Langmár szerint a lényeg nem az, hány unikornist tudunk felmutatni, hanem hogy hány magyar alapítóhoz, hány munkavállalóhoz és befektetőhöz jut el az a tudás és tőke, amit aztán vissza is forgatnak a piacba.

A vita alapmondata Kapitány István májusi parlamenti meghallgatásán hangzott el, ahol az akkor még leendő miniszter nem zebrákat, hanem a nemzetközi színtéren is sikeres unikornisokat ígért. 

– mondta konkrétan Kapitány. Unikornisnak azokat a startupokat nevezik, amelyek papíron egymilliárd dollárnál többet érnek, de még nem tőzsdei cégek.

Langmár szerint ez kívánatos cél, de a lényeg az odavezető, tudatos, piacorientált és széleskörű ökoszisztéma-fejlesztés, a piramis aljától a tetején lévő unikornisig. 

Az unikornisozást nyilvánvaló politikai szlogennek tartja, amely egyetlen mondatban próbál mindent összefoglalni, és pontosan olyan a mélysége is. 

A mögöttes szándék viszont valós és helyes: magasabb hozzáadott értékű gazdasági tevékenység felé terelni az országot, ezen belül pedig a technológiaalapú,  nagy növekedési potenciálú, exportképes, globális piacra törekvő vállalkozások felé. 

A befektetési igazgató szerint abban rendkívül könnyű egyetérteni, hogy minél több és minél magasabbra értékelt startup induljon Magyarországról vagy a régióból, mert ez az a téma, ahol a több egyszerűen jobb. A tényleges nézeteltérés arról szól, hogyan jutunk el odáig.

Egy korábbi interjúnkban Timofey Golovin, a korai fázisú vállalkozásokat támogató Winno társalapítója és igazgatója mutatott rá, hogy Magyarországnak egy unikornisa van, de már az is elköltözött, és ha nem történik változás, az országot sorra hagyhatják el a tehetségek. 

A cégvezető a tőkehiányt jelölte meg az egyik legnagyobb problémának, ugyanis Magyarországon kevés olyan nagy kockázatitőke-alap működik, amely kizárólag piaci alapon fektet be.

Ugyanerre világított rá Boros Áron, a Stradamus Zrt. vezérigazgatója, az IVSZ elnökségi tanácsadója is: az itthon megkeresett forintokból pár kattintással az Apple, az Nvidia vagy a Tesla következő innovációit finanszírozzák a magyarok, miközben a hazai startupok és a tőzsdére érett középcégek krónikus tőkehiánnyal küzdenek.

Egymilliárd dollár vagy tízszer százmillió – melyik a jobb?

Langmár Péter elmagyarázta, honnan ered maga az unikornishajsza. Minden alapkezelő tudja, hogy egy alapban a hozam javát végül egy-két sztori hozza vissza: egy 50 millió eurós alapnál abban bíznak, hogy lesz egy olyan projekt, amely önmagában visszatermeli a teljes befektetett tőkét. 

Egy bizonyos alapméret fölött ez matematikailag már csak unikornisexittel – vagyis egymilliárd dolláros nagyságrendű eladással – lehetséges. Az STRT-nél viszont nagyjából négymilliárd forintnyi vagyont kezelnek, és évi egy-hárommillió eurót helyeznek ki, így náluk egy jóval kisebb cégeladás is visszahozhatja a tőkét. Ugyanaz a gazdasági logika, a „power law” működik, csak más méretben, más stádiumban és más árazáson.

Az STRT Holding 2023 óta tőzsdén jegyzett befektetési társaság, amely tavaly ősszel, egy nyilvános kibocsátással vitte részvényeit a nagyközönség elé, portfóliójában közel száz, jellemzően nagyon korai fázisú cég van, vezérigazgatója pedig Balogh Petya, az NNG navigációs szoftvercég egykori alapítója.

Langmár Péter arra is figyelmeztetett, hogy a papíron kimutatott érték és a valóban megfogható pénz két különböző dolog:

Előfordul az is, hogy egy startup túlfinanszírozottá válik, és ilyenkor még egy sikeres exitnél sem biztos, hogy az alapítók és a korai befektetők pénzt keresnek.

