Vasárnap véget ért az év legnagyobb, háromnapos atlétikaeseménye, a vadonatúj világdöntő (World Athletics Ultimate Championship), amelynek Budapest adott otthont. Számos nagyszerű teljesítményt láthatott mindhárom nap a telt házas Zsivotzky Gyula Nemzeti Atlétikai Központ közönsége, a versenyek után az interjúzónában pedig a legnagyobb klasszisok olykor vagányan, olykor meghatóan beszéltek történetükről, eredményükről és magáról a versenyről.

A 2026-os szezon egyik legnagyobb sztárja Audrey Werro volt, aki valósággal berobbant 800 méteren a nemzetközi elitbe. Minden versenyt megnyert, amin elindult; Európa-bajnok, Gyémánt Liga-győztes, végül a világdöntőn abszolút bajnok lett, pedig a szezon elején „csak” egy Eb-érmet tűzött ki célként magának. Az Index kérdésére az interjúzónában elárulta, egyáltalán nem könnyű út vezetett számára eddig. 

Amikor elkezdtem atletizálni, rendkívül szégyenlős voltam. Mindig a mezőny végén futottam, mert nem akartam a versenytársaimat zavarni, ezért általában nem is értem el jó eredményt. Mostanra viszont sokkal magabiztosabb vagyok, általában a mezőny elején futok, és ki tudom hozni magamból a maximumot. Úgy vélem, a tíz évvel ezelőtti önmagam nagyon büszke lenne rám.

Hozzátette azt is, hogy a jövőben fontos lesz az, hogy elfogadja, előbb-utóbb le fogják őt győzni, nem lesz örökké veretlen. A két legnagyobb kihívó az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes Keely Hodgkinson, illetve a 400 méteres gátfutás kétszeres világbajnoka, Femke Broeders-Bol, aki ettől a szezontól már új számban, a kétkörös távon versenyez.

Száztíz százalékig meg vagyok elégedve a szezonommal. Minden elképzelésemet felülmúlta, boldogabb nem is lehetnék. Nem volt mindig könnyű, de nagyon élveztem. Nagyon más a 800 méter, mint a 400 gát: sokkal taktikusabb, nincsen mindenkinek saját sávja, mindenki egy bolyban fut. A 800 méternek ebben a korszakában pedig egészen különleges szerepelni

– utalt Broeders-Bol arra, hogy ők hárman minden idők tíz legjobb ideje között vannak. A három világklasszis egyébként bármennyire is ellenfél a pályán, azon kívül nagyon jó barátnők. A döntő előtt például Hodgkinson csinálta meg Broeders-Bol sminkjét a call roomban.

Célkeresztben az ikonikus világcsúcs

A hétvége egyik főszereplője Melissa Jefferson-Wooden volt, aki a tokiói világbajnokság után, a világdöntőn is besöpörte mind a 100, mind a 200 méteres síkfutás címét, így nem mellesleg 300 ezer dollárt (95 millió forint) keresett 24 óra leforgása alatt. Ráadásul szenzációs időket futott, előbbi számában 10,62 másodperces, míg utóbbiban 21,47 másodperces idővel nyert. Mindkettő messze a világ idei legjobb eredménye, 200-on ráadásul minden idők harmadik legjobbja.

Az egész szezonban bennem volt ez az eredmény, de vagy a rajtom volt jó, és a vége csúszott kicsit szét, vagy a rajtban maradt sok, de most végre összeállt az egész. Negyedik alkalommal futottam 10,6-os időt, ha ilyen kiegyensúlyozott maradok, előbb-utóbb összejön egy 10,5-ös idő is, vagy a világcsúcs.

Jefferson-Wooden 0,2 m/sec-os hátszéllel futott, viccesen azt is megjegyezte, örülne, ha egyszer kapna egy 1,3-as hátszelet.

Hozzátette, hogy természetesen nem lesz sétagalopp, de hisz magában annyira, hogy képes rá.

• A női 100 méteres világcsúcsot az amerikai „sprintkirálynő”, Florence Griffith-Joyner tartja (hátszél nélküli!) 10,49 másodperces idővel, amelyet még 1988-ban állított fel. A háromszoros olimpiai bajnok „Flo-Jo” a női sprinterek etalonjának számít, 200-on is övé a világcsúcs 21,34-gyel, amit ugyanabban az évben, a szöuli olimpia döntőjében futott meg.

Jefferson-Wooden a kétszáz méteres győzelme után pedig a fellegekben járt: „Srácok, nem nagyon vannak szavaim. Ez az eredmény még engem is sokkolt. Szerettem volna egyéni csúcsot futni, 21,6-ot vagy 21,5-öt, ehhez képest rögtön 21,4-re ugrottam. Őrületes!” – persze ezt annyira nem bánja, és örömmel elfogadja minden idők harmadik legjobb eredményét.

Gabrielle Thomas a budapesti világbajnoksághoz hasonlóan ezúttal is második lett a félkörös távon. „Idén egyéni csúcsot futottam 100-on, 200-on az eddigi legjobbamat értem el világverseny döntőjében, úgyhogy elégedett vagyok a szezonommal. Hamarosan megházasodom, szeretném az életnek ezt a részét is élvezni. A lányok (Jefferson-Wooden és Julien Alfred – a szerk.) elképesztően gyorsak, úgyhogy nagyon várom az elkövetkező évek összecsapásait.”

