Összedugta a fejét a Népsport labdarúgórovatának vezetése, döntést kellett hozni arról, hogy a lap küldjön-e tudósítót Milánóba a Honvéd vendégjátékára az Internazionale ellen. 1976. szeptember 15-én a kispesti csapat mellett a Videoton is idegenben kezdett, a székesfehérvári csapat a török Fenerbahce ellen lépett pályára. A disputa után úgy döntöttek, hogy a Budapesti Honvéd meccsére nem küldenek ki munkatársat. Lakat T. Károly viszont elutazhatott Isztambulba, hogy a Videoton elleni mérkőzésről küldjön tudósítást. A Magyar Televízióban ugyanez volt a helyzet. A Telesport szerkesztősége nem tűzte műsorára a magyar csapat olaszországi vendégjátékát. Így a drukkereknek – ahogy az azokban az időkben megszokott volt – a rádió maradt az egyetlen élő hírforrás. A Petőfi rádió 1976. szeptember 15-én este 21.21-kor kapcsolta Milánót, ahonnan Vass István Zoltán közvetítette a mérkőzés második félidejét. Volt miről beszélnie, az biztos.

Budapesti Honvéd: a csapat, amelyben senki sem bízott

Ebből is látszik, hogy idehaza szinte senki sem bízott abban, hogy a Honvéd bármiféle értékelhető eredményt ér el a San Siróban. Ha bízott volna, akkor talán másképp döntenek a Népsportban és a Szabadság téren is. Ugyanakkor a sportnapilap olvasóit nem lehetett információ nélkül hagyni. Kit kértek fel, hogy tudósítson a milánói meccsről? A Honvéd edzőjét, Lakat Károlyt. A pedagógust, a tanárembert, a két olimpiai aranyérmet nyert nagyszerű edzőt.

Itt most vegyünk egy nagy levegőt és pillanatra álljunk meg. Lakat Károly a kiutazás után megtartja a tréninget, majd telefont keres és lediktálja a meccs előzetesét. A lefújás után ismét a készülékhez siet, a lapzárta Budapesten fenyeget, a kapcsolás vagy összejön vagy nem, ha igen, akkor benne lesz a szöveg a másnapi lapban, ha nem, akkor nem. A hazautazást megelőzően Lakat doktor még egy visszapillantót is lediktált. A fia pedig ekkor ért ki az isztambuli repülőtérre, ahol venni tudott egy La Gazzetta Dello Sportot. Az újság pedig csaknem kiesett az ifjabb Lakat kezéből, midőn meglátta a végeredményt: Internazionale–Budapesti Honvéd 0-1. 

A mérkőzés óta ötven év telt el, 2026. szeptember 15. a születésnap, az aranylakodalom napja, ha valakinek eszébe jutna ilyet tartani. Éppenséggel lehetne is ünnepelni, mert magyar labdarúgó kupacsapat azóta sem nyert olasz földön a BEK-ben (később a BL-ben), az azóta jobb létre szenderülő KEK-ben és az UEFA Kupában sem. (Meg a Konferencialigában sem.) Borzalmasan hosszú idő ez, megannyi keserű emlékkel és nagy vereségekkel.

Égbekiáltó címek helyett meglepő visszafogottság

A Honvéd akkori sikere mai szemmel nézve is döbbenetes meglepetés, akkor sem volt kisebb, de a magyar napilapok címoldalán csak igen-igen visszafogott mondatok jelentek meg. A nagy győzelem másnapján a Népsport annyit engedett meg magának, hogy: „Kedvező helyzetben a Honvéd.” Az Esti Hírlap címe: „Mérsékelt játék, elfogadható eredmények, Honvéd-bravúr a San Siróban.” Magyar Hírlap: „A Bp. Honvéd legyőzte az Internazionalét.” Népszabadság: „Elfogadható kuparajt, de nehéz visszavágó vár a négy csapatra.” A Népszava és a Magyar Nemzet a korai lapzárta miatt nem tudott beszámolni a kispesti csapat nagy győzelméről. Maradjunk annyiban, hogy fél évszázaddal ezelőtt kissé más volt a mérce a magyar sportújságírók körében. Ma egy Inter (vagy bármely olasz csapat) elleni idegenbeli siker esetén a hozsanna leesne az újságok és az internetes portálok címoldaláról.

Semmi szín alatt nem kisebbítve a Honvéd érdemeit, annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy az 1976-os Internazionale már nem az a csapat volt, amelyet a hatvanas években megismert a világ és amely 1965-ben a Benficát legyőzve megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A Helenio Herrera vezette Grande Inter csodájára járt a világ, abból a csapatból a Honvéd elleni meccsre csak Mazzola és Fachetti maradt hírmondónak. 

Diktál az edző, írja a gépírónő

Amúgy négy nappal a milánói meccs előtt a Honvédnak Dorogon kellett az NB I-ben játszania (halasztásról szó sem lehetett), a végeredmény 2-2 lett. 

Ennek fényében az 1-0-s magyar siker még elképesztőbb. De adjuk most már át a szót Lakat Károlynak, aki a következőket diktálta le a Népsport gépírónőjének a nagy győzelem után: „A mérkőzés előtt sokat beszélgettem a játékosokkal arról, hogy miként is játsszanak a félelmetes San Siróban. Abban állapodtunk meg, hogyha nálunk van a labda, akkor a széleken vezetjük a támadásokat és sok mozgással próbáljuk szétzilálni a tömörülő Inter-védelmet.

Azt kértem: ha az Interhez kerül a labda, mindenki azonnal fusson hátra és már a pálya közepén próbáljuk visszaszerezni a labdát. Terveinket sikerült valóra váltani, mert okosan, taktikusan játszottak a fiúk. 

Így is történt. Az Inter hajráját szerencsésen sikerült átvészelnünk, mégpedig azért, mert mozgásban volt az egész csapat, s ha valaki hibázott, ketten is a segítségére siettek. Nemcsak erőnlétileg, hanem technikailag is felülmúltuk az ellenfelet. A mieink vastapsot kaptak, az Intert kifütyülték. A csapatból mindenki harcosan, lelkesen játszott. Nem emelek ki senkit, hiszen mindenki megtette a magáét."

A Honvéd edzője egy nappal később, a visszapillantó cikkében ezt diktálta le: „Ez olyan szép, hogy nem is lehet igaz. 

Ugyanakkor a játékosoknak azt mondtam, az 1-0-s vezetés ellenére gondolkodjanak úgy, mintha az ellenfél vezetne. Semminek nincs még vége, hiszen ahogy mi idegenben győzni tudtunk, a nagy nemzetközi rutinnal rendelkező Intert képesnek tartom arra, hogy Budapesten hasonló sikert érjen el. Persze, ez már egy új fejezet lesz, s bízom abban, hogy a továbbjutást is kiharcolhatja a csapat."

Kiharcolta. 1976. szeptember 29-én a Népstadionban 25 ezer néző előtt a Honvéd 1-1-es döntetlent ét el az Internazionale ellen és kiütötte az olasz csapatot az UEFA Kupából.