GazdaságSzerző: portfolio 1 órával ezelőtt 10 percnyi olvasás
Egyre nagyobb összegek és egyre nehezebben összeegyeztethető követelések kerülnek elő az Európai Unió következő hétéves költségvetéséről szóló tárgyalásokon. A nettó befizetők százmilliárdokat faragnának le a tervekből, az Európai Parlament több pénzt kér, a támogatásokra jobban támaszkodó országok pedig a részesedésüket védik. Ebben az alkuban szeretne a Tisza-kormány is több forrást biztosítani Magyarországnak, lehetőleg a partnereivel való újabb összecsapások nélkül. Bár sokan már idén lezárnák a tárgyalásokat, a megállapodáshoz a közös európai ambíciókat és a nagyon is eltérő nemzeti érdekeket kellene összebékíteni.
Miért cserébe, miből és mekkora összeggel hajlandó beszállni a közös költségvetésbe a következő hét évben?
Lassan minden EU-s kormányfőnek felteszi ezt a kérdést António Costa, az Európai Tanács elnöke, aki már a tagállamok kétharmadát végigjárta, hogy megállapodást készítsen elő az unió 2028-2034-es ciklusra készülő büdzséjéről, a következő MFF-ről. Miután Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is tiszteletét tette, a V4-ek csütörtökön Pozsonyban találkoztak, a soros elnökséget betöltő – és így az MFF-megállapodást véglegesíteni próbáló – Micheál Martin ír miniszterelnökkel, ahol már jól kirajzolódott, milyen érvekkel szállhatnak be az alkudozásba.
A következő hétéves ciklus pénzügyi kerete már az Ursula von der Leyen bizottsági elnök strukturális átalakításai miatt is nagy port kavart. Miután azonban úgy tűnik, a reformba többnyire mindenki belenyugodott, az utóbbi időszakban három markánsan eltérő elképzelés rajzolódott ki arról, hogy milyen irányba mozdítsák az ambiciózusként beharangozott költségvetést. A tét Magyarország számára is jelentős, hiszen az alku meghatározza, mennyi pénz jut, illetve juthat majd többek között a felzárkóztatásra, az agrártámogatásokra és a gazdaság versenyképességének javítására.
Az induló követelések persze nem feltétlenül mutatják meg, ki milyen kompromisszumot fogadnak el majd a legvégén. A kormányoknak szükségük van mozgástérre az alkuban, és otthon is bizonyítaniuk kell, hogy megvédik adófizetőik érdekeit, hiszen az ellenzéki pártok számára könnyen használható politikai érv lehet az uniós befizetések nagysága – mint ahogy a brexit-kampány is megmutatta, milyen erős üzenetté válhat egy költségvetési összeg, különösen egy erősen félrevezető tálalással.
Abban jóval szélesebb az egyetértés, hogy ezúttal el kellene kerülni az utolsó pillanatig húzódó költségvetési alkut. Costa, az ír tanácsi elnökség és az EP tárgyalói is 2026 végére szeretnék a politikai megállapodást, vagyis egy teljes évet hagynának a 2028-as indulás előkészítésére. Erre a tervezett szerkezeti átalakítás miatt különösen nagy szükség lenne, hiszen a jogszabályok véglegesítése mellett a nemzeti terveket és a végrehajtási rendszereket is időben el kell készíteni.
A magyar álláspont leginkább Magyar Péter miniszterelnök nyilatkozataiból és Bíró-Nagy András EU-ügyekért felelős államtitkár uniós szerepléseiből rajzolódik ki, akinek feladatköre a hétfői kormányzati bejelentés szerint szeptembertől az európai uniós ügyek irányításával is bővült. Bíró-Nagy már június 16-án az Általános Ügyek Tanácsában is képviselte az országot, és több fontos elvárást is megfogalmazott azzal kapcsolatban, mit vár a Tisza-kormány a következő MFF-től:
Ezek a prioritások alapvetően illeszkednek Magyarország hagyományos költségvetési érdekeihez, hiszen a fejlettségi szint miatt különösen fontosak hazánkban a felzárkóztatási és agrártámogatások. Azonban a technikai kereteken túl az utóbbi hetekben sokkal konkrétabb kijelentések is elhangoztak a miniszterelnöktől.
Magyar Péter a Manfred Weberrel, az Európai Néppárt elnökével és António Costával folytatott szeptember eleji találkozói után jelezte, hogy javítani szeretne a Magyarországnak előirányzott összegeken, de nem vétóra, hanem megegyezésre készül. A kormány az Orbán-kormány által időfeltételek miatt végleg elvesztett mintegy kétmilliárd eurós támogatás és a jelenleg nagyságrendileg egymilliárdos menekültügyi bírság kompenzálását is szeretné elérni.
