„Voltam világbajnoki döntőben tizenhét évesen, bejutottam Európa-bajnoki döntőbe húszévesen magyar színekben, és most azért küzdök, hogy magyar útlevelet kapjak. Útlevél nélkül az álmomat, hogy magyar olimpikon legyek, hogy a hazámat képviselhessem a világ legnagyobb versenyén, nem tudom elérni”

– ezekkel a mondatokkal kezdte beszélgetésünket a Vasas birkózótermében Arszunkaev Musza.

A versenyző Budapesten született 2005-ben, a XIII. kerületben nőtt fel, kifogástalanul beszél magyarul, ide járt az óvodától kezdve a gimnáziumig, nemrégiben érettségizett. 2014-ben, a testvérével, Ahmaddal együtt lépett be először a Vasas edzőtermébe, előtte kosarazott, de az apjának feltűnt, milyen ügyesen és gyorsan mozog, amikor a testvérével a nappaliban birkóznak.

Arszunkaev a szabadfogásban versenyzik, tavaly már magyar bajnok lett a felnőttek közt. Első, nagy visszhangot kapott sikerére, az U17-es vb-döntőre büszke, bár egy kicsit bosszantotta, hogy elbukta. Az elődöntőben viszont az utolsó pillanatban fordított egy iráni versenyzővel szemben. Reméli, hogy az a meccs tükrözi a sportolói habitusát, felfogását, hogy soha nem adja fel, és a hajrában is képes valami váratlanra, ami döntően befolyásolja az eredményt.

Készül az idei U23-as világbajnokságra, amit Las Vegasban rendeznek októberben. Úgy gondolja, hogy a hazai válogató megnyerése egyszerűbb lesz a 97 kilósok közt, mint a belépés az Egyesült Államokba a szigorú feltételek miatt. Neki ugyanis csak olyan – nem biometrikus – menekültútlevele van, amit évente meg kell újítani Magyarországon, és a légitársaságok akár már Budapesten megkérhetik, hogy ne szálljon fel, mert az átszállásnál már nem biztos, hogy továbbengedik.

„Édesapám, Abdulrasid Csecsenföldön született, Groznij mellett nőtt fel, ma antik ékszerekkel foglalkozik, kereskedik. Édesanyám, Merci Nigériában született, a főváros, Lagos mellett nőtt fel. Anyukám a kilencvenes évek elején jött Európába, az útlevele lejárt, nem tudott hazautazni vele, menekülttáborba került. Magyar érettségit fog hamarosan szerezni, kis akcentussal folyékonyan beszéli a magyart. Apámmal a táborban találkozott, eleinte úgy tűnt, hogy csak egy fellángolás lesz köztük, mert mindketten más irányban képzelik el az életüket. Ekkor, mint egy romantikus filmben, anyukám értesítette apámat, hogy már úton van a bátyám.”

Összeházasodtak, kiderült, hogy a sors mégis egymásnak teremtette őket. „Aztán pár évvel később jöttem én, összesen hatan vagyunk testvérek, a legkisebb lánytesóm nyolcéves. A bátyám már nem él velünk, egyébként nagy és összetartó család vagyunk. A megszületésem után kérdezték, hogy orosz vagy nigériai legyek, mert magyar a törvények szerint nem lehettem, hiába itt jöttem a világra. A szüleim nem akarták, hogy orosz állampolgár legyek, ezért került a papírra a másik lehetőség: Nigéria” – mondta.

Arszunkaevet az iskolában egyszer érte diszkrimináció a bőrszíne miatt, akkor megvédte magát. 15 éves koráig nem hagyta el Magyarországot, akkor is csak azért, mert a birkózásban tehetséges volt, és versenyre utazott. A robbanékonysága, a sebessége és az ügyessége gyorsan szembetűnővé vált, és megvolt benne a kitartás is, igazából csak egy olyan hét volt az eddigi pályafutása alatt, amikor nem akart birkózni. A családjából egyébként ő nőtt a legmagasabbra, a nigériai nagypapa génjeit örökölte, aki 190 centi körül volt, ő is ezt közelíti. Az apja 170 centi körüli, az ő genetikáját inkább a testvérei örökölték, Ahmad is a 70 kilóban birkózik például.

Arszunkaev csecsenül tud pár mondatot, fontosnak tartotta kiemelni, hogy az a nyelv nagyon különbözik az orosztól. Anyja anyanyelvén nagyjából ugyanannyit beszél. Szülei szülőföldjét képekről, könyvekből, elmondásokból ismeri, nem járt ott.

Sportállampolgárságot éppen akkor kapott, amikor az első versenyére vitte a Vasas, és hamarosan bemutatkozott a serdülőválogatottban is. Ezt nem volt nehéz elintézni, a Nigériai Birkózó Szövetségnek le kellett mondania róla – ami már csak azért sem ütközhetett akadályokba, mert azt sem tudták, kicsoda. Így sokáig tudott zavartalanul magyar színekben versenyezni, azt leszámítva, hogy a bolgár–szerb határon órákat töltött el miatta a versenyzőket szállító busz, addig telefonáltak a határőrök, hogy a menedékes útlevéllel valóban továbbengedik, ahogy azt a magyarok állították. Az EU-ban ezzel az útlevelével szabadon tud mozogni, de a birkózás leginkább a török népek államai és a szovjet utódállamok vonalán erős, ami nem könnyíti meg az utazását.

