Az Eurostat friss közlése szerint 2025-ben az Európai Unió 25–64 éves népességének 13,7 százaléka vett részt formális vagy nem formális oktatásban, illetve képzésben a felmérést megelőző négy hétben. Magyarországon ugyanez az arány 10,6 százalék volt. Ez továbbra is jóval magasabb a 2015-ben mért 7,1 százaléknál, ugyanakkor

érdemi, 1,2 százalékpontos visszaesést jelent a 2024-es 11,8 százalékos idősoros csúcshoz képest.

A visszaesés azért is figyelemre méltó, mert a felnőttkori és élethosszig tartó tanulás az uniós foglalkoztatás- és versenyképességi politika egyik kiemelt területévé vált még 2017-ben. A szociális jogok európai pilléréhez kapcsolódó cél szerint 2030-ra a felnőttek legalább 60 százalékának évente részt kellene vennie valamilyen képzésben, és Magyarország is ugyanezt a nemzeti célt vállalta. Au Európai Bizottság 2025-ben elindított készségek uniója (Union of Skills) stratégiája már kifejezetten az európai versenyképesség egyik feltételeként kezeli a rendszeres tovább- és átképzést, elsősorban a gyors technológiai változások, valamint a munkaerő- és készséghiány miatt.

A folyamat különösen azért figyelemre méltó, mert az EU-27 átlaga a 2020-as visszaesést követően ismét folyamatosan emelkedett: 2021-ben 10,9, 2022-ben 11,9, 2023-ban 12,8, 2024-ben pedig már 13,5 százalék volt, majd 2025-ben 13,7 százalékra nőtt. Magyarország ezzel szemben 2022 és 2024 között látványosan javított, de 2025-ben visszalépett, így újra nőtt a távolság az uniós átlaghoz képest.

Fontos módszertani megjegyzés, hogy az Eurostat mutatója nem a magyar jogi értelemben vett felnőttképzési részvételt méri, hanem tágabb értelemben vett felnőttkori tanulási részvételt. Az indikátor azt mutatja meg, hogy a 25–64 évesek mekkora része vett részt formális vagy nem formális oktatásban, képzésben a kérdezést megelőző négy hétben. Ezért a 10,6 százalékos magyar adat nem azt jelenti, hogy éves szinten csak ennyien tanulnak, és nem keverendő a 12 hónapos referencia-időszakú felnőttkori tanulási mutatókkal sem.

A hosszabb távú trend ugyanakkor árnyalja a képet. A 2015-ös 7,1 százalékos magyar értékhez képest a 2025-ös 10,6 százalék továbbra is érdemi javulást jelez a felnőttkori tanulási aktivitásban.

A hazai mutató tehát nem történelmi mélypontra esett vissza, hanem a 2022–2024 közötti gyors emelkedés után korrigált lefelé.

Az uniós rangsor élén 2025-ben továbbra is az északi országok álltak: Svédországban a 25–64 évesek 38,2 százaléka, Dániában 31,0 százaléka, Finnországban pedig 28,1 százaléka vett részt oktatásban vagy képzésben a felmérést megelőző négy hétben. Ezek az értékek jól mutatják, hogy a felnőttkori tanulás az északi országokban a munkaerőpiaci alkalmazkodóképesség és a tudásalapú gazdaság egyik fontos eleme.

Magyarország 2025-ben az uniós középmezőny alsó részében helyezkedett el: a 10,6 százalékos érték elmaradt az EU-átlagtól, de meghaladta többek között Litvánia, Románia, Németország, Lengyelország, Horvátország, Bulgária és Görögország mutatóját. Vagyis a magyar adat nem kirívóan alacsony európai összevetésben, de a korábbi felzárkózási lendület megtorpanása mindenképpen figyelmeztető jel.

A hazai adatok nemek szerinti bontása jórészt megerősíti a korábbi mintázatot: a nők részvételi aránya többnyire magasabb a férfiakénál. Magyarországon 2025-ben a nők 11,1 százaléka, a férfiak 10,0 százaléka vett részt formális vagy nem formális oktatásban, illetve képzésben a felmérést megelőző négy hétben. A visszaesés mindkét nemnél látható volt, de eltérő mértékben: a nőknél a mutató 2024 és 2025 között 13,1 százalékról 11,1 százalékra, a férfiaknál 10,4 százalékról 10,0 százalékra csökkent.

