A jelenség pontos biokémiai hátterét eddig sűrű homály fedte, a kutatók leggyakrabban a nikotin idegvédő hatására gyanakodtak, vagy egyszerűen mérési hibának, statisztikai anomáliának tekintették a jelenséget. A neves JAMA Neurology folyóiratban frissen publikált, példátlanul nagyszabású tanulmány azonban végre konkrét és meglepő válasszal állt elő: a védőhatás mögött az égéstermékek egyik leghalálosabb összetevője, a szén-monoxid (CO) állhat.

A csendes gyilkos másik arca

A szén-monoxidot a közvélemény leginkább a csendes gyilkosként ismeri. Íztelen, színtelen, szagtalan gáz, amely magas koncentrációban a hemoglobinhoz kötődve kiszorítja az oxigént a véráramból, szöveti oxigénhiányt és perceken belül eszméletvesztést, majd halált okozva. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: az emberi test rendkívül finom egyensúlyban maga is termel mikroszkopikus mennyiségű szén-monoxidot, amely esszenciális szerepet játszik az oxidatív sejtkárosodások kivédésében és a belső gyulladások csillapításában.

A Parkinson-kór lényege a középagyban lévő feketeállomány idegsejtjeinek fokozatos, visszafordíthatatlan pusztulása. Mivel ezek a neuronok felelnek a mozgáskoordinációért nélkülözhetetlen dopamin előállításáért, pusztulásuk nyomán alakulnak ki a betegség jól ismert, kínzó tünetei: a végtagok nyugalmi remegése, a merevség és a mozgás lassulása.

Clara Bueno Lopez, az Oxfordi Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője viszont rámutatott: alacsony koncentrációban a szén-monoxid képes aktiválni bizonyos neuroprotektív, idegvédő biokémiai útvonalakat. Ezek a folyamatok mérséklik a központi idegrendszer krónikus mikrogyulladásait, így védőpajzsot vonhatnak a sérülékeny dopaminerg neuronok köré még azelőtt, hogy a degeneráció beindulna.

Félmillió ember adatai igazolták a feltételezést

A kutatócsoport elképesztő adatbázison dolgozott: több mint 500 ezer kínai felnőtt egészségügyi mutatóit követték nyomon tizenkét teljes éven keresztül. A helyszínválasztás nem véletlen, Kínában ugyanis a felnőtt lakosság csaknem negyede dohányzik – ezen belül a férfiak körében a dohányzók aránya megközelíti az 50 százalékot –, szemben például az Egyesült Államok tíz százalék alatti átlagával. Magyarországon ez a mutató a KSH 2025-ös mérései alapján körülbelül 21 százalékon áll.

A hosszú távú követés természetesen megkérdőjelezhetetlenül igazolta a dohányzás romboló természetét: a dohányosok körében meredeken emelkedett a tüdőrák, az érrendszeri elzáródások és az általános halálozás gyakorisága.

A kutatás legfontosabb tudományos bravúrja viszont a nemdohányzóknál mutatkozott meg. A kutatók ugyanis a dohányzástól függetlenül is megvizsgálták a kilélegzett CO szintjét: azoknál, akik soha nem dohányoztak, a magasabb CO-szint szintén alacsonyabb Parkinson-kockázattal járt. Náluk ráadásul mindez anélkül ment végbe, hogy megnőtt volna a daganatos vagy keringési betegségek esélye.

A hatás ugyanakkor kizárólag a Parkinsonra korlátozódott, az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák előfordulására semmilyen védelmet nem nyújtott a gáz jelenléte.

Új korszak nyílhat a kezelésben

A felfedezés időzítése nem is lehetne égetőbb: a legfrissebb előrejelzések szerint a népesség elöregedésével a Parkinson-kóros esetek száma 2050-re megduplázódhat, elérve a globális 25 milliós betegszámot. A jelenlegi kezelések elsősorban a tünetek enyhítésére szolgálnak, mivel egyelőre nincs bizonyított, a dopaminerg neuronok pusztulását érdemben lassító vagy megállító betegségmódosító terápia.

A felfedezés így közvetlen lökést adhat a jövőbeli terápiáknak. A Harvard Medical School szakemberei Dr. Michael A. Schwarzschild vezetésével már jelenleg is olyan klinikai vizsgálatot folytatnak, amelyben azt vizsgálják, hogy az alacsony dózisú, szájon át alkalmazott CO-készítmények biztonságosan és megfelelően adagolhatók-e Parkinson-kórban, illetve azok alkalmazása milyen biológiai hatásokat vált ki.

Bár az oxfordi epidemiológiai eredmények fontos humán alapot szolgáltatnak a CO terápiás alkalmazásának vizsgálatához, az orvosok és kutatókhatározottan óva intenek mindenkit a téves következtetésektől:

A cigarettafüst több ezer karcinogén és érkárosító méreganyagot tartalmaz, amelyek pusztítása nagyságrendekkel felülmúlja a véletlenszerűen jelentkező védőhatást. A tudomány igazi célja most az, hogy a szén-monoxid jótékony molekuláris mechanizmusát izolálja, és egy biztonságos, célzott gyógyszer formájában adja oda a betegeknek – füst, hamu és rákkockázat nélkül.

Az ártalomcsökkentésről

A tudomány mai állása szerint nem elsősorban a nikotin, hanem a cigaretta égése során felszabaduló füst felelős főként a dohányzással kapcsolatos megbetegedésekért. Épp ezért az a legjobb, ha egyáltalán nem dohányzunk. Aki még el sem kezdte, az ne is szokjon rá, aki pedig már dohányzik, az minél hamarabb szokjon le róla, hisz az első cigarettamentes naptól jelentősen csökkenek a megbetegedés kockázatai. Azonban sokan vannak – a Földön több mint egymilliárdan, hazánkban kétmillióan – akik valamiért mégsem teszik ezt meg. Azok a felnőtt dohányosok, akik az ismert kockázatok ellenére is tovább folytatják a dohányzást, van lehetőségük csökkenteni az ártalmakat, ha megbízható forrásból tájékozódnak az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. 

A füstmentes technológiák által akár 70-95 százalékkal csökkenthető a károsanyag-kibocsátás.  Ilyen füstmentes technológia az elektronikus cigaretta, a dohányt nem tartalmazó nikotinpárna, vagy a dohányhevítéses technológia. Fontos tudni azonban, hogy ezen füstmentes technológiák sem kockázatmentesek, hiszen tartalmaznak pl. nikotint, amely többek között megemeli a vérnyomást és a szívfrekvenciát, valamint függőséget okoz; a károsanyag-kibocsátás csökkenése és az egészségügyi hatás közötti összefüggés vizsgálatára pedig még hosszútávú kutatások szükségesek. A füstmentes technológiák által elérhető ártalomcsökkentés csak a cigaretta teljes mellőzésével érhető el, együttes használatuk esetén nem érvényesül az ártalomcsökkentés. A legjobb, ha egyáltalán nem fogyasztunk semmilyen dohány- és nikotin tartalmú készítményt.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: iStockphoto / Getty Images)