A pokolból a mennybe jutott a közönségkedvenc

Kenneth Bednarek a férfiaknál húzta be a 100-200 duplát. Utóbbit ráadásul minden idők hetedik legjobb, 19,52 másodperces eredményével. „Ez az év nagy lépés volt a pályafutásomban. Nagyon örülök, hogy egy ilyen hosszú szezon végén így sikerült kivitelezni ezt a futást. Kevesebb futással a lábamban talán egy 21,4-es idő összejöhet.” Azt is elmondta, hogy most először találkozott Usain Bolttal, a sportág legendájával, és nagyon sokat jelent számára, hogy válthatott vele néhány szót.

Ismételten óriási show-t csinált a férfi magasugródöntőben Gianmarco Tamberi, aki 2023-ban ebben a stadionban megnyerte a világbajnokságot, ezúttal pedig az abszolút bajnoki címmel és 2,37 méteres eredménnyel távozott. Augusztusban az Eb-t, egy héttel ezelőtt pedig a Gyémánt Liga-döntőt is megnyerte, azonban a szezon első felében nem tűnt egyértelműnek, hogy ilyen sikeres évet zárhat; az Eb-döntőig nem volt 2,23 méternél nagyobb ugrása.

A birminghami Európa-bajnoki cím volt az én nagy visszatérésem, ma pedig bebizonyítottam, hogy még mindig ugyanolyan szinten vagyok, mint a korábbi években. Én magamról tudtam ezt az edzésmunka alapján, de volt három verseny, ahol nem jöttek az eredmények. Azonban 2,37-re nem számítottam.

A verseny megnyerése után még megpróbálkozott a 2,41 méteres ugrással, ami egyszerre hozott elő belőle ijesztő emlékeket és óriási boldogságot.

Tíz évvel ezelőtt, egy monacói versenyen ugrottam 2,41-re, és eltörtem a bokámat. Ez végig ott volt a fejemben, mégis arra motivált, hogy megpróbálkozzak ezzel a magassággal. Nem volt közel, hogy átvigyem, de nagyon jó volt rá ugrani. Most pedig szeretném a lehető legjobban megünnepelni ezt a győzelmet.

Pozitív visszacsatolást és komoly kritikát is kapott a világdöntő

Jefferson-Wooden az interjúzónában összehasonlította a világdöntőt a világbajnoksággal: „Ugyanolyan a kettő, mégis más. Ugyanazok ellen az atléták ellen versenyzem, mint egy vb-n, ugyanúgy kapunk egy trófeát, de persze ez nem világbajnokság, abszolút bajnok vagyok, és ez más perspektívát ad az egésznek. Ettől még én igyekszem ugyanúgy hozzáállni, mint egy vb-hez.” 

Gabby Thomas a csütörtöki, vörös szőnyeges bevonuláshoz hasonló eseményeket átvinné a világbajnokságokra is. „Én minden olyan kezdeményezést támogatok, amivel a sportot színesebbé és izgalmasabbá lehet tenni.” Bednarek pedig a 200 méteres lane draftról (ahol a versenyzők a világranglista-helyezésük sorrendjében választhattak, melyik pályán szeretnének futni) mondta ugyanezt.

A világdöntő a legnagyobb kritikát azoktól a sportolóktól kapta, akiknek a számai nem szerepeltek a 10 millió dolláros összdíjazású verseny programjában: diszkoszvetés, súlylökés, férfi hármasugrás, női kalapácsvetés. Az olimpiai bronzérmes diszkoszvető Matthew Denny Instagram-oldalán azt írta:

Nem teheted meg, hogy bizonyos versenyszámokat kihagysz egy olyan versenyről, ahol a győztesnek 150 ezer dollár jár. Ekkora pénz sok versenyzőnek az életét, a pályafutását megváltoztathatja. Az egyik fő indok az volt, hogy bizonyos számok nem annyira népszerűek a nézők körében. De sokkal kevesebbet is kerülnek képernyőre bizonyos számok. Ha bemész a zöldségeshez, és a zöld almák vannak a kirakatban azzal a felirattal, hogy a világ legjobb almái, míg a pirosak a bolt végén vannak eldugva, és ezért sokkal több zöld almát vásárolnak, hibás azt a következtetést levonni, hogy az emberek szimplán nem akarnak piros almát venni.

Az ausztrál hozzátette, támogatja a világdöntő koncepcióját, de ez nem járhat a lehetőség elvételével, és átláthatóságot szeretne a döntések meghozatalával kapcsolatban, a kommentszekcióban pedig több más atléta is egyetértését fejezte ki. Az első nap után pedig Denny arról posztolt, hogy semmi különbséget nem érzett egy Gyémánt Liga-döntőhöz képest az előzetesen beígért óriási show ellenére.

Andy Díaz Hernández vezetésével pedig a férfi hármasugrók is szót emeltek az ellen, hogy mindenféle magyarázat nélkül egyszerűen kihagyták a versenyszámukat a világdöntőről. 

(Borítókép: Melissa Jefferson-Wooden az atlétikai világdöntő második napján 2026. szeptember 12-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)