A nemek közötti különbség uniós szinten is jól látszik: 2025-ben az EU-27-ben a nők 14,9, a férfiak 12,4 százaléka vett részt felnőttkori tanulásban, vagyis a magasabb női részvétel nem magyar sajátosság, hanem szélesebb európai mintázat része.

Miért érdemes figyelni erre a mutatóra?

A felnőttkori tanulási részvétel nem pusztán oktatáspolitikai mutató, hanem fontos munkaerőpiaci és versenyképességi indikátor is. A gyors technológiai változások, a digitalizáció, az automatizáció és a zöld átállás miatt egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a munkavállalók képesek-e új készségeket elsajátítani, illetve szükség esetén pályát módosítani. Ebből a szempontból

a felnőttkori továbbképzés és átképzés a munkaerőpiaci alkalmazkodás egyik kulcsfontosságú csatornája.

A mostani egyéves visszaesés pontos okait az Eurostat-adat önmagában nem magyarázza. Nem derül ki belőle, hogy a csökkenés mögött intézményi, támogatási, vállalati képzési, konjunkturális vagy lakossági tényezők állnak-e. Éppen ezért a 2025-ös adatból közvetlen szakpolitikai következtetést csak óvatosan lehet levonni. Az viszont egyértelmű, hogy ha a magyar mutató tartósan visszacsúszna, az gyengíthetné a munkaerő minőségi alkalmazkodását, és lassíthatná az elmozdulást a magasabb hozzáadott értékű foglalkoztatás felé.

A felnőttkori tanulás a társadalmi mobilitást is segítheti, hiszen a tovább- és átképzés javíthatja az alacsonyabb jövedelmű, végzettségű vagy sérülékenyebb munkaerőpiaci helyzetű csoportok esélyeit. Éppen ők szembesülnek azonban gyakran a legerősebb akadályokkal, az idő- és pénzhiánytól a családi kötelezettségeken át a megfelelő képzések hiányáig.

A magyar gazdaság szempontjából ezért nemcsak az a kérdés, hogy a felnőttkori tanulási részvétel összesített mutatója újra emelkedésnek indul-e, hanem az is, hogy kik férnek hozzá a valóban hasznos, munkaerőpiaci értéket adó képzésekhez. Ha a képzési rendszer elsősorban azokat éri el, akik eleve magasabb végzettséggel, stabilabb munkahellyel és jobb jövedelmi helyzettel rendelkeznek, akkor

a felnőttkori tanulás nem csökkenti, hanem akár újra is termelheti a társadalmi különbségeket.

A 2025-ös visszaesés egyelőre nem jelent trendfordulót, de erős figyelmeztető jelzés, hogy a korábbi felzárkózás nem magától értetődő. A következő évek mutatják meg, hogy egyszeri korrekcióról vagy tartósabb megtorpanásról van-e szó.

Az Eurostat mutatója a 25–64 évesek formális és nem formális oktatásban, képzésben való részvételét méri a felmérést megelőző négy hétben. Az EU munkaerő-felmérésében 2021-ben idősori törés volt, ezért a hosszú idősoros összevetéseket érdemes óvatosan értelmezni.

A 2021-es idősori törés fő oka nem feltétlenül hirtelen társadalmi változás, hanem az EU munkaerő-felmérésének módszertani átalakítása. 2021-től az EU-LFS már az Integrált Európai Társadalomstatisztikai Keretrendelet, vagyis a 2019/1700/EU rendelet alapján működik. Az új szabályozás egységesebb adatgyűjtést, fogalmakat és minőségi követelményeket vezetett be a tagállamokban, ami javítja az összehasonlíthatóságot, de törést okozhat a hosszú idősorokban. Ezért a 2021 előtti és utáni adatok összevetésekor óvatosság indokolt: a trendek értelmezhetők, de a pontos szintkülönbségek egy része módszertani hatást is tükrözhet.

Címlapkép forrása: Peter Steffen/picture alliance via Getty Images