KülföldSzerző: index 52 perccel ezelőtt 6 percnyi olvasás
Csak Washington nem ért egyet az ENSZ döntésével.
Szeptember 4-én döntött az ENSZ arról, hogy a jelenleg használatban lévő világtérképet egy olyanra cserélik le, amely pontosabban ábrázolja a kontinensek − különösen Afrika − valódi méretét. A Correct the Map kampány célja az volt, hogy orvosolja a Mercator-térkép torzításait, amelyen Afrika akkorának tűnik, mint Grönland, pedig a valóságban 14-szer nagyobb nála.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete számos megoldás közül az Equal Earth vetülete mellett döntött, amely hűebben mutatja be a kontinensek valódi méretét, ám ennek is vannak hátrányai. Ugyanakkor az elmúlt csaknem 500 évben több jelentős kísérlet született arra, hogyan lehetne egy gömb felszínét minél pontosabban ábrázolni egy síkon, ezeket igyekeztünk összeszedni.
Eddig a Gerardus Mercator flamand térképész által 1569-ben alkotott térkép volt közhasználatban, amelynek elsődleges célja a hajósok navigációjának segítése volt. A hajósoknak így csak egy egyenes vonalat kellett húzniuk a kiindulási és a célpont között, és végig ezen az irányon kellett tartaniuk az iránytűjüket. Azonban a pólusok felé haladva egyre jobban torzítja a Mercator-vetület a területeket és a távolságokat. A térkép ezért azzal kompenzálja a Föld görbületét, hogy az Egyenlítő közelében lévő országokat jóval kisebbnek, a sarkokhoz közelebb esőket pedig megnyújtottnak ábrázolja.
A torzítás abból fakad, hogy egy gömb felszínét lehetetlen tökéletes pontossággal ábrázolni egy kétdimenziós lapon.
Négyszázötven év elteltével viszont még mindig Mercator alkotása a ma is használt térképek alapja, nemcsak az iskolai tantermekben, hanem az interneten, a Google Maps-en is ez látható. A kritikusok szerint azonban pszichológiai hatásai vannak, ha bizonyos területeket kisebbnek, másokat pedig nagyobbnak látunk a valósnál, hiszen ösztönösen a nagyobb dolgokat tartjuk fontosabbnak.
Kioko Muendo kenyai geográfus szerint ez a jelenség hallgatólagosan alábecsüli Afrika jelentőségét, a szakember úgy véli, a térképek többek mint egyszerű útikalauzok, alakítják is a közvéleményt, hogyan látják a különböző régiókat politikai és gazdasági szempontból.
Az Equal Earth a Mercator-vetület előbb felvázolt problémájának orvoslására törekszik, pedig egy viszonylag új térképtípusról van szó, amelyet Bojan Savrics, Tom Patterson és Bernhard Jenny alkotott meg 2018-ban azzal a céllal, hogy pontosabban jelenítse meg a kontinensek méretét és alakját. Előzményének az 1963-as Robinson-vetület tekinthető, amely a Föld teljes felszínét egyszerre mutatja.
Ennek eredményeként ezt a térképet már februárban elfogadta az Afrikai Unió, még jóval az ENSZ döntése előtt. Ugyanakkor ez sem tökéletes, mivel feláldozza a Mercator-vetület egyenes vonalait, amelyek ugyan megkönnyítették a navigációt, de nem alkalmasak a valódi távolságok mérésére.
Szintén a huszadik században jelent meg az Arno Peters német történész által tervezett és népszerűsített térkép, viszont az 1970-es évek elején kiadott verzió a skót James Gall által 1855-ben leírt vetületen alapul.
Ez a típus a méretarányt vette alapul, és inkább a kontinensek alakjának pontosságát áldozta fel, emiatt a sarki területek összenyomódtak, míg az Egyenlítő-közeli részek megnyúltak a téglalap alakú térképen. Ami viszont pozitívum, hogy ez megoldotta Grönland és Afrika méretbeli problémáit, így ennek a térképnek a használói érzékelhetik a különböző kontinensek valós méretarányát, miközben megőrzi a hosszúsági és a szélességi köröket.
A legnagyobb negatívum, hogy a Gall-Peters térkép súlyosan torzítja a földrészek alakját, amelyek így kissé „elcsúszottnak” tűnnek. Oroszország például jóval kisebbnek látszik rajta, mint amekkora a valóságban. Ráadásul ez a térkép navigációra alkalmatlan, mert egyes vonalai nem felelnek meg az állandó, iránytűvel jelzett irányoknak.
