KülföldSzerző: magyarnemzet 1 órával ezelőtt 2 percnyi olvasás
Svájc közvetlen gazdasági túlélése és európai integrációja forog kockán.
A svájci társadalom és politikai elit előtt álló döntés súlyát jól mutatja, hogy az ország 1815-ös bécsi kongresszus óta fennálló, több mint kétszáz éves katonai és diplomáciai semlegességének alapelvei kerültek mérlegre. A vitát az robbantotta ki, hogy a svájci szövetségi kormány a szomszédos európai államok nyomására és a nemzetközi normák védelmében szinte teljes egészében átvette az Európai Unió által Oroszországgal szemben bevezetett gazdasági és pénzügyi szankciós csomagokat. Ez a döntés gyökeres szakítást jelentett a korábbi svájci diplomáciai gyakorlattal,
amely a fegyveres konfliktusok idején hagyományosan igyekezett egyenlő távolságot tartani a szemben álló felektől, biztosítva ezzel az ország globális közvetítői szerepét.
A népszavazást kezdeményező Svájci Néppárt és a mögöttük álló konzervatív mozgalom, a milliárdos Christoph Blocher vezetésével, azzal vádolja a jelenlegi kormányzatot, hogy a szankciók átvételével lényegében hadviselő féllé tette az országot a nemzetközi színtéren. A konzervatív szárny érvelése szerint Svájc egyedülálló gazdasági és politikai sikere, valamint biztonsága mindig is azon alapult, hogy az ország kívül maradt a nagyhatalmi konfliktusokon, és nem engedte, hogy a külföldi szövetségek diktálják a külpolitikáját.
A javasolt alkotmánymódosítás értelmében Svájcnak a jövőben tilos lenne bármilyen állammal vagy nemzetközi szervezettel közösen gazdasági vagy diplomáciai büntetőintézkedéseket bevezetnie, kivéve, ha azokat az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elrendeli, ami az orosz és kínai vétójog miatt a gyakorlatban szinte kizárja a jövőbeni szankciókat.
Ezzel a megközelítéssel szemben a svájci szövetségi kormány, a mérsékelt pártok és a hazai üzleti szféra képviselői egyöntetűen a kezdeményezés elutasítására szólítják fel a lakosságot. A kormányzati álláspont szerint a totális semlegesség elve a huszonegyedik század geopolitikai realitásai között fenntarthatatlan és veszélyes illúzió. A gazdasági minisztérium elemzései rámutatnak, hogy amennyiben Svájc egyoldalúan feloldaná az orosz oligarchákkal szemben bevezetett korlátozásokat és vagyon befagyasztását, az ország az illegális tőke és a pénzmosás globális központjává válna, ami azonnali megtorló intézkedéseket vonna maga után Brüsszel és Washington részéről.
A tét így nem csupán egy elvont jogi fogalom értelmezése, hanem Svájc közvetlen gazdasági túlélése és európai integrációja. A bankszektor és a multinacionális vállalatok vezetői arra figyelmeztetnek, hogy a merev alkotmányos tiltás elszigetelné a svájci pénzintézeteket a globális tranzakciós rendszerektől, és helyrehozhatatlan károkat okozna az ország mint stabil és kiszámítható üzleti partner hírnevének.
A zöld és baloldali pártok ráadásul erkölcsi alapon is támadják a javaslatot, kijelentve, hogy a semlegesség nem jelentheti a nemzetközi jogot lábbal tipró agresszió hallgatólagos támogatását vagy a háborús profit felhalmozását. A hetekig tartó intenzív kampány végén az urnákhoz járuló svájci polgárok döntése így nemcsak az állam jövőbeli arculatát határozza meg, hanem azt is, hogy a modern világban létezhet-e még egyáltalán teljes és feltétel nélküli semlegesség.
Napi