Ha választanom kellene az egy darab egymilliárd dolláros vagy a tíz darab százmillió dolláros magyar startupexit közül, sokkal inkább az utóbbit választanám 

– fogalmazott a fenti körülmények tükrében. Indoklása szerint a sok közepes, bár itthon így is kiemelkedő exit egyszerűen több emberhez juttat tapasztalatot és tőkét, amit aztán vissza lehet forgatni a piacba. Azt szeretné látni, hogy százan, kétszázan, ötszázan legyenek Magyarországon ilyen visszafektető alapítók és tapasztalt befektetők.

Amikor még semmi sem látszik a cégen

Rákérdeztünk, finanszíroznak-e nullkilométeres kezdeményezéseket. „Igen, rendszeresen” – hangzott a válasz, azzal együtt, hogy ez statisztikailag általában nem jön be, hiszen az iparágban a projektek 10–20 százaléka termeli ki a teljes portfólió hozamát. 

A befektetési igazgató szerint az igazi kihívás nem egy kétszeres exiten túllévő, korábban a Google-nél dolgozó alapító megfinanszírozása, mert ott a befektetők között amúgy is nagy a tülekedés, amiben ők is részt szoktak venni. 

Az ő munkájuk az, hogy első alkalommal vállalkozó alapítókat is megfinanszírozzanak, akikben megvan az ambíció, de az ötlet és a csapat még nem forrott ki – az első években ugyanis a menedzsment és a termék is rengeteget csiszolódik.

Friss példaként az imagilabs-t említette, amely gyerekeknek fejleszt technológiai és mesterségesintelligencia-készségeket. A cég és alapítója 2020-ban a Cápák között című műsorból került Balogh Petya portfóliójába, aki éveken át mentorálta, az STRT pedig tőkét is tett a vállalkozásba – néhány hete pedig a francia bejegyzésű, oktatási területre szakosodott Brighteye Ventures és a budapesti Day One Capital kockázatitőke-alap vezetésével zárult le a cég nemzetközi befektetési köre. 

De ebbe a körbe tartozik a Bookr is, amely gyerekek angol tanulását ösztönzi és mostanában kapott kétmilliárdos befektetést.  

Arra a kérdésre, hogy ezek a technológiák bekerülhetnek-e a magyar közoktatásba, azt válaszolta: nyitottságot lát a kormányzat részéről, de az üzleti siker nem ezen múlik.

A Bookr Kidset nemzetközi szinten sokan használják, a Redmenta középiskolai tanárokat munkáját teszi hatékonyabbá, a Voovo pedig a Semmelweis Egyetemen indult, és amerikai egyetemeken terjeszkedik – ezeknek a cégeknek a nagy piacokon kell skálázódniuk. 

Saját gyerekei miatt reméli, hogy itthon is használni fogják az ilyen eszközöket, de a magyar piac meglehetősen kicsi, így nem lehet a hazai piac a magyar startupok fókusza.

Langmár Péter: Az állam ne konkurencia legyen

Megkérdeztük, mit kérne egyetlen szabályozási változásként az új kormánytól. 

A múlt tapasztalata alapján azt, hogy az állam ne közvetlenül fektessen be, hanem úgynevezett matching fundokon keresztül álljon oda az angyalbefektetők és az intézményi magántőke mellé – vagyis egészítse ki a piaci pénzt ahelyett, hogy versenyezne vele –, mindezt természetesen átlátható, piaci alapú pályázatokkal. 

A Hiventures esetében szerinte pontosan ez volt a legnagyobb probléma: az állami alapkezelő önálló befektetőként lépett fel, maga csinálta a tranzakciókat, ráadásul jelentős részben uniós pályázati forrásból, ami olyan adminisztratív terhet rakott a cégekre, ami önmagában béklyó volt. Ezzel szerinte kiszorította a piaci befektetőket, és a szigorú jogi keretek eleve sok céget predesztináltak a bukásra, bár jó pár sikeres projekt is kijött innen, például a Giggle vagy a Logiscool, amely később piaci befektetőket is be tudott vonni.

Pozitív példaként a több mint tíz éve működő, inkubátorokat támogató Startup Factory programokat hozta fel, ahol a saját magántőkéjük mellé tudnak vissza nem térítendő támogatást adni a startupoknak. 

