A bírósági végrehajtásról szóló közéleti vita ma gyakran indulati alapon zajlik, miközben a terület valójában szakmai, jogállami és gazdasági kérdés. Erre hívta fel a figyelmet Dr. Lupkovics Beáta, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke a Portfolio Követeléskezelési Trendek 2026 konferencián. Előadásának központi üzenete az volt, hogy

a végrehajtási rendszer reformja indokolt lehet, de annak nem a működő kapacitások szétbontásából, hanem a problémák célzott korrekciójából kell kiindulnia.

A végrehajtás megítélését alapvetően nehezíti, hogy az eljárás többnyire olyan élethelyzetekben jelenik meg, amelyekben már konfliktus, tartozás, veszteség vagy egzisztenciális feszültség áll fenn. A végrehajtó azonban nem az adósság oka, hanem annak a jogi folyamatnak a szereplője, amely akkor indul el, amikor a kötelezett önként nem teljesített. A végrehajtás a jogrend utolsó szakasza, ahol a jogerős döntésnek tényleges következményt kell kapnia.

Ha ez elmarad, a bírósági ítélet, a közjegyzői okirat vagy más végrehajtható döntés gyakorlati értéke kérdőjeleződik meg.

Az előadás egyik legfontosabb állítása az volt, hogy a vita nem egyszerűsíthető le arra, hogy a végrehajtás állami vagy magánjellegű modellben működjön. A bírósági végrehajtás ma is törvényben szabályozott, közhatalmi jellegű közfeladat. A valódi kérdés az, hogy milyen szervezeti forma képes egyszerre biztosítani a jogszerűséget, az eredményességet, a személyes felelősséget, az ügyfélvédelmet és a fenntartható működést. Lupkovics Beáta szerint

a jelenlegi önálló végrehajtói irodai rendszerben több olyan érték van, amelyet egy reform során meg kell őrizni.

Óriási infrastruktúra - hatalmas költség: kell ez az államnak?

Magyarországon jelenleg 217 önálló bírósági végrehajtó működik, ami országos lefedettséget, helyismeretet és azonnal rendelkezésre álló kapacitást jelent. Ezek az irodák nem puszta adminisztratív pontok, hanem kiépült szervezetek, saját munkafolyamatokkal, felelősségi renddel, ügyfélfogadással, iratkezeléssel, informatikai háttérrel és szakmai állománnyal. A végrehajtói irodákban országosan mintegy 1500-2000 ember dolgozik, akik speciális tudással, gyakorlatban megszerzett tapasztalattal és a végrehajtási ügyek kezeléséhez szükséges napi rutinnal rendelkeznek.

Egy ilyen tudásbázis elvesztése vagy szétdarabolása a rendszer lassulásához, ügyhátralékhoz és bizonytalansághoz vezethet.

A Kar elnöke szerint az önállóság egyik kulcsa a személyes és vezetői felelősség. Egy végrehajtói iroda akkor működik hatékonyan, ha világos, ki felel a döntésekért, az ügyintézésért, a munkaszervezésért és az ügyfélkapcsolatokért. Egy többszintű, széttagolt állami igazgatási struktúrában fennállhat annak veszélye, hogy a felelősség elmosódik, a döntések lassulnak, az ügyfél pedig nehezebben találja meg azt a pontot, ahol érdemi választ kap. A végrehajtási eljárásban az idő kiemelt jelentőségű: a késedelem csökkentheti a követelések megtérülésének esélyét, növelheti a költségeket, és mind az adós, mind a hitelező számára kiszámíthatatlanabb helyzetet teremthet.

A teljes állami átvétel mellett szóló érvek gyakran az átláthatóságot és a haszonszerzési célok kizárását hangsúlyozzák. Lupkovics Beáta előadása ugyanakkor arra mutatott rá, hogy az állami működtetés önmagában nem oldja meg a rendszer összes problémáját, miközben jelentős kapacitás- és költségigényt teremt. A végrehajtói irodák jelenleg önfenntartó módon működnek, saját maguk viselik a személyi és dologi kiadásokat, fenntartják az ingatlanokat, fizetik az irattárakat, az informatikai eszközöket, a postaköltséget, a bérleti díjakat és a szerződéses kötelezettségeket.

Ha az állam átvenné a teljes működtetést, ezeket a terheket is át kellene vállalnia.

Szükség van a reformra

Mindez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi rendszer változtatás nélkül fenntartható. Az előadás fontos eleme volt a közbizalmi és működési kockázatok elismerése is. Szükség van egységesebb ügyféltájékoztatásra, összehasonlítható teljesítményadatokra, erősebb ellenőrzési rendszerre, a sérülékeny adósok differenciáltabb kezelésére és közérthetőbb kommunikációra. A reformnak ezekre a pontokra kell koncentrálnia.

A cél egy működőképesebb, átláthatóbb, gyorsabb, ellenőrizhetőbb és igazságosabb végrehajtási rendszer kialakítása lehet, nem pedig a már meglévő szakmai és infrastrukturális kapacitás kockázatos felszámolása.

A végrehajtás társadalmi megítélése várhatóan soha nem lesz kedvező abban az értelemben, ahogyan egy közszolgáltatás vagy támogatási forma népszerű lehet. Ez érthető, hiszen a végrehajtás kényszerítő jellegű jogintézmény. Mégis nélkülözhetetlen. A gazdasági életben a hitelezés, a szerződéses biztonság és a fizetési fegyelem azon is múlik, hogy a jogos követelések végső soron érvényesíthetők-e.

A jogállam nem attól működik, hogy minden konfliktust elengedéssel zár le, hanem attól, hogy világos, ellenőrzött és arányos keretek között érvényt szerez a jogerős döntéseknek.

Lupkovics Beáta előadásának záró gondolata ezért túlmutatott a végrehajtói szakma belső kérdésein. A végrehajtás nem bosszú, nem politikai jelszó és nem pusztán technikai adminisztráció, hanem a jogrend végső biztosítéka. Ha a végrehajtási rendszer meggyengül, annak következményeit először talán az irodák és a hitelezők érzik meg, hosszabb távon azonban a jogbiztonság, a gazdasági bizalom és az állam működőképessége is sérülhet. A reform felelőssége éppen ezért abban áll, hogy javítsa a rendszert, miközben megőrzi azt a szakmai önállóságot és működési kapacitást, amely ma a végrehajtás folytonosságát biztosítja.

Címlapkép és fotók forrása: Portfolio