GazdaságSzerző: portfolio 1 órával ezelőtt 7 percnyi olvasás
Több mint százezer pályázó, elmaradó megrendelések és egy továbbra is bizonytalan sorsú, százmilliárdos támogatási program: hónapok óta erre vár a lakossági napelemes piac jelentős része. A Fidesz-kormány által meghirdetett Otthoni Energiatároló Program (OETP) folytatásáról az új vezetésnek kell döntenie, amely értesüléseink szerint azt is mérlegelheti, hogy a forrásokat inkább elosztóhálózati tárolók fejlesztésére fordítsa. A váltás azonban politikailag kényes, a trafókörzeti megoldás előnye pedig szakmailag sem magától értetődő. Kivitelezőkkel és elosztóhálózati szakemberekkel jártuk körül, miért vált ennyire nehézzé a továbblépés.
Az Otthoni Energiatároló Program február 2-án indult, háztartásonként legfeljebb 2,5 millió forintos támogatást kínálva napelemhez kapcsolódó akkumulátor telepítésére. A program iránti érdeklődés hatalmas volt, első körben 132 ezer igény érkezett, miközben az áprilisban 105,5 milliárd forintra emelt keret valamivel több, mint 42 ezer háztartás támogatására lenne elegendő ( és amelyből több mint 20 ezer háztartás már megkapta a pozitív elbírálásról is a tájékoztatót). Mindezek ellenére, a következő jelentkezési ütemet március 16-án határozatlan időre felfüggesztették.
Aztán eljött a választás napja, majd a várakozás időszaka.
Bár az általunk megkérdezett ágazati szereplők fontosnak tartják a lakossági energiatárolás támogatását, a választás előtt meghirdetett program mögött többen szavazatszerzési szándékot sejtenek. Szerintük ugyanakkor bármi is volt a cél, "nem igazán jött ki a matek": sem a megcélzott háztartások köre, sem az időzítés nem ígért egyértelmű választási előnyt, ráadásul azért a csekély mennyiségű szavazatért igen sok milliárdot meg kellett mozgatni.
Már a februári indulásnál egyértelmű volt, hogy a választásig legfeljebb az értesítések kiküldésére maradt idő, a tárolók telepítésére aligha. Aki megkapta a "támogatot értesítést", most a további ügyintézésre, na meg a 2,5 milliós utalásra vár. Sokan pedig még abban bíznak, hogy egy átalakított vagy kibővített programba később ők is bekerülhetnek – így írták le lapunknak a piacon kialakult helyzetet.
Ez egy win-win szituáció volt a Fidesz-kormánynak, mert választási vereség esetén már nem az ő vállukat nyomja a kifizetés terhe
- tették hozzá.
A bizonytalanság közben az önerős beruházásokat is visszatartja. A kivitelezők tapasztalatai szerint olyan háztartások is elhalasztják az energiatároló megvásárlását, amelyek részben vagy akár teljes egészében ki tudnák fizetni azt saját forrásból. Amíg ugyanis van esély az állami támogatásra, kevesen akarnak több millió forintot a saját pénztárcájukból elkölteni.
Az egyik kivitelező egészen tömören foglalta össze a helyzetet:
a kivárás a lehető legrosszabb ebben a helyzetben.
Szerinte a piac idővel bármelyik döntést el tudná fogadni és alkalmazkodna. Ha folytatják a programot, elindulhatnának a megrendelések és a kivitelezések. Ha lezárják, legalább megszűnne a bizonytalanság, és ismét megmozdulhatna az önerős piac. A mostani helyzetben viszont sem a cégek, sem a háztartások nem tudják, mire készüljenek.
Ráadásul több nagykeresked milliárdos értékben vásárolt be eszközökből, egyes gyártók pedig kifejezetten a magyar pályázathoz állítottak össze kedvezményes csomagokat. Ezeket a készleteket nem lehet egyszerűen más országokban értékesíteni, mert ezt sok esetben a meglévő kereskedelmi megállapodások is korlátozzák.
Az elmaradó bevételek mellett a cégeknek a megtartott szerelők és értékesítők költségeit is fizetniük kell. Különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a vállalkozások, amelyek főként lakossági munkákból élnek. Az ipari megrendelésekkel vagy más üzletággal is rendelkező cégeknek több lehetőségük van átvészelni ezt az időszakot.