Ezeket a javaslatokat is csatornázták a Restart Hungary nevű, általuk facilitált szakmai kezdeményezésbe – ott ugyanis nem elég annyit mondani, hogy változtatni kell, szövegszerű program és jogszabályjavaslatokat kell letenni az asztalra. Az innovációs közösség legutóbbi rendezvényén a döntéshozók megjelentek és végighallgatták a szakmát, ezt jó kezdetnek nevezte.

„Ez nonszensz” – a szabály, ami elriasztotta a vevőket

A legkeményebben a korábbi FDI-szabályozásról beszélt, amely a külföldi közvetlen befektetéseket, vagyis a hazai cégek külföldi felvásárlását engedélyezteti. Ez Magyarországon rendkívül szigorú volt, és egy miniszter kezébe adta a döntést – tavaly nyáron egy komoly tranzakciót annak további szigorításával így állítottak meg. A szabályt uniós felvásárlókkal szemben is alkalmazták. 

– tette fel a kérdést. „Az országkockázatot a hosszú államkötvények árazásán és a forint árfolyamán az elmúlt hónapokban jól meg lehetett tapasztalni, és a piac ugyanilyen gyorsan tud visszafelé is árazni” – figyelmeztetett. 

A tranzakciós tanácsadóktól azt hallja, hogy visszatértek azok a potenciális vevők, akik egy-két éve már néztek magyar cégeket. A pozitív hangulat viszont csak addig tart, amíg a döntéshozó tényleg úgy cselekszik, ahogyan azt a piac feltételezi – ennek legkézzelfoghatóbb fokmérője az euró bevezetése felé vezető út, mert az önmagában meghatározza, mit kell kezdeni az államháztartással.

Ha a későbbi körökbe befektető alapok nem érzik biztonságban magukat, a korai befektetők is óvatosabbak lesznek. Ehhez kapcsolódik a cégbejegyzés kérdése is: a nemzetközi sztenderd ma az amerikai Delaware-ba bejegyzett cégforma, és minden ilyen döntéssel adóbevételt, könyvelői, jogászi, adótanácsadói munkát veszít a régiónk. 

Az egységes európai cégforma ötletét ezért támogatja, de a jelenlegi verzió szerinte pont a lényeget, a sztenderdizáltságot veszi ki belőle, mert minden tagállam saját cégbírósága értelmezhetné a szabályokat.

Autóipar, medtech, és a hiányzó vállalkozókedv

Arra a kérdésre, miben van a régióhoz képest előnyünk, az autóipari kötődést emelte ki: a V2X-kommunikációs szoftvereket fejlesztő Commsignia, az önvezetés területén sikeres exitet elért aiMotive vagy a korábbi NNG mind azt mutatják, hogy ebben az iparágban tudott az ökoszisztéma nemzetközi kaliberű cégeket kitermelni. 

A másik irány egy globális trend hazai lenyomata: a mesterséges intelligencia miatt drasztikusan olcsóbbá vált a szoftverfejlesztés, ezért felértékelődtek a tudományos háttéren alapuló, gyakran hardverelemet is tartalmazó deep tech projektek, amelyekben van valami védhető, egyedi tudás. 

Az orvostechnológiai terület szerinte azért is termékeny, mert egy ekkora országban három-négy orvosegyetem működik.

A gyenge pont a vállalkozókedv. Langmár arra a nemzetközi kutatásra hivatkozott, amely szerint a vállalkozói környezet megítélésében sereghajtók vagyunk: csak Iránt előzzük meg, Ukrajna is előttünk áll. 

Szerinte Romániában és Lengyelországban történelmi és kulturális okokból is jóval magasabb a vállalkozási hajlandóság és az öngondoskodási képesség, nekünk pedig ebben kellene elmozdulnunk – ez viszont már társadalmi kérdés, amely többek között a közoktatásban dől el. 

A kockázati tőke és a vállalkozók száma egyaránt szűkös, és ez egy kétoldalú piac: mindkét oldalt emelni kell ahhoz, hogy az ökoszisztéma fejlődni tudjon. Zárásként úgy fogalmazott: legyen több unikornis, de igazából egy élő ökoszisztémára van szükség, ahol minél több az exit, amiből tudás és tőke áramlik vissza az innovációs ökosziszémába, azon kereszült a gazdaságba és végső soron hatással van a társadalomra is.

(Borítókép: Langmár Péter 2026. augusztus 12-én. Fotó: Kertész Renáta / Index)