Az Indamedia ebben az évben is megrendezte Közép-Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciáját, az AI Summit a Városligetben zajlott 2026. szeptember 7–8-án. A második nap egyik panelbeszélgetése a Néprajzi Múzeumban azt a kérdést tette fel, amit ma minden egyetemi vezető megkap: mi lesz az egyetemek funkciója az AI-korszakban?

A színpadon Kovács Levente, az Óbudai Egyetem rektora és Kónya Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese ült, a beszélgetést Tieger Endre, az Economx gazdasági hírportál újságírója moderálta. A provokatív felvetésre – eltűnhet-e az egyetem az AI-korszakban – a rektor rögtön az elején nemet mondott.

Felértékelődik az alapképzés, és a filozófiai jellegű tudás

Kovács Levente szerint a mesterséges intelligencia nem leértékeli, hanem felértékeli az egyetemi tudást.

„Felértékelődnek az egyetemek, mert az alap szaktudást nem lehet megkerülni”

– érvelt, majd részletezte: ha az alapozó ismeretek megvannak, akkor értékelődik fel a logikus gondolkodás és a kritikai szemlélet – az egyetem pedig nemcsak az életre készít fel, hanem az alapképzésen keresztül szűrőt is ad a hallgató kezébe ahhoz, amit az AI elé tart.

Kónya Zoltán ehhez azt tette hozzá, hogy a világ túl bonyolulttá vált a puszta lexikai tudáshoz, ezért ma inkább filozófiai jellegű tudást kell átadni.

A rektorhelyettes szerint bizonyos értelemben oda tértünk vissza, ahonnan az egyetem indult: kétezer éve is egyetlen oktató adta át a tudását a mellette járó hallgatóknak, csak azóta minden felgyorsult.

Az analógiája kevésbé emelkedett: harminc éve is meg lehetett venni a kötelező olvasmányok rövidített kivonatait, a mesterséges intelligencia ennek a felturbózott változata. A rektorhelyettes szerint magában a technológiában sincs semmi új – a szegedi egyetemen negyven éve működik mesterségesintelligencia-kutatócsoport, és a gépi tanulással már fél évszázada is foglalkoztak a kutatók, csak a gépek nem engedtek elég messzire menni.

Az áttörés szerinte abból jött, hogy a számítástechnika elért arra a szintre, ahol a mennyiség minőségbe csap át. A fejlődés a történelemben mindig így működött: lassulás, majd egy ugrásszerű változás.

Előbb az egyetemet kell átalakítani, csak utána a világot

A panel legerősebb mondata is innen érkezett.

„Gyakorlatilag most az egyetemeket kell megváltoztatnunk. Ahogy rektor úr mondta az előző előadásában, átalakítjuk az egyetemeket, hogy át tudjuk alakítani a világot. Jé kérdés, hogy át lehet-e”

– fogalmazott Kónya Zoltán. Kovács Levente ugyanezt gyakorlati programként írta le: az Óbudai Egyetem célja, hogy mindent tudatosan, AI-alapokon valósítson meg, és ezzel egy szinttel feljebb emelje az intézmény versenyképességét. A rektor szerint a technológia nem a kényelmet szolgálja, hanem arra való, hogy ráerősítsen a versenyképességre.

Hogy ez mennyire nem magától értetődő, arra saját példát hozott. Amikor az egyetem innovációmenedzsment-képzést akart indítani – vagyis olyan programot, amely az újítások kifejlesztésének és piacra vitelének szervezésével foglalkozik –, a döntéshozó testület egyhangúlag elutasította, mert testidegennek találta.

A rektor ezután felkészítő csomagot kért, az anyagot alátámasztották és újra beterjesztették – egy héten belül a testület ugyanilyen egyhangúlag megszavazta ugyanazt. Kovács Levente ebből azt a következtetést vonta le, hogy a tudatosság kérdése nem a hallgatóknál kezdődik: az embereket fel kell készíteni, mert az AI-hoz való viszony nem eredendően adott.

A hallgatói oldalon ezért nem tilt az egyetem. A rektor szerint a publikációk jelentős részét már ma is mesterséges intelligenciával írják, ezért a hallgatók nyugodtan használhatják a szakdolgozathoz is – a kérdés csak az, hogy értik-e, amit leadnak.