A munkahiány mértékét egyik kivitelező egy példával érzékeltette:
az OETP-re mintegy 1000-1200 kivitelező cég regisztrált, miközben hallottunk olyanról, hogy egy nagykereskedő munkalehetőséget kínáló hirdetésére ötszázan jelentkeztek
- szerinte ez is mutatja, mennyien keresnek most megrendelést a piacon. Saját becslése szerint több száz vállalkozás fennmaradása van veszélybe, és minden egyes nappal nő a kockázat, hogy tömegesen dőlnek majd be.
Csakhogy éppen ez az egyik legnagyobb probléma. Egy másik érintett kivitelező a „zéró kommunikáció” kifejezéssel jellemezte a kialakult helyzetet. Elmondása szerint a nyár környékén szakmai szervezetekkel folytatott egyeztetések után sem lett világosabb, hogy mikor és milyen formában folytatódhat (vagy sem) program. A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség augusztus elején nyílt levélben is Kapitány Istvánhoz fordult, a napenergia és az energiatárolás hasznosítását segítő intézkedéseket sürgetve.
Hozzá kell tenni, higy ennek egyik oka az lehetett, hogy az új kormány figyelmét elsősorban az uniós források (RRF) hazahozatala kötötte le, miközben a váratlanul kialakult paksi krízis, valamint üzemanyaghelyzet is háttérbe szoríthatta az OETP ügyét.
Lapunk úgy tudja, a kivárásnak más oka is lehet: a Tisza-kormány inkább teherként tekinthet az előző kabinet százmilliárdos ígéretére,
és azt vizsgálhatja, nem lenne-e hasznosabb ezt az összeget az elosztóhálózatot segítő, úgynevezett trafókörzeti energiatárolókra fordítani.
Ezeket a berendezéseket egy-egy helyi transzformátor körzet igényeihez igazítanák, elsősorban azért, hogy segítsék a hálózat működését - amely egyébként az OETP céljaként is meg van jelölve.
A lapunknak nyilatkozó elosztóhálózati szakember szerint azonban szakmai körökben sincs egyetértés arról, hogy egy trafókörzetbe telepített tároló valóban mennyivel lenne hasznosabb a háztartási rendszereknél. Ehhez együtt kell nézni, milyen feladatot szánnak az eszköznek, hová telepítik, és ki, milyen szabályok szerint üzemelteti. Egészen más megoldást kíván egy helyi hálózati szűkület, a napelemes betáplálás miatt kialakuló feszültséggond vagy az országos esti fogyasztási csúcs kezelése - ezért részletesebb szakmai egyeztetést tartana szükségesnek, ha valóban van ilyen elképzelés.
A különböző szereplők ugyanis nem feltétlenül ugyanazt várják egy energiatárolótól. A háztartás a villanyszámláját csökkentené, és saját "biztonsági tartalékot" szeretne. Az elosztó számára viszont az a fontos, hogy az eszköz kiszámíthatóan segítse a helyi hálózat biztonságos működését.
A Tisza-kormánynak ugyanakkor nem feltétlenül kellene választania a háztartási és a hálózati célok között. Az Otthoni Energiatároló Program feltételeinek átalakításával a lakossági akkumulátorok hálózati hasznát is lehetne növelni. Az elosztói szakember szerint már az előző kormány idején javasolták, hogy az elosztók hozzáférhessenek a rendszerek működési adataihoz, és olyan követelményeket is felvetettek, amelyek alapján a támogatott eszközök a hálózat működését is segíthetnék.
Az utóbbi területen már történt előrelépés:
egy új szabály szerint az újonnan telepített, 2 kWh-nál nagyobb kapacitású tárolóknak távolról szabályozhatóknak kell lenniük.
Az elosztók érthetően minél pontosabban szeretnék látni, mi történik a mérő mögött, hiszen ezek az eszközök hatással vannak a hálózat működésére és egyensúlyára. A megkérdezett szakember ezért olyan feltételeket is beépített volna a programba, amelyek lehetővé teszik az eszközök vezérlését, vagy legalább meghatározott időszakokhoz kötik a hálózatot segítő működésüket. Elmondása szerint ezek a javaslatok az előző kormány program-előkészítése során nem kaptak támogatást.
A lakossági rendszerek ettől még vezérlés nélkül is segíthetik a hálózatot. Ha a háztartás eltárolja a saját napelemes termelését, azzal napközben csökkentheti a betáplálást, később pedig a hálózatból vételezett energia mennyiségét. A kérdés az, hogy ez mennyire esik egybe a hálózat valódi igényeivel, és mennyire lehet előre számítani rá. Forrásunk az eredeti programból éppen ezt a tervezhető és ellenőrizhető hozzájárulást hiányolta.