A miniszterelnök ezután Pozsonyban is egy szóval jellemezve, azt mondta, hogy egy "fair" költségvetést várnak el a magyarok. Szerinte a régi tagállamok éppen a mai napig legnagyobb, 2004-es bővítési hullám idején váltak szűkmarkúbbá. A miniszterelnök úgy véli, az ezelőtt csatlakozó országok reálértéken jóval bőkezűbb támogatásokhoz férhettek hozzá, mint később a közép-kelet-európai országok.
A 3 milliárd eurós magyar többletigényekhez a pozsonyi találkozó már a lehetséges politikai érveket is szolgáltatta.
A sajtótájékoztató leghatározottabb kijelentéseit talán a korrupciós ügyeiről is híres cseh miniszterelnök, Andrej Babiš tette, aki hangsúlyosan igazságtalannak nevezte a Magyarországot sújtó menekültügyi bírságot, miközben Spanyolország – az általa felhozott összehasonlítás szerint – 200 millió eurót kap a ceutai migrációs helyzet kezelésére.
A spanyol kérelem pontos összege nem ismert, és itt is jó eséllyel egy külső nyomásgyakorlásról volt szó a 70 ezer ember mozgósításával, de az tény, hogy a Bizottság már jóváhagyott 114,7 millió euró sürgősségi támogatást. Babiš a hasonlattal gyakorlatilag azt a politikailag erős érvet vetette fel, hogy a szigorú migránspolitikáért büntetés, a rosszul menedzselt határvédelemért pedig "jutalom" jár, annak ellenére is, hogy mára az EU 27 tagállamának túlnyomó többsége álláspontot váltott az ügyben.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök emellett a keleti határokon fekvő tagállamok többletterheire hívta fel a figyelmet, és a határvédelemhez további támogatásokat sürgetett. A megszólalások így előrevetítik, hogy milyen érveléssel próbálhat Magyar Péter pótlólagos forrásokat szerezni, aki többek között azt is leszögezte, hogy a V4-ek végig be fogják tartani minden ígéretüket és vállalásukat.
A bírság azonban bírság, a szabályokat pedig nem írják át, így amikor Magyar Péter a felhalmozódott 1 milliárdos büntetés és az elszalasztott megtérítéséről beszélt a Costával és Weberrel folytatott egyeztetései után, akkor nem jogi, hanem politikai rendezésről beszélt. A költségvetési többlettámogatás kompenzálhatja a veszteséget, de jogilag nem lenne azonos sem a bírság visszafizetésével, sem a végleg elvesztett támogatások helyreállításával.
Ehhez azonban a visegrádi támogatáson túl a többi tagállam rugalmasságára is szükség lesz, és itt jön képbe a külügyminisztérium, amelynek újraalakulásától vállalt talán legfontosabb feladata, hogy minél szélesebb támogatást szerezzen a magyar forrásigényekhez. Bár Magyarországnak nettó kedvezményezettként egy nagyobb közös büdzsé is előnyös lenne, ennek követelése egyelőre kevésbé hangsúlyos, mint a magyar részesedés javítása, hiszen ez jóval könnyebben elfogadható a "fukar" államoknak is.
Az uniós politikai környezet ehhez a stratégiához nyilván jóval kedvezőbb, mint az előző kormány idején volt. Magyar Péter az európai fősodor egyik legerősebben beágyazott euroszkeptikus ellenfelét váltotta le, az ilyen erők térnyerése azonban a németországi választás után is napirenden maradt. Ebből arra lehet következtetni, hogy több európai vezető politikailag is érdekelt a Tisza-kormány sikerében, és nyitottabb lehet a magyar kérésekre.
Az együttműködési készségre mértékére már példa volt a von der Leyennel májusban bejelentett, összesen 16,4 milliárd euró felszabadításáról szóló megállapodás is, amely úgy indult, hogy a Bizottság csak a meg nem térítendő 6,5 milliárdnyi helyreállítási támogatás lehívását látta reálisnak, és az akkor még alakulóban levő Tisza-kormány képviselőinek is erre tett javaslatot. Ez elég jó kilátásokat ad a jövőre nézve, de a következő költségvetésben kért többletforrásokról külön alkut kell kötni.
A Bizottság eredeti javaslatában Magyarország számára 37,7 milliárd eurós nemzeti és regionális partnerségi keret szerepelt. Ha a hárommilliárdos többletigény teljes egészében ezt növelné, a magyar boríték közel 8 százalékkal, 40,7 milliárd euróra emelkedne. Ez Magyarországnak jelentős javulás lenne, a közel 2000 milliárdos teljes uniós javaslatnak viszont mindössze mintegy 0,15 százalékát tenné ki, ami megkönnyítheti egy politikai kompromisszum kialakítását.