Állandó útlevélre eddig az olimpián volt csak szükség, még világbajnokságon sem. 2027. január 1-jétől viszont a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) szigorít a szabályokon, és tartózkodási engedéllyel már nem, kizárólag útlevéllel lehet versenyezni. A szigorítás érthető, az UWW a gyakori honosításokat szerette volna kiszűrni, de így például az olyan státusz előtt is becsukta a kaput, amilyenben Arszunkaev van. A birkózásban megváltozott az olimpiai kvalifikáció, mostantól számít a világranglista, amihez a világkupákon lehet pontokat gyűjtögetni, és már ezeken is csak útlevéllel lehet rajthoz állni.

A versenyző harmadszor fut neki annak, hogy megszerezze a magyar állampolgársággal járó útlevelet. Az első két alkalommal mereven elutasították. A hatóság ilyenkor nem indokolja, miért, csak a nemről kapott értesítést.

Az első elutasítás után Sastin Marianna, a klub szakosztályelnöke, a női szakág első világbajnoka a miértről érdeklődött, válaszul a törvénynek egy olyan passzusát küldték el neki, ami a birkózóra nem is vonatkoztatható, mert Arszunkaev már Magyarországon született. Később olyan infók jutottak el hozzájuk, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ha útlevelet kap, ők pedig csak néztek, vajon mit tehetett egy húszéves, szorgalmas birkózó, amivel ezt kivívta.

Sastin még tudja, mit jelent a határra gyomorgörccsel érkezni, még ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyik ezt átélhette, ha ki akart lépni az országból. „Musza szerencsére arról nem hallott, mi volt a mi időnkben, ő nem tudja értelmezni ezt a szót, és remélhetőleg nem is fogja megtudni” – mondta Sastin.

„A leggyilkosabb formája ez az elutasításnak. A mi ismereteink szerint Musza lehetne magyar állampolgár, nem jelent kockázatot – vette át a szót Kacsó Tibor, a Vasas birkózóinak társelnöke, egyben legfontosabb támogatója. – Kényelemből sok esetet el lehet kaszálni, és máris ott van előttünk egy áttörhetetlen fal. Nem elszeparált esetről van szó, nemcsak a Vasasban, hanem az Erzsébeti Spartacus MTK-ban is van két fiú, akiknek ugyancsak nem rendezett az állampolgársági helyzetük, és ott sincs előrelépés. Musza családjánál jól látható, hogy az adminisztráció nem követi a valóságot, mert a két legkisebb testvér konkrétan hontalan, ők már nem is nigériai állampolgárok az anyjuk révén, mint a nagyobb tesók. Musza esetében hiszünk abban, hogy ezt a csomót nem kibogozni kell, hanem jobb híján egyszerűen átvágni, ami akár precedensértékű is lehet a hasonló ügyekre, de mi szeretnénk, ha ebben az esetben kerülne pont az ügy végére.”

A mostani, harmadik nekifutásnál a Vasas elnökségi tagja, Jákó János ügyvéd segíti a versenyzőt, hogy kedvező elbírálást kapjon. A magyar szövetség is minden segítséget megad, korábban is eljutottak a sportért felelős államtitkárságig, most is. Abban is bíznak, hogy az új kormány szemlélete más, rugalmasabb lesz, mint az előzőé volt.

Sastin szerint az utolsó pillanatban vannak, mert Muszának már a fejlődése érdekében felnőtt versenyeken kellene indulnia. A sportolót is nagyon sajnálná, ha elveszítenék, de emberként is nonszensz a jogi helyzet, hogy élnek itt olyan fiatalok, akik hazájukként tekintenek Magyarországra, az ország azonban ezt nem viszonozza. Eközben sokan érdemeik miatt kapnak állampolgárságot, Arszunkaevet ugyanakkor nem tartják arra érdemesnek, hogy magyar legyen, amikor tetőtől talpig az, és nem tett semmi az ellen, hogy ne lehessen magyar – mondta Sastin.

„Nem jut eszembe mindennap, milyen helyzetben vagyok, de amikor közeleg egy verseny, akkor azért igen. Amennyire csak lehet, kizárom a külvilágot, mert ez a birkózás lényege. Ebben a sportágban mindenki erős, mindenkinek komoly izmai vannak, anélkül nem megy. A mentális erő az, ami eldönti a meccseket, ki lesz a nyertes. Ha valaki gyenge fejben és lélekben, nem lesz erős a szőnyegen sem. Razambek Zsamalov a kedvencem, a példaképem, aki csecsenből lett üzbég, aki sérülten is meg tudta nyerni az olimpiát, mert a feje olyan erős volt, mint senki másé. Az amerikaiak bebeszélik maguknak, hogy ők a legjobbak, remélem, én is kikezdhetetlen és megingathatatlan leszek.

Nekem a birkózás mindent jelent. Az összes sportágat egyben és külön-külön is. A birkózásban van gimnasztika, labdázunk is, és olykor összeesünk a teremben a fáradtságtól egy edzés végén. A birkózásban van finesz is, amikor csellel át kell verni a másikat. Én ezt szeretem, és ebben ki tudok teljesedni.

A biztató korosztályos eredményeim után szeretném magam kipróbálni a felnőttek között, hogy amikor már nemcsak egy évfolyam van a porondon, mennyi van bennem, mire jutok. Szeretnék versenyezni Magyarországért, örömet okozni az edzőimnek, a barátaimnak. Ilyen vagyok, jó gyereknek mondanak.”