Az egyik kivitelező szerint a korszerű berendezések jelentős része már most is képes távoli kommunikációra. A rendszerszintű együttműködéshez azonban az adatkapcsolatot és a vezérlés szabályait is ki kell alakítani. A lakossági program folytatását tehát össze lehetne kapcsolni a hálózati hasznosság növelésével, ehhez azonban azt is tisztázni kellene, hogy ki, mikor és milyen feltételekkel rendelkezhet a háztartások tárolókapacitása felett, ami szintén igén kényes téma.
Az új vezetés a Fidesz-kormány idején, részben uniós pályázati forrásból létrehozott Független Energetikai Adatközpont (FEAK) szerepét is felülvizsgálhatná. A szervezet feladata a legutóbbi tervek szerint az lett volna, hogy hatalmas mennyiségű napelemes inverteradatot gyűjtsön össze a lakosság és az elosztók kötelező adatszolgáltatásán keresztül.
A FEAK a berendezések vezérlésére nem kapott volna jogosultságot, az összegyűjtött adatvagyont viszont a tervek szerint értékesíthette volna. Az általunk megkérdezett szereplők úgy látták, hogy ez komoly üzleti lehetőséget teremthetett volna a szervezetnek, és akár a Fidesz-kormányhoz közel álló szereplőket is profithoz juthatta volna.
Amiben viszont szinte mindenki egyetért, hogy egy központi energetikai adattár nagyon kellene.
A lakossági termelési és inverteradatok mellett például a szélenergia fejlesztéséhez szükséges információkat is egy helyen lehetne kezelni: a szélméréseket, a környezetvédelmi és hálózati csatlakozási lehetőségeket, a honvédelmi korlátozásokat, valamint a madár- és denevérmegfigyelések eredményeit.
Egy jól működő adatbázis gyorsabbá és kiszámíthatóbbá tehetné a beruházások tervezését. Az adatgyűjtésnek azonban itt is vannak nyitott kérdései. Nehéz elvárni például egy beruházótól, hogy a saját pénzén, éveken át végzett méréseinek értékes eredményeit ingyen átadja egy olyan központi rendszernek, amelyből később a versenytársai is hasznot húzhatnak. Egy ilyen adattár sikere ezért nemcsak azon múlik, milyen adatokat gyűjt össze, hanem azon is, milyen feltételekkel kéri és teszi hozzáférhetővé őket.
A Tisza-kormány mozgásterét a pályázók várakozásai is szűkítik. Bár a választás előtt meghirdetett programra sokan kampányígéretként tekintenek, annak teljesítését már az új kormányon kérik számon.
Az új vezetés így olyan trilemmába került, amelyben bármit lép, annak politikai vagy gazdasági ára lesz.
Ha pedig tovább halogatja a döntést, azzal nemcsak a kivitelezők pénzügyi helyzetét rontja, hanem egy fontos energetikai cél megvalósítását is hátráltatja.
Ha végül a folytatás mellet dönt a kormány, mindenképp új ütemtervre lesz szükség. A közzétett felhívás szerint az igazolási kérelmek végső határideje szeptember 30., ezt egy őszi újraindításhoz már hozzá kellene igazítani. A szerződéskötésnek, az ellenőrzésnek és az előlegfizetésnek is van átfutási ideje.
Még ha be is jelentik a program folytatását a következő hetekben, akkor is leghamarabb 2027 elejére valósulhatnak meg az első telepítések
- mondta lapunkak egy kivitelező.
Hozzátette, hogy ez azért probléma, mert bár a forint erősödése az elmúlt időszakban javította a beszerzési feltételeket, az év vége viszont újabb árazási kockázatot hozhat. Kína 2027 elején megszünteti az akkumulátorexport áfa-visszatérítését, ami megdrágíthatja a beszerzést. A végső ár persze attól is függ, hogyan reagálnak erre a gyártók, és hogyan alakul a forint árfolyama, az viszont már most látszik, hogy a jelenleg futó ajánlatokkal nem lehet korlátlan ideig számolni.
Az egyik kivitelező szerint egy jól kialakított rendszer a lakosságnak, a kivitelezőknek és az államnak is előnyös lehetne: a háztartások támogatással jutnának tárolóhoz, a cégek megrendeléshez, a közpénzből telepített eszközök pedig a hálózat működését is segíthetnék.
Az Otthoni Energiatároló Program folytatásáról megkerestük a Gazdasági és Energetikai Minisztériumot is - cikkünk megjelenéséig választ nem kaptunk.
Címlapkép forrása: © 2025 Brett Coomer / Houston Chronicle via Getty Images
Napi