A cikk szerzői: Udvarhelyi Tessza kulturális antropológus és környezetpszichológus, Józsefváros társadalompolitikáért és társadalmi kapcsolatokért felelős alpolgármestere és Kapronczay Stefánia jogász, a TASZ korábbi igazgatója, a Columbia Egyetem Emberi Jogi Intézetének Senior Fellow-ja.

Magyarország polgárai különleges lehetőséget harcoltak ki idén áprilisban: az államunk működésének közös újragondolását. Óriási lehetőség rejlik abban, ha polgárként közösen alakítjuk ki a közös országunk szabályait. Ugyanakkor a folyamat átgondolatlansága és a végrehajtás hibái eredményezhetik azt is, hogy sokan kiábrándulnak és elfordulnak a közös ügyeinktől.

A következőkben legjobb tudásunk és tapasztalatunk alapján szedjük össze, hogy mire érdemes figyelni és konkrét lépéseket javasolunk a folyamathoz.

Történelmi lehetőség, hogy a Tisza kormány ígérete szerint az új alkotmányt nem kizárólag jogászok és politikusok fogják megírni, hanem abba minden magyar ember beleszólhat. Ilyesmire korábban soha nem volt példa. Hétfőn Magyar Péter miniszterelnök arról beszélt a Kossuth rádióban, hogy az alkotmány széleskörű részvételi folyamat eredményeként jön majd létre, népszavazás erősíti meg, és a folyamatot egy szakmai szereplőkből álló “grémium” felügyeli majd. A folyamaton részletei egyelőre nem ismertek, pedig azon múlik majd az, hogy mennyire érezzük magunkénak végül majd ezt az alkotmányt, még akkor is ha nem mindennel értünk benne egyet.

A Tisza kormány zászlajára tűzte a részvételiséget, de egyelőre nem világos, hogy valódi hatalommegosztást vagy esetleges konzultációt értenek-e alatta. Az eddig látott folyamatok rámutatnak arra, hogy mi csúszhat félre: a köztársasági elnök jelöltek keresésekor például nem volt egyértelmű, hogy milyen módon lehet javaslatokat tenni és azok hogyan hasznosulnak. Habár a korábban ismertnél sokkal szélesebb körben bocsátja a Tisza-kormány a törvényjavaslatokat véleményezésre, de ez a forma valójában csak szakmai és civil szervezetek számára nyújt valódi beleszólási lehetőséget. Kormányközeli kezdeményezés még a Közhang is, viszont egyelőre nem világos, abban hogyan hasznosul majd a polgárok véleménye és dönthetnek-e bármiben.

Pedig a tét nagy.

Az áprilisi választáson a hatalmukat megérző polgárok most tartósan aktívvá válhatnak, ami a demokrácia működésének alapvető feltétele és kulcsfontosságú biztosíték arra, hogy megtarthassuk a szabadságunkat.

A következőkben egy lehetséges folyamatot mutatunk, amelyben azt javasoljuk, hogy három alapelvet a döntéshozók mindig tartsanak szem előtt.

1. Kezdettől fogva legyen világos, hogy mire terjed ki az állampolgárok bevonása, milyen módjai vannak a részvételnek, miként hasznosulnak a különböző vélemények és ki hozza meg a végső döntést.

2. Tudatos erőfeszítést kell tenni azért, hogy minél szélesebb kör vegyen részt a folyamatban. Külön intézkedéseket kell tenni, időt és anyagi forrást nem sajnálva azért, hogy ne csak a képzett, az idejét rászánni tudó és közélettel foglalkozó polgárok, vagyis a már eleve privilégiumokkal rendelkező réteg szava hallatszódjon. És törekedni kell arra, hogy a Tisza párttal kritikus polgárok véleménye is helyet kapjon - ahogy erre a miniszterelnök is utalt a hétfői interjújában. Így nemcsak az egypárti alkotmány csapdája kerülhető el, hanem megalapozhatja a folyamat a különböző politikai véleményen lévők közötti párbeszédet is.

3. El kell magyarázni, hogy az alkotmány a hatalom korlátozásáról szól, mindannyiunk érdekében. Nem csak a választott vezetők hatalmának korlátozásáról, hanem annak megakadályozásáról, hogy a többség uralma jöjjön létre a kisebbségek felett. A részvételi folyamat nem eredményezheti, hogy a többségi vélemény miatt sérülnek a kisebbségek jogai.

A következőkben bemutatott lehetséges folyamatot gondolatébresztőnek és nem útmutatónak szánjuk. Az elképzelésünkben többféle módszer épül tudatosan és szisztematikusan egymásra, figyelembe véve a különböző országokból megismert közösségi alkotmányozási folyamatokat, amelyek legfeljebb inspirációul szolgálhatnak.

