BulvárSzerző: index 55 perccel ezelőtt 6 percnyi olvasás
Gerlóczy Mátyás nem áll meg, nagy tervei vannak a jövőre nézve.
Lehet úgy angolt tanítani, hogy közben a közösségi oldalakon milliók görgetnek tovább néhány másodperc után a telefonjukon? Gerlóczy Mátyás, a Speakeasymatyas oldal tulajdonosa erre frappáns választ adott. A tartalomgyártó rövid, könnyen befogadható videókkal épített fel nemzetközi közönséget, miközben a nyelvtanulást igyekszik kiszakítani a tankönyvek világából. Kétnyelvű háttérrel, két kultúra tapasztalatait ötvözve mutatja meg, hogy az angol nem szabályok végtelen sora, hanem élő, hétköznapi kommunikáció. A 24 éves Mátyás több mint 600 ezer követővel rendelkezik az Instagramon, 1,5 millióval a Facebookon, 1,2 millióval a TikTokon és több mint félmillióval a YouTube-on.
Gerlóczy Mátyás az interjúban többek közt arról beszélt, hogy:
Hogy jött ez az egész nyelvtanítós projekt?
Kanadában születtem, ott éltem 18 éves koromig az egyébként magyar szüleimmel. Az anyanyelvem magyar, például úgy mentem a kanadai bölcsődébe, hogy nem tudtam angolul, aztán a kinti lét alatt ez megváltozott és mára az angol az erősebbik nyelvem. 2020-ban költöztünk vissza Budapestre és tény, hogy korábban is jártunk itt, de ez egy eléggé éles váltásnak bizonyult. Beütött a Covid, át kellett jelentkeznem egy magyar gimnáziumba, jött az érettségi, úgyhogy aktív időszak volt. A Speakeasymatyas oldalt két és fél éve kezdtem el, már egyetemistaként.
Csak pörgettem a közösségi médiát, és szembejött egy nyelvoktatós videó. Úgy voltam vele, hogy ilyet én is tudnék csinálni és bele is vágtam.
Megnézték pár ezren, aminek nagyon örültem, nem volt vele sok munka, jól is éreztem magam közben, így folytattam. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy hógolyót legurítunk a hegyről és az egyre nagyobbá válik. Én pedig annyira élveztem, hogy ebben a két és fél évben alig néhány nap volt, amikor nem készítettem tartalmat.
Szoktak ingázni Magyarország és Kanada közt?
Amióta hazaköltöztünk én nem voltam Kanadában, de jövőre tervezek visszamenni, már csak azért is, hogy megnézzem miben változott, milyen ott a helyzet.
Nem hiányzik?
Valamikor igen, valamikor nem. A szüleim belém nevelték, hogy én magyar vagyok. Nagyon szeretem Kanadát, szerettem ott élni, de például amikor nyaranta Magyarországra jöttünk, akkor mindig átjárt egy belső nyugalom, hogy Úristen, hazaértünk (nevet). Persze hiányoznak a kinti barátaim, az emberek hozzáállása az élethez, illetve a természet. Vancouvertől nagyjából 400 kilométerre laktunk, egy egészen varázslatos helyen. Volt ott egy gleccser, amit hegyek vettek körbe, nyáron 35 fok, strand, télen csodás sípályák a közelben, úgyhogy szerencsés gyermekkorom volt és sokat köszönhetek a szüleimnek.
Amikor elindította az oldalát, gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz?
Abszolút nem. És azt tudom tanácsolni mindenkinek, aki közösségi médiás oldalt indít, hogy ne is így álljon hozzá. Emlékszem Ausztriában voltam síoktató, és egy reggel kitettem egy videót. Akkoriban nagyjából ötezer követőm volt, amivel teljesen elégedett voltam. Aztán láttam, hogy a reggel publikált videónak egymilliós nézettsége lett. Hogy micsoda? Ez lehetséges? Ekkor jöttem rá, ha az ember konzisztensen gyártja a tartalmakat, akkor ez a szám idővel növekedni fog. Nyilván jelen kell lenni több platformon, de ha lelkesen csinálod, akkor annak meglesz a sikere.
Rengeteg nyelvtanár van az interneten. Ön miben más, miben tűnik ki?
Nem szeretem magam nyelvtanárként hirdetni, mert ehhez még fiatal vagyok és végzettségem sincs, noha éppen azon dolgozom, hogy legyen. Inkább akcentus, vagy beszédkészség-fejlesztő coach-ként definiálom magam. A kérdésre visszatérve, fontos szempont, hogy egyrészt fiatal vagyok, másrészt a tartalmaim frissek. Sok tanárnak szárazabbak a videói, én ezen próbálok változtatni. Az akcentusok összehasonlítása pedig kifejezetten újdonságnak számított a piacon és ez láthatóan nagyon tetszik a közönségnek.
