A Kakhovka-víztározó egykori medre Ukrajna egyik legfontosabb, még feltáratlan régészeti területévé válhat. A Herszonban dolgozó régész és történész, Szerhij Nyemcev szerint a Dnyeper alsó szakaszán fekvő területen több ezer év történelmének nyomai maradhattak fenn. A szakember jelenleg az ukrán fegyveres erőknél szolgál, ezért a régészeti kutatás számára is szünetel.

A mintegy 200 ezer hektáros területet körülbelül hetven éven át borította a víztározó, amelyet az 1950-es években, a Kakhovkai vízerőmű létrehozásával alakítottak ki. A víz alatt azonban egy olyan táj húzódott, amely évezredeken keresztül lakott volt: őskori közösségek, bronzkori települések, az Arany Horda korszakának emlékei és a zaporizzsjai kozákokhoz kapcsolódó helyszínek is találhatók a térségben.

Több ezer év történelme rejtőzhet a mederben

A terület egyes részeit még a víztározó kialakítása előtt megvizsgálták a régészek. Több éven keresztül folytak felmérések és leletmentő ásatások, amelyek a késő paleolitikumtól egészen a kozák korszakig számos történelmi korszak emlékeit tárták fel.

Az egyik legjelentősebb lelőhely a Babino III, egy középső bronzkori település, amelyet nagyjából Kr. e. 2100 és 1600 között használtak. A Dnyeper bal partján található lelőhelyet Szofija Berezanszkaja régész két éven keresztül kutatta, mielőtt az eltűnt a víztározó alatt.

A Babino III feltárásán előkerült jellegzetes kerámiák később egy egész bronzkori régészeti kultúra azonosításában váltak fontossá. A kutatások szerint ez a kultúra mintegy két évszázadon keresztül hatalmas területen, a mai Ukrajna jelentős részén jelen volt.

Nyemcev szerint azonban a korábbi expedíciók csak a terület egy részét tudták feltárni. A Dnyeper völgye különösen kedvező környezetet jelentett a megtelepedéshez, hiszen még aszályosabb időszakokban is biztosított legelőt, halat és vadászati lehetőségeket. Emiatt elképzelhető, hogy a korábban nem vizsgált területeken további lelőhelyek rejtőznek.

Egy Arany Horda város maradványai is előkerülhetnek

A régészek számára nemcsak az őskori és bronzkori leletek lehetnek fontosak. A víztározó egykori területén egy történelmi jelentőségű 14. századi arany horda-béli tatár település, Mamai-Szárai, más néven Sehr al-Dzsedíd is található. A település egy része a víz alá került, míg egy másik része a víztározó felett maradt.

A vízzel elárasztott részek különösen érdekesek lehetnek, mivel a korábbi folyóhoz és annak árteréhez közelebb, a táj alacsonyabban fekvő pontjain helyezkedtek el. Ezek a területek olyan régészeti nyomokat őrizhetnek, amelyek a magasabban fekvő részeken egyáltalán nem maradtak fenn.

A szakemberek települések, épületek, háztartási gödrök, hulladékrétegek és temetkezési helyek után is kutatnának. Ezek ugyanis sokkal többet árulhatnak el egykori közösségekről, mint egy önmagában előkerült tárgy.

A kozákok elveszett központjai is ott lehetnek

A térség a zaporizzsjai kozákok története szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. A Nagy-rétként ismert Velykyi Luh évszázadokon keresztül szorosan összefonódott a kozákok életével. Egy régi mondás szerint a Szics volt az anya, a Velykyi Luh pedig az apa.

A Dnyeper szigetei között található Bazavluk-szigeten működött a Bazavluki Szics, amely az 1648-as Bohdan Hmelnickij-féle felkelés előtti időszakhoz kapcsolódik. Más kozák központok, köztük a Kamjanszki és az Oleski Szics maradványai is fennmaradtak. Nyemcev szerint azonban további, korábban ismeretlen kozák Szics-ek nyomai is előkerülhetnek, ha egyszer lehetőség nyílik a terület rendszeres régészeti vizsgálatára.

A háború a régészeti lelőhelyeket is pusztítja

A kutatás jelenleg azonban gyakorlatilag leállt. Nyemcev szerint a háború előtt mindössze két régész dolgozott helyben Herszon környékén. Egyikük, Denisz Szikóza, jelenleg a regionális örökségvédelmi felügyelőségnél dolgozik, ahol a műemlékekben keletkezett károkat dokumentálja. Nyemcev 2024-ben csatlakozott az ukrán hadsereghez, ahol páncéltörő alakulatnál szolgál.

A harcok nemcsak a közvetlen találatok miatt veszélyeztetik a régészeti örökséget. Az ősi települések és temetkezési helyek gyakran magasabban fekvő területeken találhatók, amelyek katonai szempontból is értékesek, hiszen jó kilátást biztosítanak. Emiatt a lövészárkok és erődítések több régészeti réteget is átvághatnak vagy megsemmisíthetnek.

A fosztogatók is veszélyt jelentenek

A víztározó eltűnése egy másik problémát is felszínre hozott: az illegális kincskeresők megjelenését. Ukrajnában „fekete régészeknek” nevezik azokat, akik engedély nélkül ásnak régészeti leletek után, és a volt víztározóhoz kapcsolódó területeken már megjelentek ilyen fosztogatók.

A probléma nem pusztán az, hogy értékes tárgyak tűnhetnek el. Egy érme, kard vagy ékszer ugyanis önmagában sokkal kevesebb információt hordoz, mint az a régészeti környezet, amelyben megtalálták. A lelőhely, a környező építmények, sírok, kerámiák és talajrétegek együtt segítenek rekonstruálni a múltat. Ha egy tárgyat illegálisan kiemelnek, ennek a kontextusnak a nagy része végleg elveszik.

A régész szerint az illegális feltárások visszaszorítása azért is nehéz, mert a kulturális örökséget védő rendszer és a jogérvényesítés sem elég erős. Az illegálisan megszerzett tárgyaknak ráadásul nincs legitim régiségpiaca, a régészeti feltárásból származó tárgyaknak pedig a vonatkozó rendszer szerint múzeumi gyűjteményekbe kell kerülniük.

Egy görög településhez is visszatérne

Nyemcev számára nemcsak a Kakhovka-víztározó jelenti a jövőbeni kutatások reményét. Egyik legfontosabb szakmai célja, hogy egyszer folytathassa a Skelka nevű ókori görög település feltárását a Herszon régióban.

A Kr. e. 5–3. századra datált lelőhelyet 1895-ben jegyezte fel Viktor Hoskevics régész. Nyemcev 2019-ben kezdett ott dolgozni, a kutatást azonban előbb a koronavírus-járvány, majd 2022-ben az orosz invázió szakította félbe. A lelőhelyet ráadásul az illegális ásatások is jelentősen károsították. A régész abban bízik, hogy egyszer visszatérhet a területre, és teljesen feltárhatja a már megrongált részt, hogy rekonstruálni tudja a település belső szerkezetét.

(heritagedaily)