Magyarországon erős a saját lakás iránti igény, amit az Anker Property megbízásából készült reprezentatív kutatás eredményei is visszaigazolnak. A felmérés szerint a magyarok 65 százaléka saját ingatlanban él, azonban a válaszadók 63 százaléka elköltözne jelenlegi otthonából, ha lehetősége lenne rá. A legtöbben jobb környékre, nagyobb vagy újabb ingatlanba vágynak. Ehhez képest csak minden harmadik megkérdezett tervezi a nagyobb otthon vásárlását.

Ingatlan – olyat veszünk, amire nem vágyunk

Az országos kutatás szerint mindössze a válaszadók 27 százalékának nem kellett semmilyen kompromisszumot kötnie az ingatlan megszerzésekor. Akiknek viszont lejjebb kellett adniuk az igényeikből, azok 24 százaléka kisebb lakást vagy házat választott az eredetileg tervezettnél, ugyanennyien rosszabb minőségű ingatlan mellett döntöttek. 17 százalék távolabb, 11 százalék pedig rosszabb környéken talált megfizethető otthont. Nem meglepő ezek után, hogy a válaszadóknak csak alig több mint egyharmada elégedett teljes mértékben aktuális lakóhelyének biztonságával, valamint a lakás méretével és a szobák számával. Az ingatlan műszaki állapotában pedig csupán a megkérdezettek negyede nem talál semmilyen kivetnivalót.

A kompromisszumok hátterében többnyire pénzügyi okok állnak: kevés az önerő, nem elegendő a jövedelmükre felvehető hitel vagy a vásárló egyáltalán nem szeretne banki kölcsönt. Ilyenkor a lakáskeresés logikája könnyen megfordul. Már nem az élethelyzetünknek megfelelő otthont vesszük meg, hanem azt, ami belefér az általunk elképzelt pénzügyi keretbe.

A hitel csak az egyik eszköz

A felmérésből szakmai szemmel számos következtetés levonható. Először is a lakáshiteleket magától értetőden leginkább a tehetősek vettek fel, hiszen az ő jövedelmük, egzisztenciális hátterük felelt meg a bankoknak, vagyis az otthonteremtési támogatásokat a valóban rászorulók helyett a módosabbak tudták kihasználni.

Másodszor, annak tudatában, hogy a többségnek a hitelfelvétel ellenére is kellett valamilyen kompromisszumot vállalnia a lakásvásárláskor, nem kérdés, hogy újra kell pozícionálni a hitel szerepét az otthonteremtés és a lakhatási támogatások tekintetében. 

Ennek az intézkedésnek több kedvező hozadéka is lehetne:

1. Jöhetne az olcsó hitel. Ugyanis, ha jelentősen csökkenne a felvett jelzáloghitelek volumene és száma, akkor a bankok lejjebb vinnék a kamatokat, hogy becsábítsák a lakosságot. 
2. Lassulna vagy stagnálna az ingatlanárak emelkedése. Korábban minden támogatást az eladói oldal azonnal beépített az árakba. Amennyiben a következő állami támogatás az előtakarékosságot jutalmazná, azt nem tudnák az eladók és a beruházók beépíteni az áraikba. Hiszen a támogatások csak a megtakarítási időszak végén 6, 8 vagy 10 évvel később kerülnének felhasználásra. Vagyis az a fajta dinamikus áremelkedés, amit eddig tapasztaltunk, 6-8-10 évre parkolópályára kerülne. 
3. Kisebb nyomás helyeződne a költségvetésre: ha az állam az előtakarékosságot támogatná, ösztönözné, jutalmazná, akkor amellett, hogy eleget tenne a lakossági elvárásoknak az otthonteremtést illető szerepvállalás tekintetében, még a költségvetésre is csak töredék akkora terhet róna, mint amit eddig a hitelcentrikus megoldások során kellett. Hiszen a támogatásokat csak sok évvel később kell kifizetni, nem azonnal, mint a hitelnél.
4. Csökkenne a lakossági eladósodás. Az már eleve jó, ha a lakosság nem merül nyakig a különböző hitelekben. Azonban, ha kevesebben és kisebb összegű hitelt vesznek fel akkor nem kell sem kamatstop, sem adós kimentés, és jóval alacsonyabb lesz az árverés és a kilakoltatás kockázata is. Plusz, ha kisebb a törlesztő, több marad a családi kasszában, bátrabban költhetnek az emberek, és mint tudjuk, a fogyasztás a gazdaság motorja.

Nem csak lakást, lehetőségeket is érdemes keresni

A kutatás arra is rámutatott, hogy a lakásvásárlók szinte csak a hitelben gondolkodnak. Vagyis a bankhitelen túl a saját tőke előtakarékossággal való gyarapításában csak kevesen kalkulálnak, pedig ezen a téren jóideje elérhető egy innovatív megoldás is. Amiről a magyarok közel háromnegyede még nem hallott, az nem más, mint az életjáradékos ingatlanok szegmense és az ezekhez kapcsolódó lakás-előtakarékossági megoldások. A 30 és 60 év közöttieknek csupán mintegy ötöde találkozott ilyen lehetőséggel.

A széles körű tájékozódás nem pusztán azt jelenti, hogy több hirdetést nézünk meg. A finanszírozási lehetőségeket ugyanúgy össze kell hasonlítani, mint magukat az ingatlanokat: mekkora havi és teljes terhet vállalunk, mennyi saját tőkét kötünk le, milyen időtávval és kockázatokkal számolunk, és mennyi mozgásterünk marad, ha közben változik az élethelyzetünk. Érdemes azt is megvizsgálni, mit nyer a vevő azzal, ha tovább gyűjti az önerőt vagy megfelelő konstrukciót választ, és így már nem kell más lokációban, kisebb alapterületű, kevesebb szobaszámú vagy rosszabb műszaki állapotú lakást keresnie.

Ezért a jó döntés az, ha olyan finanszírozási megoldást keresünk, amely valóban hozzásegít ahhoz az ingatlanhoz, amely hosszú távon is illeszkedik az élethelyzetünkhöz és ahhoz az élethez, amelyet élni szeretnénk.