Elengedhetetlen, hogy a választást nyert Tisza és az RMDSZ vezetői félretegyék kölcsönös sérelmeiket. A magyar–magyar kapcsolatok nem szűkíthetők le a támogatáspolitika erősen vitatottá vált kérdésére, az anyaország mindenkori kormányának és a külhoni magyar közösségek képviseleteinek nemzetpolitikai szempontok alapján kell keresniük az együttműködés minden lehetséges formáját.

Politikai szállóigévé vált mondás kering hosszú ideje Romániában, miszerint azért rendeznek négyévente választásokat az országban, hogy kiderüljön, mely román párt(ok) lép(nek) kormányra az RMDSZ-szel. A különösen politikai megmérettetések idején emlegetett ironikus bonmot egyaránt szól a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pragmatizmusáról és – kis túlzással – „mindenre kaphatóságáról”. De legfőképp a megkerülhetetlenségéről.

Ami természetesen a maga helyén kezelendő, hiszen mégiscsak egy 19 milliós ország legnépesebb, 1,1 milliós kisebbségi közösségének legerősebb politikai érdekképviseletéről beszélünk, amely a magyarság számarányához hasonló, 6 százalékos súllyal rendelkezik a bukaresti parlamentben. Ehhez képest az első, 1996-os kormányzati szerepvállalása óta, az eltelt harminc évben több mint húszat hatalmi pozícióban vagy ahhoz közel töltött el az alakulat, sok esetben királycsináló vagy a mérleg nyelve pozícióban. Akárcsak napjainkban, az ötödik hónapja húzódó súlyos politikai válság közepette, amikor nehezen elképzelhető, hogy az RMDSZ nélkül felálló új kormány vegye át a május elején megbukott kabinet helyét. Persze megvan az ára ennek is: politikai ellenfelei, az erdélyi magyarok egy része régóta felrója a szövetségnek, hogy az önrendelkezés ügyét feláldozta a bukaresti hatalomgyakorlás oltárán. Ettől eltekintve – vagy talán éppen ezért – tény, hogy a román demokratikus pártok és a mindenkori kormányok számára az RMDSZ valóban megkerülhetetlen partnernek számít.

Nem volt ez másképp az anyaország viszonylatában sem. Az alakulatot 1993 és 2011 között irányító Markó Béla mandátuma idején az „egyenlő távolságtartás elvének” hangoztatása ellenére a szövetség az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szoros, míg a Fidesszel jóval hűvösebb kapcsolatot ápolt. Miután 2010-ben a Fidesz visszakerült a hatalomba, egyértelműen megüzente Erdélybe, hogy változást szeretne az RMDSZ-ben, elsősorban az Orbán Viktor és Markó Béla közötti ellentét miatt. Sőt köztudott volt az is, hogy a budapesti kormánypárt Olosz Gergely egykori székelyföldi szenátort szerette volna látni az elnöki székben. Olosz el is indult az RMDSZ 2011-ben rendezett tisztújító kongresszusán, ám csak a harmadik helyen végzett, elnöknek Markó kiszemeltjét, Kelemen Hunort választották meg. Máig emlékezetes jelenet, hogy az RMDSZ kongresszusi küldöttei felzúdulással fogadták Pelczné Gáll Ildikónak, a Fidesz alelnökének felszólalását: „Ha önök ma a változás mellett döntenek, mi segítő kezet nyújtunk a jövőben”. A sors iróniája, hogy a kormányzati pozíciókat is betöltő Olosz Gergelyt 2018-ban korrupcióért három év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a román bíróság, ezért az üzletember-politikus Magyarországra szökött, és azóta is ott tartózkodik, mivel a budapesti hatóságok nem szolgáltatták ki.

Hasonlóképpen érdekes fordulat az is, hogy az elődje, Markó Béla támogatásával elnökké választott Kelemen Hunor aztán rendezte az RMDSZ kapcsolatát a Fidesszel, amely fokozatosan letett arról, hogy támogassa a szövetséggel szemben álló kisebb erdélyi magyar pártokat. Hathatós magyarországi támogatással előbb a Magyar Polgári Párt (MPP), majd az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), fúziójuk nyomán pedig az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) próbált alternatívát felmutatni az RMDSZ-szel szemben, ami azonban hellyel-közzel csak a tömbmagyar vidékeken szerzett polgármesteri és önkormányzati képviselői tisztségek formájában jött össze, a bukaresti parlamentbe egyik alakulatnak sem volt esélye bejutni az RMDSZ mellett vagy a szövetséget kiütve onnan.

Az RMDSZ-en kívül más magyar pártnak nincs esélye bejutni a román törvényhozásba, ugyanakkor jól tükrözi a szövetség hegemóniáját, hogy a legutóbbi, 2024-ben rendezett helyhatósági választáson megszerezte a romániai magyar szavazatok több mint 96 százalékát. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a Fidesszel rendezett viszonyának köszönhetően alapítványain keresztül az RMDSZ több tízmilliárd forint magyarországi kormánytámogatáshoz jutott az elmúlt másfél évtizedben, miközben erdélyi ellenzékéről Orbán Viktorék fokozatosan „levették a kezüket”. Ezt az elfordulást és az RMDSZ-szel ápolt stratégiai partnerséget a Kelemenékkel rivalizáló kisebb pártok a múltban burkoltan sérelmezték, az idei országgyűlési választásokat követően pedig már nyíltan szóvá tették.