Az első lépés az unalmasnak tűnő, de kulcsfontosságú előfeltételek kialakítása és egy eseti bizottság létrejötte

Ezek megmutatják, hogy sok ember összehangolt munkájára és komoly költségvetési forrásokra van szükség. Az első és legfontosabb, hogy világosan meg kell határozni, hogy ki az alkotmányozási folyamat politikai felelőse a kormányban és ennek az embernek számonkérhetőnek kell lennie. Annak is világosnak kell lennie, hogy ki hozza meg a közbenső operatív döntéseket, például, hogy mikor van egy szöveg olyan formában, hogy megjelenhet nyilvánosan.

Világossá kell tenni a megválasztott képviselők, tehát a Parlament és a parlamenti bizottságok szerepét és a nem megválasztott, de ebben a folyamatban döntési joggal rendelkező testületek összetételét és hatáskörét is.

Azt javasoljuk, hogy a Kormány hozzon létre egy kifejezetten az alkotmányozással foglalkozó eseti bizottságot, amiben a parlamenti pártok képviselői, a kormány képviselői, valamint szakmai és civil szervezetek képviselői, szakértők vesznek részt.

Ez a bizottság felel azért, hogy az alkotmányozás folyamatát előremozdítsa. A bizottság tagjainak számát és az eljárás rendjét úgy javasoljuk meghatározni, hogy a kormány és a kormánypárt képviselői ne tudjanak kompromisszumkeresés nélkül döntéseket hozni.

Ezen kívül a lebonyolításnak is világos és beazonosítható felelőse kell, hogy legyen, akit egy szakmai és technikai csapat segít. Ebben a csapatban helyet kell adni jogászoknak, részvételi és közösségszervező szakembereknek, az állami működés ismerőinek, kommunikációs szakembereknek és informatikusoknak is. Rajtuk kívül nagyon sok rendezvényszervező, moderátor, facilitátor és sok-sok önkéntes is kell, akik segítenek minél több embert elérni és a közösségi beszélgetéseket megszervezni és levezetni.

Kell, hogy legyen egy központi, állam által fenntartott és működtetett honlap, amelyen minden információ közérthetően és folyamatosan frissítve megtalálható a folyamat lépéseiről, a mérföldkövekről, a becsatlakozási lehetőségekről, az eseményekről és az időközben keletkező dokumentumokról.

Az alkotmányozás folyamatát pedig kísérje végig egy erős tájékoztató és kommunikációs kampány. A kampány azonban ne egyes álláspontokat népszerűsítsen, hanem oktatási célt szolgáljon: magyarázza el, hogy mire jó az alkotmány, illetve a részvételi lehetőségeket és ezek tétjét juttatja el közérthető módon az embereknek.

A második lépés a keretek meghatározása

Ahhoz, hogy megbízható és érthető kerete legyen a folyamatnak, érdemes meghatározni azokat a témákat amiket az alkotmánynak tartalmaznia kell a folyamat kezelhetősége és a közös figyelmünk fókuszálása érdekében. Ez egyszerre szakmai, politikai és bizonyos értelemben logisztikai kérdés, tehát nem mindegy, hogy ezt a döntést ki hozza meg. Erre javasoljuk a fent említett eseti bizottságot.

Az alkotmányozás kiindulópontjaként szolgáló témakörök között biztosan szerepelnie kell az alapértékeinknek, az állam szervezeteinek, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerének és az állam és az állampolgárok közötti viszonyok alapköveinek. E körben lehet arról is beszélni, hogy az alkotmány nem válhat a kisebbségek elnyomásának eszközéül, nem lehet mások emberi méltóságát sértő rendelkezéseket. Egy példa: az iskolai szegregációt bele kell írni a szövegbe.

A harmadik lépések egy minél szélesebbre nyitott, online és személyes formában is létrejövő javaslat- és véleménygyűjtés

Ennek formája lehet egy félig strukturált kérdőív, amit online és papíron is ki lehet tölteni, de ez nem elegendő. Fontos, hogy személyes fórumokon is legyen lehetősége a lehető legtöbb embernek az egyes fejezetek szerint elmondani a javaslatait és véleményét. Ezeknek a fórumoknak az ország minden részére el kell jutnia:

ideálisan mind a 174 járásban érdemes lenne ilyen fórumot tartani, de ha ez nem reális, akkor az javasoljuk, hogy legfeljebb két vagy három járás polgárainak legyen egy-egy személyes fórum szervezve, így összesen körülbelül 80 személyes (regionális) fórumot kellene megtartani.

A területi lefedés mellett a marginalizált társadalmi csoportoknak külön is létre kell hozni lehetőséget a véleményük becsatornázására, mert ezek a polgárok gyakran nem jutnak el vagy háttérbe szorulnak a közös fórumokon. A roma magyarok és a fogyatékossággal élő polgárok olyan csoportok például, akiknek célzott fórumokat érdemes szervezni.

A folyamatnak ezt a részét egyrészt központilag is szervezni kell, de érdemes teret hagyni decentralizált törekvéseknek is. Ennek módszere lehet, ha a kormány összeállít egy eszköztárat ahhoz, ha valaki a saját közösségében szeretne alkotmányozó fórumot szervezni. A csomag része lehet egy sorvezető a moderátoroknak, illetve egyértelmű információ arról, hogy a javaslatokat hogyan lehet becsatornázni.