Ahogyan egy kontinens látszólagos mérete befolyásolhatja a róla alkotott megítélést, ugyanúgy hat erre a térképen elfoglalt helye is. Stuart MacArthur 1979-ben ezért a Föld déli részét helyezte felülre, középpontba, amellyel azt a pszichológiai torzítást akarta ellensúlyozni, amely szerint a globális dél kevésbé tűnik fontosnak csak azért, mert „alul” helyezkedik el a térképen.
Fontos megjegyezni, hogy csak számunkra egyértelmű, hogy Európa van a térkép közepén, de a világ más részein nyilvánvalóan az adott kontinens kerül a fókuszba. Bár ezek az alternatív térképek más szempontból mutatják be a világot, mint amit megszoktunk, de ezzel csak a térkép fókuszát változtatják meg, nem a vetület pontosságát.
Egy köztes megoldásként elképzelhető az is, hogy egyik földrészt sem állítjuk a középpontba, mint ahogy az ENSZ logójában is az Északi-sark köré rendeződnek a kontinensek. Ezt távolságtartó, vagy szaknyelven azimutális ekvidisztáns vetületnek nevezik, amely a világ különböző területeit egy központi fókuszpont köré, körkörös elrendezésben helyezik el. Vagyis minél távolabb van egy terület a földgömbön ettől a ponttól, annál nagyobb kört alkot a térképen.
Az ilyen típusú térképen minden ponthoz viszonyítva egy irányt meghatározó, vízszintes szögértéket, úgynevezett azimutot mutat. Ahhoz azonban, hogy egy gömb teljes felszínét egy körre vagy téglalapra lehessen illeszteni, a térkép a középponttól távolodva egyre inkább eltorzul.
A felsoroltakon kívül még az 1932-ben megjelent Goode-vetület is jelentős, amelyet az Egyesült Államok az aránytorzításokra adott válaszul, bár az amerikai térképkiadók inkább Robinson vetületét népszerűsítették, amelyet 1988-ban kezdett el használni a National Geography Society. Azonban tíz évvel később a Winkel-hármast vették át, amelyet egy német térképész 1921-ben alkotott meg, és abban különbözött a korábbiaktól, hogy már a szélességi körök is szerepeltek rajta. A hármas elnevezést onnan kapta, hogy Oswald Winkel mindhárom torzulásfajtát minimalizálni akarta, és kompromisszumra törekedett.
Áttérve a politikai szempontokra, láthatjuk, hogy elsősorban az afrikai országok kezdeményezték a Mercator-vetület lecserélését, az Afrikai Unió által támogatott kampányt Togo képviselte a tárgyalásokon. Képviselőjük szerint nem az évszázadok óta használt térkép elítélése a cél, hanem „egy igazságos világ igazságos térképpel való ábrázolását”.
Az ENSZ tagállamai pénteken 164 szavazattal hagyták jóvá azt az állásfoglalást, amely szerint a kontinensek valódi méretét pontosabban tükröző térképvetületet szorgalmazza, ezzel pedig várhatóan leváltják az eddigi használt Mercator-térképet. Amit érdemes megjegyeznünk, hogy csak az Egyesült Államok voksolt a döntés ellen, mert szerintük ez egy „radikális ideológiai projekt” része. Továbbá hat ország tartózkodott a szavazáson, többek között Ukrajna is, amely sérelmezte, hogy a Krím-félszigetet már semleges színnel jelölték az új térképen.
Az Egyesült Államokkal vagy Ukrajnával szemben viszont az európai országok támogatták a határozatot, de az Európai Unió azt az aggályt fogalmazta meg, hogy a területtartó térképek nem fogják Afrikát nagyobbnak ábrázolni. Írország képviselője hangsúlyozta, hogy az intézkedés csak a szárazföldi területek relatív méretére vonatkozik, nincs hatással a szuverenitásra, a területi státuszra vagy a nemzetközileg elismert határokra. Továbbá az EU támogatása nem jelenti automatikusan az Equal Earth vetület alkalmazását.
Egy dolog azonban biztos, hogy az állásfoglalás elismert egy alapvető problémát, amelyet egyetlen szavazás sem tud megoldani. Alkothatnak a szakemberek bármilyen vetületet és térképet, egy sem lesz képes tökéletesen reprodukálni a Föld felszínét sík felületen. Mindenképpen valamilyen torzulást fog elszenvedni az ábrázolásnál.
Mivel az ENSZ határozata nem kötelező érvényű, ezért a Mercator-térkép sem tűnik el végleg, azonban a szervezet egyhangú nemzetközi támogatást adott az afrikai követeléseknek, amellyel egy fontos szemléletváltás következhet be geográfiai téren.
(Boítókép: Gerardus Mercator földgömbje a duisburgi Kulturális és Helytörténeti Múzeumban, Németországban. Fotó: Markus Matzel / ullstein bild / Getty Images)
Napi