Két év múlva már nem ugyanazt kérik vissza, dilemma az egyetemeken

Ebből következik a számonkérés átalakítása is, ami a panel szerint az egyik legérzékenyebb pont. Kónya Zoltán olyan kurrikulumokról beszélt, ahol a kezdés után fél órával kötetlen szakmai beszélgetés indul a tudományról, és a hallgatók ettől jobban tartanak, mint a tételek bemagolásától.

Ha valaki jól használja az AI-t, a leadott munka összértéke nő, csak éppen az oktató a vizsgán percek alatt kitapogatja, hol nincs mögötte megértés.

Kónya Zoltán felvetettem, hogy az AI technológia ma ott tart, hogy pár éven belül a műfordítók munkáját teljesen kiválthatja. Továbbment, olyan fülhallgatók jelenhetnek meg, amelyek valós időben fordítanak: akrácsak a Star Warsban vagy Star Trekben, mindenki egy nyelvet beszél majd, mert értik, amit a másik mond.

Kovács Levente szerint ugyanakkor a gép a nüanszokon elbukik: egészen mást jelent az, hogy elloptam valamit, mint az, hogy eltulajdonítottam.

A rektor egy háztartási hasonlattal élt: a mesterséges intelligencia meg tudja főzni a kávét, de azt sosem fogja tudni, melyik lábbal keltünk fel aznap, mert hiányzik belőle a lelkület.

A képzés logikája is átfordul. Kónya Zoltán szerint ma úgy kell embereket képezni, hogy két év múlva már nem ugyanazt kérik vissza tőlük: addigra új programok és új hozzáférések lesznek, ezért nem a tananyag visszamondására, hanem problémamegoldásra kell felkészíteni a hallgatókat.

A rektorhelyettes ugyanakkor a sötét oldalt is szóba hozta: az AI annyira leegyszerűsíti a dolgokat, hogy bizonyos alapismeretek már 18 éves korig ki sem alakulnak. A kutatói oldalon pedig a kémiai szaklapok jelentős része tiltja a mesterséges intelligencia használatát, mert ha a szöveget gép írja, felmerül a kérdés, mi benne az eredeti gondolat.

Az emberi kreativitást szerinte nem lehet helyettesíteni: ha valaki nem tudja, mit kérdezzen, akkor válasz sem lesz. Erre hozta fel példának azt is, hogy az Index is megírta, amikor az ELTE rektora percek alatt megbuktatta a színpadon a humanoid robotot. Egészen emberien viselkedett a robot, akárcsak egy hallgató, elkezdte megkerülni az eredeti kérdést.

Ha összegyúrnánk a magyar egyetemeket, akkor sem érnék el a Harvard szintjét

A beszélgetés végén Kovács Levente az egyetemek fejlődési ívét vázolta fel: az első generációs intézmények kizárólag oktattak, az ipari forradalom nyomán jelentek meg a kutatóegyetemek, ma pedig az innováció a következő réteg, egy egész régiót átfogó ökoszisztéma szervezőjeként.

Az ötlet szerinte ebben a felállásban is emberi marad, az AI a megvalósításban segít. Ugyanazt az eszközkészletet fogja használni mindenki Sydney-től Los Angelesig, a különbség abban lesz, ki milyen képességekkel nyúl hozzá – a rektor szerint itt van a versenyképesség kulcsa.

Az átépítést egyetlen intézmény azonban nem viszi végig. Kovács Levente szerint a magyar egyetemek együttműködési hajlandósága nem kérdés, hanem kényszer, hiszen ha az összes hazai intézményt egyetlen egyetemmé gyúrnák össze, az sem érné el a Harvard vagy a Stanford szintjét, elég csak a finanszírozási oldalt nézni, ahol ez nagyon látványos. A szintkülönbség ellenére, a nagy csúcsegyetem együttműködnek a magyar intézményekkel, ezt a lehetőséget szerinte mindenképp ki kell használni.

Kónya Zoltán ezt azzal egészítette ki, hogy Szeged tudományos oldalról erős, az Óbudai Egyetem az alkalmazásban, és a két intézmény már közös irodát is működtet, többek között azért, hogy a tehetségeket Magyarországra csábítsa vissza.

A folyamat egyébként már látszik: több mint egy tucat informatikai képzőhely döntött úgy, hogy országos programként indítja el a mesterségesintelligencia-alapképzést, akár már 2027 őszén.