A negyedik lépés a javaslatok, vélemények összesítése és elemzése

Az elemzést teljes egészében, tehát az összes javaslattal, a módszertannal és az eredménnyel együtt nyilvánosságra kell hozni a központi honlapon. Az összegzésben és elemzésben szerepet játszhat a mesterséges intelligencia, de a működésének átláthatónak és megismerhetőnek kell lenni, ahogy annak is, hogy ki hoz döntéseket. Így kialakul egy átfogó térkép arról, hogy a magyarok mit szeretnének látni az alkotmányban, mik a főbb egyezések és véleménykülönbségek.

Az ötödik lépésben a kormány szakmai csapata javaslatot tesz a fent említett eseti bizottságnak, hogy melyek a főbb vitás, eldöntendő pontok

A döntést a szövegről a bizottság hozza meg, amely így a következő egyeztetési körbe léphet.

A hatodik lépés az alkotmányozás folyamatában a közösségi gyűlés

A közösségi gyűlés egy véletlenszerűen kiválasztott lakosokból álló, de a társadalom egészére nézve reprezentatív összetételű csoport, akik több napon keresztül dolgoznak közösen. A gyűlésen résztvevők alaposan megismerik a témákat, szakértők segítségével megértik a különböző álláspontokat, dilemmákat, veszélyeket és lehetőségeket. A közösségi gyűlés célja, hogy ezeken a területeken koncepcionális javaslatokat fogalmazzon meg. A módszertan mellett szól, hogy így ténylegesen reprezentatív lehet a társadalom egészére a résztvevők köre. A közösségi gyűlések megfelelően szervezve egyéni és közösségi szinten is alkalmasak a megosztottság oldására, a párbeszéd elősegítésére és az eltérő nézőpontok iránti nyitottság erősítésére.

A közösségi gyűlés célja, hogy a lakosságtól beérkezett javaslatok figyelembevételével a kormány által összeállított és a bizottság által jóváhagyott anyag alapján néhány alapvető fontosságú vitás kérdésben döntést hozzon. A kérdések között javasoljuk, hogy legyenek olyan koncepcionális kérdések, mint például a választójog, amelyek alapvetően határozzák meg, hogy milyen államot építünk. Emellett jogérvényesítéssel kapcsolatos kérdéseket, például az ombudsman működését is vitassák meg ily módon, ezzel is segítve, hogy az intézményeket majd ismerjék és használják a polgárok.

A hetedik lépésben a kormány szakmai csapata elkészíti el az alkotmány szövegtervét és azt újra széles körű konzultációra bocsátják

A szöveghez és annak egy rövidebb, közérthető változatához online és személyes fórumokon is javasoljuk a vélemények gyűjtését Ez utóbbit elsősorban decentralizált műhelyek formájában, amit részben a kormány által megbízott szakemberek, részben sorvezető alapján saját közösségükben tudják az emberek megszervezni. Ezen kívül, itt több körben javaslunk olyan szervezetekkel személyes egyeztetéseket, amelyek különböző társadalmi csoportok érdekképviseletét látják el (pl. szakszervezetek).

A nyolcadik lépésben a kormány szakértői csapata a szövegekre beérkezett véleményeket ismét összesíti és elemezi, majd abból kiemeli a konszenzusos és az ellentmondásos elemeket

Ebből készül egy olyan szövegváltozat, amiben látszódnak a nagyrészt elfogadott és vitás részek.

A kilencedik lépésben ezt a változatot ismét a felállított eseti bizottság vitatja meg és végül ők tesznek javaslatot az alkotmány végleges koncepciójára

Ebből a koncepcióból az Igazságügyi Minisztérium szakértői csapata készít kodifikált szöveget, majd elindul a klasszikus parlamenti döntéshozási folyamat, amelynek során a végleges szöveget népszavazásra bocsátják, vagyis a végső döntés az alkotmányról a nép kezében van.

A fenti folyamat egy gondolatkísérlet arra, milyen lenne az alkotmányozási folyamat, ha elegendő erőforrásunk, időnk és elszántságunk van arra, hogy az új magyar alkotmány valóban a magyarok bevonásával szülessen meg.

A részletek természetesen vita tárgya lehetnek, de az alapvető logikát fontosnak tartjuk ahhoz, hogy a folyamat befogadó és legitim tudjon lenni: a közvetlen és a képviseleti demokrácia elemeinek ötvözését, a politikusok, szakértők és polgárok bevonását, a célzott és személyes kapcsolatteremtést és az ismétlődően felülvizsgált folyamatot.

Az egész alkotmányozási folyamat célja nemcsak az, hogy egy erős, a közös értékeinket tükröző dokumentum szülessen, hanem az is, hogy a folyamat végére fejlődjenek a demokratikus készségeink, sokan éljék meg, hogy számít a szavuk és végső soron a polgárok jelentős része magáénak érezze az állami intézményeket, azokat otthonosan használja. Nem érdemes elkapkodni.