A rövid tartalmak és ingerek korát éljük. Néhány másodperc alatt lehet tényleges tudást átadni a követőknek?
Érdekes, de szerintem nem. Ez inkább a közösségi médiától való függés tünete. Lehet, hogy valakinek a kinézetem, másnak a humorom tetszik, de szerintem a követőim legnagyobb része nem mondaná, hogy tanult tőlem valamit. Inkább csak szórakoztató vagyok számukra, ami jó és rossz is, ezen pedig szeretnék változtatni. Persze vannak akik jelzik, hogy hasznos volt egy-egy videóm és visszanézik őket, ami remek dolog, mert manapság a közösségi médiában a felhasználók nem néznek vissza szinte semmit, csak pörgetnek, erről szól az algoritmus.
Mi a leggyakrabban elkövetett hiba, amikor valaki idegen nyelvet tanul?
Ha a magyarokat nézzük, az iskolában nagyon fontos a nyelvtan. Egy idő után viszont már teljesen mindegy. Az angolban 12 igeidő van, amiből hetet használnak, de a tanár elvárja, hogy ismerd az összeset. Ez érthető, de később már egyértelműen a beszéd a legfontosabb.
Az emberek sokat foglalkoznak azzal, hogy szavakat tanuljanak, de főleg a mondatokra, mondatszerkezetekre kell figyelni.
Beszélni és beszélni kell, minél többet, ha mellette tanulunk egy kis nyelvtant és akcentust, akkor a neheze megvan.
Sokat utazik, sokféle emberrel találkozik, miben más mondjuk egy amerikai, egy brit, vagy egy magyar kommunikációja?
A nyugati kultúrában abszolút benne van a felszínesség. Szia, hogy vagy, de egyébként nem érdekel hogy is vagy igazából. Sokfelé utaztam mostanában és azt vettem észre, hogy britekkel, vagy amerikaiakkal is lehet jókat beszélgetni, de igazi barátságok nem alakultak ki. Ellenben az európaiakkal szinte mindig megvolt az összhang. Ők sokszor hidegebbek, óvatosabbak és kell idő a feloldódáshoz, de amint ez megtörténik, attól kezdve sokkal szorosabb kapcsolatok jönnek létre.
Brit, vagy amerikai angol?
Amerikai. Semmi bajom nincs a brit akcentussal, vagy magával a nyelvvel, de én részben kanadai vagyok, ami nagyon hasonlít az amerikai angolra, így ez áll hozzám közelebb. Ha valaki megkérdezi tőlem melyiket tanulja, akkor is ezt mondanám. Egyszerűbb, ez a lustábbik angol, az elterjedtebb és a közösségi média nyelve is az amerikai angol. A briteknél sokszor ha utazol tíz kilométert már teljesen máshogy beszélnek az emberek és semmit nem értesz belőle, holott az is angol.
Magánemberként mennyit érzékel abból, hogy megnőtt a népszerűsége, meg szokták ismerni az utcán?
Ez lehet kicsit egoista dolog, de én ezeket számon tartom. Magyarországon eddig négyszer ismertek fel, és mindig nagyon kedvesek az emberek, nekem pedig természetesen jól esik. Ettől függetlenül ugyanúgy élem az életem, nem tekintem magam celebnek, hétköznapi ember vagyok, akit néha felismernek a videói miatt. Nemrég Thaiföldön voltam néhány hetet, ott is négyen ismertek fel, és egyikük sem thai volt. Oroszok, palesztinok, ukránok állítottak meg, ami szerintem nagyon jól mutatja, hogy mennyire nemzetközi a követőtáborom.
Mik a tervei a jövőre nézve?
Vannak elképzeléseim, de ha a közösségi média világát nézzük, minden nagyon bizonytalan. Az biztos, hogy egyszer szeretnék egy nyelviskolát létrehozni, akár digitális, akár fizikai formában, elsősorban magyarok számára. Emellett egy matematikai iskolát is el tudnék képzelni, mert ezt a gimnáziumban nagyon szerettem. Érdekel az idegenvezetés is és nagyon büszke vagyok a hazámra, imádom Budapestet, így szívesen megmutatnám másoknak. A nyelvtanulással kapcsolatban úgy érzem, hogy sok magyar fiatalnak kevés lehetősége nyílik arra, hogy igazán jól gyakorolja és hasznosítsa az angolt, én pedig arra fogok törekedni, hogy ezen segíthessek.
(Borítókép: Gerlóczy Mátyás 2026. szeptember 8-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Napi