BelföldSzerző: index 3 órával ezelőtt 2 percnyi olvasás
Hasonló lesz, mint a Pride, csak itt a fő téma az addikció.
„Van remény, a felépülés lehetséges – és nem csak egyetlen út vezethet hozzá” – többek között erre akarják felhívni a figyelmet a szervezők, akik nemzetközi jó gyakorlatokat is alapul véve első alkalommal szervezik meg Budapesten a Felépülési Menetet.
A függőségekről szóló közbeszédet még mindig gyakran a szégyen, a megbélyegzés és a reménytelenség uralja. Az érintetteket sokszor problémaként vagy veszélyforrásként mutatják be, miközben kevés szó esik azokról, akik változtatnak az életükön, segítséget kérnek, támogatnak másokat, és ismét aktív, értékes tagjaivá válnak a társadalomnak.
A Felépülési Menet azért viszi ki a felépülés ügyét Budapest utcáira, hogy láthatóvá tegye ezeket az embereket és történeteket. A résztvevők szeretnék megmutatni, hogy a felépülésnek számos formája lehet, és senkinek sem kell egyedül végigmennie ezen az úton.
A változáshoz nem megszégyenítésre és kirekesztésre, hanem emberi kapcsolatokra, méltóságra, elfogadásra és hozzáférhető segítségre van szükség
– olvasható a lapunkhoz eljuttatott közleményben.
A menet valódi, alulról jövő kezdeményezés. Nem intézmények vagy politikai szereplők hívták életre, hanem személyes érintettséggel rendelkező emberek és az őket támogató segítők. A pontos találkozási helyet, a felszólalók nevét, az időpontot és útvonalat a szervezők később teszik közzé.
A Felépülési Menet egyik szervezője, Bajcsi Norbert korábban kendőzetlen őszinteséggel mesélte el az Indexnek a saját történetét. Íme egy részlet a felépülés időszakából:
„Rám nehezedett az elmúlt húsz év, folyamatosan jöttek az emlékek, hogy mi mindent tettem. A hit azonban végig erőt adott, így a rehab után munkát szereztem. Eleinte csak segédmunkásként dolgoztam, de ma már több budapesti építkezést is én vezetek. (...) Emellett megismertem a menyasszonyomat, akinek hozzám hasonlóan nehéz élete volt, de most ketten együtt mindenkinél erősebbek vagyunk. A történetem a bizonyíték arra, hogy a legmélyebb gödörből is van kiút” – mesélte lapunknak a férfi, aki kálváriájáról egy könyvet is írt „Szenvedéllyel – Utam a drogoktól a velünk élő Istenig” címmel. Emellett ő volt az egyik interjúalanya a Máshogyan ugyanúgy – Hétköznapi emberek, különleges sorsok című kötetnek, mely az IndaPress gondozásában jelent meg.