Új dallal jelentkezett a Vad Fruttik, a címe: Annyira szeretlek. Likó Marcellék ezúttal is olyan zenét és szöveget hoztak elénk, amely már a megjelenése pillanatában ikonikusnak mondható. A magasba száll, mégis a mélybe húz. A kliphez 126 Fortepan-fotót használtak fel. A képeken egy letűnt kor arcai néznek ránk, többnyire vidáman, miközben ennyire azért nem volt nagy a vidámság a XX. század második felében Magyarországon – most mégis ilyennek mutatja magát a szocializmus legvidámabb barakkja.

Persze, jó ötlet régi fotókat felhasználni egy kliphez, még akkor is, hogy sokaknak, akik nézik, fogalmuk sincs arról, hogy milyen volt az élet a rendszerváltozás előtti Magyarországon. Vagy éppen nagyon is tudják, és – látva a Vad Fruttik Annyira szeretlek dalát – fel tudják idézni, amire talán emlékezni sem akarnak. S ha mégis, akkor már inkább vidámnak látnák azt.

Likó Marciék úgy tolják az arcunkba a valóságot, hogy abba tényleg bele lehet halni.

Ugráltunk, inkább nem vágtunk

eret, ha nehéz volt. Hánytunk

néha – csak egymás nyakába

borultunk, hogy

annyira szeretlek bazmeg

A Vad Fruttik Annyira szeretlek című dala legkevésbé a szerelemről szól. A bazdmeg pedig, ott a végén, nem szitokszó. Nincsen ebben csúnya beszéd. Olyan ez, mint karikás ostor végén a sudár. Merthogy huncut találmány ez a terelésre teremtett eszköz. Rojtos, pajkos, de a legkevésbé sem azért van, hogy simogasson. A lényege abba rejlik, hogy a pásztor karlendítésének mozgási energiája végigfut fogón, a nyélderékon, a nyélfejen, átterjed a telekre, a nyaklóra és a sallangra, majd száguld a fonott bőrszíjon, az ostoron, belebújik a csapóba, és a felgyülemlett energia a sudárba szökken, ahonnan – ha a betyárfajta érti a dolgát – a hangsebességet túllépve  távozik. Ez itt a csattanó helye.

Messze még, messze

Na, ha valaki nem tudná vagy már elfelejtette, ilyen volt a szocializmus Magyarországon. S ha azt gondolnánk, hogy a végét a rendszerváltás hozta el, az nem figyelt eléggé az elmúlt harminchat esztendőben. Mintha erről szólna a Vad Fruttik új dala, aminek már a nyitánya is a helyére tesz mindent:

Nem vérzik, asszem megleszünk,

csak ránk száradt néhány évtized.

Próbáltuk eltüntetni, de

nem javítják a filterek.

Vagyis, igen, az Annyira szeretlek kőkemény társadalomkritika, és éppen úgy működik, mint a karikás ostor. Végigfut rajta az energia, és ha bármi csattan is, az már bennünk történik. Persze, csak akkor, ha a felismerés őszintén és tisztán érkezik: bazmeg. 

Ugye, hogy nincs itt semmi csúnyaság, sem szövegbe bújtatott szerelem. Ez a hatásmechanizmus lényege, és a Vad Fruttik Annyira szeretlek című dala ezért is ikonikus már most, szinte a megjelenése pillanatában. A Fortepan-képek pedig arról szólnak, hogy 

Messze még a vége,

messze még a vég.

A képekről egy vidám barakk arcai néznek ránk, többségük már nem él.

Ha szeretné meghallgatni az Index kulturális rovatának egyik korábbi vidcast beszélgetését Likó Marcellel, ide kattintva megteheti.