A jelenlegi ciklusban a kohéziós és agrártámogatások, valamint az RRF vissza nem térítendő forrásai együttesen mintegy 40 milliárd eurós keretet jelentettek Magyarországnak, további uniós programok mellett. A következő nemzeti boríték tehát hasonló nagyságrendet képvisel rendkívüli covid-támogatásokkal kiegészített jelenlegi ciklushoz, de az eltérő programszerkezet miatt a két összeg közvetlenül nem összehasonlítható, és nyilván az infláció is csökkenti a most előirányzott támogatások értékét.
A nemzeti borítékon felüli pénzek megszerzésénél válik különösen fontossá Bíró-Nagy versenyképességi forrásokra vonatkozó felvetése, hiszen az új alapból és a Horizont Európából magyar vállalatok, kutatóhelyek és intézmények további támogatásokhoz juthatnának, ezek azonban nem előre garantált magyar összegek. A fejlettebb tagállamok szereplőivel kell versenyezni értük, így a végső magyar mérleget az is meghatározza majd, hogy a pályázati feltételek mennyire teszik lehetővé a kevésbé fejlett országok bekapcsolódását.
Bár sokan az idei megállapodást sürgetik, magyar szempontból a lezárás időpontjánál fontosabb, milyen feltételekkel lehet majd hozzájutni a pénzekhez. Azt már Bíró-Nagy is kijelentette, hogy a minőség sokkal fontosabb, mint a sebesség ez ügyben. Pozsonyban Magyar Péter, bár sok szerencsét kívánt az ír elnöknek, szinte "lehetetlen küldetésnek" nevezte az idei kiegyezést. Fontos azonban észben tartani, hogy bár a tagállami kompromisszum az alkudozás legfontosabb pontja, nem ez a legutolsó kihívás, amit meg kell ugrani az MFF-fel.
A többéves pénzügyi keret elfogadásához az Európai Parlament egyetértése is szükséges, az összes képviselő többségével, tehát a 720 fős testületben legalább 361 igen szavazat kell. Bár az EP-nek tipikusan kevésbé meghatározó a döntéseknél – hiszen ott is jórészt a kormányon lévő pártok politikusai ülnek – kollektívan mégis megakadályozhatják a kormányok által kialkudott költségvetés elfogadását, ha az szerintük nem elégséges az uniós érdekek végigviteléhez.
Persze, Magyar Péterhez hasonlóan ők sem "vétóra" készülnek, ezért a Parlament már áprilisban, jóval a Tanács előtt kialakította álláspontját. Ebben könnyebb helyzetből indult, hiszen nem 27 nemzeti költségvetési érdeket kellett összeegyeztetnie, hanem szakbizottsági, majd plenáris szavazás mentén fogadhatták el jelentésüket.
Ennek végeredménye az lett, hogy a fő programok támogatását összességében mintegy 10 százalékkal növelné a bizottsági javaslathoz képest, a közös helyreállítási hitelfelvétel adósságszolgálatát pedig a kiadási plafonokon kívül kezelné.
Siegfried Mureșan néppárti költségvetési társjelentéstevő a szeptemberi informális miniszteri találkozóhoz kapcsolódó nyilatkozatában világossá tette, hogy az EP nem készül automatikusan jóváhagyni a kormányok megállapodását. Érvelése szerint:
Mureșan érvelése mellett szól a 720 fős Európai Parlament jelenlegi felállása, ahol a tagállami kormánypártokhoz tartozó képviselők nagyjából 270 helyet foglalnak, vagyis a mandátumok mintegy 37,5 százalékát. Ez jóval elmarad a szükséges 361 szavazattól, tehát a kormányfők megállapodása így még akkor sem biztosítaná a parlamenti többséget, ha minden hozzájuk tartozó képviselő támogatná a köztük megszülető MFF-alkut.
A Parlament a nagyobb költségvetés mellé új bevételi lehetőségeket is felvetett, köztük a kriptotranzakciók és az online szerencsejáték megadóztatását. Ezek önmagukban aligha oldanák fel a befizetők és a kedvezményezettek közötti ellentéteket, de a hagyományos támogatások, az új feladatok és a közös hitelfelvétel törlesztése mellett az uniónak minden eurocentre szüksége lesz.
A következő jelentős politikai állomás a szerdai, szeptember 16-i évértékelő beszéd, amelyben Ursula von der Leyen várhatóan a költségvetési tárgyalásokra is kitér. A Bizottság elnöke ilyenkor hivatalosan az Európai Parlamenthez szól, de a tagállami fővárosokban is figyelni fogják, milyen üzenetet küld a készülő alkuról: hol sürget megegyezést, és mennyire ragaszkodik az eredeti javaslat ambícióihoz.
Címlapkép forrása: EU
Napi