajos zúgó kapufát rúgott, majd a 34. percben Kozma Mihály a kapuba emelt. (Az UEFA honlapján egyébként tévesen szerepel, hogy Fehérvári János lőtte a gólt.) A 43. percben Mazzola nagy lövését Gujdár Sándor bravúrral hárította – derült ki a mester telefonjelentéséből. Az elfogultság legcsekélyebb jele nélkül számolt be a történésekről.

„Abban állapodtunk meg a játékosokkal, hogy ha nálunk van a labda, akkor a széleken vezetünk támadásokat, és sok mozgással próbáljuk szétzilálni a tömörülő olasz védelmet. Azt kértem, ha az Interhez kerül a labda, mindenki azonnal fusson hátra, s már a pálya közepén próbáljuk visszaszerezni a labdát. Terveinket sikerült valóra váltani, mert okosan és taktikusan játszottak a fiúk. A szünetben mindenkit figyelmeztettem, hogy az egy gól szép előny, de még 45 perc hátra van” – ezt a kulisszatitkot is megtudhattuk a beszámolójából.

Az edző a végén nagy Inter-rohamokra számított, ezek nem is maradtak el, de ezt a nyomást sikerült átvészelniük. Lakat a 90 perc után nyilván gratulált a csapatának, de az ünneplésből maradéktalanul nem vehette ki a részét, mert ment a telefonhoz, hogy a fentebb idézett sorokat elmondja a Népsport gépírónőinek, akik alig várták a telefonját, hogy a másnapi újságba bekerülhessen a cikk. A tördelés nem követte a hírértéket, a Honvéd-siker a harmadik oldalon a lap aljára került.

Lakat a lapban szerényen nem említette meg az egyik nagy húzását, de az olasz újságok megemlékeztek róla, hogy tudatosan cserélte fel játékosainak mezszámait, amivel ezzel összezavarta az Intert, és ez a csel bejött. Akkor értelemszerűen még nem volt videózás.

Noha a Honvéd abban a stadionban nyert, ahol előtte két magyar csapat is próbálkozott, mindkettő kikapott. Magyar csapatokkal szemben az Internek a mai napig ez az egyetlen veresége van. Ezzel már részben le is lőttük a visszavágó eredményét, ami úgy lett 1-1, hogy Póczik József góljára a 89. percben tudott válaszolni Carlo Muraro a Népstadionban 25 ezer néző előtt.

A Honvéd az olasz sztárcsapat kiejtése közben a bajnokságban bukdácsolt, az Újpesttől 4-1-es vereséget szenvedett rögtön a milánói diadal után, két héttel később a kupapárharc megnyerése után pedig az MTK verte meg 3–0-ra. (Már ekkor jól látszott a magyar foci egyik nagy betegsége, a hétközi nagy teljesítmény sokat kivesz a játékosokból, és a hétvégén nem tudnak még egyszer hasonló nívón játszani.) Lakatot ezek után Tichy Lajos váltotta a kispadon.

A nagy nemzetközi sikert nem követte újabb, a következő fordulóban a Sahtar Donyeck kettős győzelemmel lépett át a Honvédon, lényegében már a kinti 3-0-s győzelemmel eldőlt a továbbjutás sorsa, de a szovjet csapat a Népstadionban is jobban, kulturáltabban focizott, és hiába vezetett Kozma góljával a Honvéd, 3-2-es kudarc lett a vége.

A szezon végén a Honvéd a negyedik helyen zárt, Lakat a Salgótarján edzője lett, majd két olimpiai bajnoki aranyérem (1964 és 1968) után megkaphatta a felnőtt válogatottat. A csehszlovákok elleni győzelemmel kezdte 1979-ben, és egy csehszlovákok elleni vereséggel fejezte be, közte becsúszott az Egyesült Államok elleni vereség is. 68 évesen halt meg 1988 decemberében, a koporsójára zöld-fehér zászlót terítettek, mert mindvégig fradista volt. Fia, Lakat T. Károly, újságíró lett, tőle augusztusban búcsúztunk.