Hiába telt el több hét, továbbra is megdöbbentő látványt nyújt a tihanyi Belső-tó. A Veol szerkesztősége augusztus elején járt a helyszínen, azóta azonban alig változott a helyzet: a mederben továbbra is alig találni vizet, a tihanyi Belső-tó partja pedig első pillantásra kiszáradt földnek tűnik. Aki azonban közelebb merészkedik, hamar megtapasztalhatja, hogy a talaj alatt még ott a süppedős, sáros meder. Most már leginkább az őszi esőkben bízhatunk.

A tihanyi Belső-tó már csak árnyéka önmagának

A borongós, esős hétfő délután ellenére kellemes sétára indult a szerkesztőség a tihanyi Belső-tó partján. A nyugodt, őszi hangulat azonban hamar keserűvé vált, amikor meglátták, milyen állapotban van a tó. Alig maradt benne víz, és azt a kevés megmaradt vizet is nehéz megközelíteni, ugyanis néhány lépés után süppedni kezd a talaj az ember lába alatt. A tóban és közvetlen környezetében is kevés állattal találkoztak: 

• néhány kacsa, 
• kócsag 
• és gém tűnt fel, 

az ürgéket és a szürkemarhákat leszámítva pedig szinte üresnek hatott a táj.

A mostani állapot ugyan drámai, de a tihanyi Belső-tó történetében egyáltalán nem példa nélküli. Régi újságcikkeket és leírásokat átnézve kiderül, hogy a félsziget különleges tavai mindig is érzékeny, változékony vízrendszerek voltak.

Vulkánok formálták, az időjárás próbára teszi

A Belső-tó a Tihanyi-félsziget belsejében, a Balaton szintjénél magasabban fekvő, vulkáni eredetű mélyedésben alakult ki. Különleges földtörténeti múltja mellett élővilága miatt is értékes: a tó és környezete sajátos, sérülékeny vizes élőhelyet alkot.

A víz visszahúzódásával azonban olyan részek kerülnek felszínre, amelyeket normális vízállás mellett nem láthatunk. A parton járva elsőre akár azt is hihetnénk, hogy már teljesen száraz a meder, néhány lépés után azonban süppedő talaj figyelmeztet arra, hogy a felszín alatt még nedves, iszapos réteg húzódik.

Volt idő, amikor horgászok százai lepték el

A Belső-tó nemcsak természeti érdekesség, hanem hosszú időn át népszerű horgászhely és kirándulóhely is volt. Az 1970-es években már arról írtak, hogy a tó a Tiszántúlról is vonzza a horgászokat, partján pedig autók százai jelentek meg. A nyolcvanas években külön hírek szóltak a horgászszezon kezdetéről és a kifogható halakról.

A közeli Külső-tó története szintén fordulatos. A 19. század végén levezető csatornákat ástak, hogy vizét a Balaton felé vezessék, a területet pedig kaszálóként hasznosítsák. Később azonban felismerték természetvédelmi jelentőségét, és az 1970-es években megkezdődött a helyreállítása.

Most már nemcsak a csapadék miatt aggódnak

A jelenlegi helyzet azért is különösen fontos, mert a kutatók szerint nem feltétlenül kizárólag az aszály áll a háttérben. Egy átfogó kutatási program indult a Belső- és Külső-tó állapotának vizsgálatára, amelyben többek között a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az ELTE szakemberei vesznek részt.

A kutatók a felszín alatti vizek mozgását, a tavak vízszintjét és vízminőségét is vizsgálják. Új mérőkutak és vízszintregisztráló műszerek segíthetnek megérteni, honnan és milyen mértékben kap utánpótlást a tó.

A természet most azonban egyelőre vár. A meder szinte üres, a tó egykori víztükre helyén süppedős föld maradt. Hogy mikor tér vissza a víz és vele együtt a régi élet, azt leginkább az előttünk álló őszi hónapok dönthetik el.