• Mások boldoggá tétele fontos, de túlzott megfelelési vágy ártalmas lehet.
• Nehezen mondunk nemet, ez hosszú távon önfeladáshoz és stresszhez vezet.
• Gyakran kérünk bocsánatot szükségtelenül, ami önbecsülésünk rovására megy.

1. Nehezünkre esik nemet mondani

Mindig segítünk másoknak, megszervezzük helyettük a dolgokat, vagy csak egyszerűen szívességet teszünk nekik. Attól félünk, ha visszautasítjuk őket, dühösek lesznek ránk, vagy azt gondolják, nem törődünk velük, mint azok, akik kevés szeretetet kaptak gyerekkorukban, ez rájuk nagyon jellemző. Ha valamire mégis nemet mondanánk, az bűntudatot keltene bennünk. Ezért inkább mindent megteszünk, még akkor is, ha ezt erőnkön felül tesszük.

Megoldás: Ismerjük fel, mekkora ereje van annak, ha nemet mondunk. Eleinte nehéz lesz, de fontos, hogy szeretettel és tisztelettel kezeljük az érzéseinket és nem hagyjuk, hogy kihasználjanak minket.

Ez is érdekelheti

2. Azt szeretnénk, hogy kedveljenek bennünket

Az elutasítástól való félelem a túlzott megfelelés egy másik jellemző katalizátora. Attól tartunk, hogy az emberek csak akkor szeretnek bennünket, ha mindent megteszünk értük, és folyton a kedvükben járjunk. Sajnos ezzel sokan visszaélnek, és ki is használnak bennünket.

Megoldás: Vegyük sorra az embereket, és ismerjük fel, kik azok akik esetleg kedves szavakkal manipulálnak. Ugye milyen édesen tudnak hízelegni? „Te vagy az egyetlen, aki ezt jól meg tudja csinálni!” Nos, ilyenkor jobban tesszük, ha nyúlcipőt húzunk, és az előző pontból már jól ismert határhúzással reagálunk: „Nem!”

3. Akkor is bocsánatot kérünk, ha nem szükséges

Ha egy helyzet rajtunk kívül álló okok miatt nem a tervek szerint alakul, akkor az első reakciónk a „sajnálom”? Nem számít mi történt, mindig próbáljuk magunkra vállalni a felelősséget és a következményeket? Ez a téves reakció egy belső vágyból fakad, mert kedvesek és udvariasak szeretnénk lenni. Azzal azért legyünk tisztában, hogy ha ez szokásunkká válik, az rombolja az önbecsülésünket.

Megoldás: Figyeljünk arra mit érzünk, mondunk és teszünk, próbáljuk meg kielemezni, miért szoktunk bocsánatot kérni. Sok esetben nincs szükség extra magyarázatra, hiszen nem is vagyunk hibásak.

4. Saját vágyaink háttérbe szorulnak

Mivel folyton mások érzéseivel vagyunk elfoglalva, ezért gyakran megfeledkezünk saját magunkról. Ez odáig fajulhat, hogy nehezen beszélünk az érzelmeinkről, ez meglepően sok embert érint, vagy képtelenek vagyunk arról dönteni, hogy mi a legjobb a számunkra.

Megoldás: Szánjunk időt magunkra, gondoljuk át, mi az ami valóban jó nekünk. Vegyük sorra azokat a dolgokat, amelyek igazán boldoggá tesznek bennünket.

5. Inkább adni szeretünk, mint kapni

Ha folyamatosan meg akarunk felelni másoknak, az bizony áldozattal jár. Ezért könnyen beleragadhatunk olyan mérgező kapcsolatokban, amelyekben úgysem lehetünk jók, és amelyekben sokkal többet adunk, mint kapunk. Lehet, hogy közben abban reménykedünk, hogy értékelik majd az igyekezetünket, de valójában az emberek többsége hozzászokik ehhez, kényelmes lesz számukra, hogy szinte a kisujjukat sem kell mozdítaniuk, mi azonnal ugrunk.

Megoldás: Ennél a helyzetnél is fel kell állítani egy fontossági sorrendet, a lista elején mindig mi álljunk, és csak olyan kapcsolatokat tartsunk fent, amelyek kiegyensúlyozottan működnek.