A Tisza-kormány viszonylatában már kissé eltérő megvilágításba kerül az RMDSZ szerepe. Magyar Péter a Kelemen Hunorral az áprilisi választást követően folytatott megbeszélése során kilátásba helyezte az utóbbi évtizedben odaítélt támogatások felhasználásának, valamint a választások során a levélszavazás kapcsán tapasztalt „szabálytalanságok” kivizsgálását, egyúttal garanciát kért az erdélyi politikustól arra, hogy az RMDSZ nem avatkozik be az anyaországi belpolitikába.

Mindazonáltal akárcsak a román demokratikus alakulatok, a Tisza-kormány sem tudja megkerülni az RMDSZ-t, legyen szó az erdélyi magyar, illetve a román belpolitikáról. Az elmúlt évtizedben szinte teljes mértékben felmorzsolódott a szövetség belső ellenzéke, a legutóbbi, 2023-ban rendezett tisztújításon Kelemen kihívó nélkül nyerte el negyedik elnöki mandátumát. És noha az elmúlt hónapokban magyar és román körökben egyaránt elterjedt az a spekuláció, miszerint Magyar Péter megüzente Kelemennek, hogy ideje hátrébb lépni, ezt a politikai pletykát nemrég az RMDSZ vezetője azzal cáfolta, hogy ha így lett volna, maga tárja a nyilvánosság elé. A Tisza és az RMDSZ vezetőinek félre kell tenniük kölcsönös sérelmeiket, ma már az erdélyi alakulatnak is helyén kell kezelnie például, hogy Magyar Péter korábban a Fidesz kémjének nevezte.

De a Tisza már csak az előzmények, a Fidesz tapasztalata alapján sem próbálhatja meg „leigázni” az erdélyi magyar pártot. Ezt valószínűleg Magyar Péterék is belátták, éppen ezért nem álltak be az első erdélyi Tisza-sziget alapítójának, Kátai István székelyföldi származású színművésznek a pártalapítási kísérlete mögé, ami hamvába holt kezdeményezésnek bizonyult. A mindenkori budapesti kormányoknak a nemzetpolitikán túlmenően a román–magyar államközi kapcsolatok tekintetében is óhatatlanul támaszkodniuk kell az RMDSZ-re, a szövetség nélkül nehezen képzelhető el a szomszédságpolitika alakítása. A Tisza számára nem lehet közömbös, hogy miként viszonyulnak hozzá a határon túli magyar közösségek, márpedig az erdélyi magyarok jelentős része nagy vonalakban egyetért az RMDSZ-nek a magyarországi politikával kapcsolatos álláspontjával. Az országgyűlési választásokon nemcsak a romániai levélszavazók több mint 80 százaléka szavazott a Fidesz–KDNP-re, hanem a romániai magyarok mérhető többsége is az ellenzékbe került magyarországi kormánypártokkal rokonszenvez.

Éppen emiatt ömlik az elmúlt időszakban gyűlöletcunami a közösségi oldalak kommentszekcióiban az erdélyi magyarokra Magyarországról, onnan pedig vissza az anyaországba. Az egyik oldal a Fidesz, a másik a Tisza támogatását rója fel a másiknak. Ebben a mérgezett (köz)hangulatban elengedhetetlen, hogy se a Magyar-kormány, se az RMDSZ ne engedje, hogy elragadja a vért követelőknek a világhálót leuraló árja, hanem párbeszéd útján megpróbálva megérteni egymást, és közelíteni az álláspontokat. Persze az együttműködés nem szorítkozhat politikai síkra, a Tiszának ugyanúgy ki kell alakítania a kapcsolati hálóját az erdélyi magyar egyházakkal, civil szférával is.

Hatalmasat téved, aki azt hiszi, hogy a magyar–magyar-kapcsolatok leszűkíthetők a támogatáspolitika erősen vitatottá vált kérdésére, az anyaország mindenkori kormányának és a külhoni magyar közösségek képviseleteinek nemzetpolitikai szempontok alapján kell keresniük az együttműködés minden lehetséges formáját. Mert lehet ugyan, és kell is korrigálni a Fidesz-kormányok idején a nemzetpolitikában elkövetett hibákat, de nem térhetünk vissza az előző, balliberális kormányzatok „merjünk kicsik lenni” elvére épülő, a határon túli magyarok érdekeinek képviseletét többnyire mellőző kormányzatok gyakorlatához.

A szerző kolozsvári újságíró

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Orbán Viktor és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke 2025. október 10-én. Fotó:  Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály / Kaiser Ákos / MTI)