BelföldSzerző: index 1 órával ezelőtt 6 percnyi olvasás
Van egy ördögi kör, amely újratermeli önmagát.
Talán még soha nem volt a közbeszédben olyan hangsúlyos téma a gyermekvédelem, mint az elmúlt néhány napban. Ez részben jó, az idáig vezető út ugyanakkor korántsem nevezhető annak. A Szociális és Családügyi Minisztérium 220 oldalas jelentésében számos olyan mutató van, amely sajnos egy kicsit sem meglepő, és bizony vannak benne olyan adatok is, amelyekre még a legtapasztaltabb szakemberek is felkapták a fejüket. Mutatjuk a legsokkolóbb számokat, amelyek mögött szívfacsaró gyermeki sorsok, szőnyeg alá söpört tragédiák és az állami felelősségvállalás hiányának mementói vannak.
Több mint 1,6 millió gyerek él Magyarországon, és közülük 130 ezer van veszélyeztetettként nyilvántartva. Ez csaknem a gyerekek közel 8 százaléka. A veszélyeztetettség oka lehet bántalmazás, elhanyagolás, nevelési problémák, a gyermek önmagára és másokra veszélyes magatartása, és persze a szegénység. Minden ötödik gyerek érintett a szegénység kockázatával Magyarországon, amihez nagyon gyakran más nehézségek is kapcsolódnak.
2010 és 2025 között 17 százalékkal nőtt a családból kiemelt gyerekek száma. 10 ezer kiskorú gyerekből 2010-ben 99, 2024-ben már 127 nem élt a vér szerinti családjával. Jelenleg mintegy 23 ezer gyerek nevelkedik állami gondoskodásban (lakásotthonokban, nevelőszülőknél, gyermekotthonokban, utógondozásban).
„Ezek brutális számok” – állapítja meg a jelentés. Míg az EU-ban átlagosan a gyerekek körülbelül 1 százaléka él állami gondoskodásban (Svédországban 0,66 százalék, Ausztriában 0,8 százalék), addig nálunk ez az arány 1,4 százalék.
A szakellátásban élő kiskorú gyerekek számának csökkenése – mely 2023-tól látható – sajnálatos módon nem valódi csökkenés, hanem annak a jele, hogy a rendszer addigra teljesen „bedugult”. A kritikus szakemberhiány miatt lakásotthonok zártak be, csoportok szűntek meg, és az egyházi nevelőszülői hálózatokban is csökkent a kapacitás. 2023-tól egyre több gyerek marad ki a szakellátásból – sokan kórházakban ragadnak –, mert nincs hova elhelyezni őket. Ott vannak tehát, csak épp láthatatlanul.
A szakellátásban élők arányának növekedése a gyermeknépesség 27 éves csökkenése mellett különösen megdöbbentő: 1998-ban ezer azonos korú gyermekre 9, 2025-ben már közel 13 szakellátott jutott, amely korosztályosan csaknem 41 százalékos növekedését jelent. A gyerekek negyede nem sokkal a születés után, 0-12 hónapos korban kerül be a rendszerbe.
Az állami gondoskodásban élők növekvő aránya nemcsak a gyerekek miatt drámai adat, hanem azért is, mert ez a legdrágább működése az ellátórendszernek. Egyetlen gyermek családból való kiemelése és elhelyezése évente 8 millió forintjába kerül az államnak – az egyéb társadalmi és pszichés károkon felül.
Bár a gyermekvédelmi szakellátásban lévő gyerekek száma már így is magas, ahogyan arra fentebb is utaltunk: a mostaninál is több kiskorút kellene elhelyezni – ha lenne hova. Az adatok alapján 1300 - 1500 gyerek vár arra, hogy a számára veszélyes környezetből kiemeljék, miközben havonta további 1300–1500-an várnak gondozásihely-váltásra.
Összesen tehát 2500–2700 olyan kiskorú van, aki nem a számára megfelelő helyen él – és ez csak a jéghegy csúcsa. A 2025-ös adatok szerint egy csecsemő átlagosan 105 napot vár gondozási helyre – főként kórházakban –, míg egy 14–17 éves kamasz átlagosan 358 napot, majdnem egy teljes évet tölt méltatlan körülmények között.
A fenti adatok jól rávilágítanak arra, milyen mértékben csökkent a gyermekotthoni férőhelyek száma, amelyet a nevelőszülői hálózat sem tudott ellensúlyozni. A 2019–2020-as egyházi kiszervezést követő kezdeti toborzási lendület megtört: a kifogástalan életviteli és pszichológiai vizsgálatok bevezetése, valamint az inaktív férőhelyek kivezetése után 2025-re több mint 2000-rel kevesebb nevelőszülői férőhely maradt, mint a 2022-es csúcsévben.
Tovább mélyíti a helyzetet, hogy az örökbefogadásra váró gyermekek és az örökbefogadásra alkalmas személyek számának alakulása az elmúlt évtizedben ellentétes irányt vett. Míg 2015 és 2022 között jóval több alkalmas örökbefogadó volt, mint örökbe fogadható gyermek, 2023-tól gyökeres fordulat állt be. 2022 és 2025 között a lehetséges örökbefogadók száma 3000-ről 1500 alá feleződött, miközben az örökbe fogadható gyermekek száma 2400 fölé nőtt.
Ez a változás szorosan összefügg a 2020–2021-es szigorítással, amely miniszteri engedélyhez kötötte az egyedülállók örökbefogadását. Magyar Péter a jelentést bemutató sajtótájékoztatón jelezte: ebben változás várható, „mert ezt nem egy politikusnak kell eldöntenie”.
Magyarországon a társadalmi-gazdasági szakadékok a gyermekvédelemben is szembetűnőek:
A dokumentum részletesen kitér a területen tapasztalható szakemberhiányra is. A gyermekvédelmi rendszerben az átlagos létszámhiány körülbelül 20 százalékos, de egyes régiókban, nevelőotthonokban és szakterületeken a fluktuáció és a betöltetlen pozíciók aránya a 60–65 százalékot is eléri.
A normális működés helyett mára sok helyen a kríziskezelés vált alapszolgáltatássá. A szakemberhiánynak több oka is van, köztük az alulfinanszírozottság, az alacsony bérek, a túlterheltség, a kiégés, a rossz infrastruktúra, a társadalmi megbecsültség hiánya és az intézmények közötti bürokratikus akadályok.
„A magyar gyermekvédelmi rendszer sosem volt könnyű helyzetben” – állapítja meg a jelentés.
A folyamatos forráshiány miatt a megelőzésre és a családmegtartásra nem maradt kapacitás, hiszen az erőforrásokat mindig oda kellett csatornázni, ahol „a legjobban égett a ház”. Korai beavatkozás hiányában a családból való kiemelések száma nem tudott csökkenni.
Ez a mélyülő ördögi kör oda vezetett, hogy a gyermekvédelem ma már újratermeli önmagát: a rendszerben felnövő gyerekek utódai sok esetben maguk is az ellátórendszerbe kerülnek. Abba az ellátórendszerbe, amely a diagnózis alapján 2026-ra a strukturális összeomlás határára sodródott. A teljes leállást jelenleg a pályán maradt dolgozók személyes hivatástudata és elkötelezettsége akadályozza meg. Azt, hogy ők a zárt ajtók mögött mi mindent láttak és hallottak, egy következő cikkben mutatjuk be.
(Borítókép: Németh Emília / Index)
Napi