GazdaságSzerző: economx 1 órával ezelőtt 5 percnyi olvasás
Az Európai Unió évente 2,5 ezermilliárd eurót költ el közbeszerzéseken, ezt a pénzt pedig mostantól saját iparának megerősítésére is felhasználná. A „Vásárolj európait” fordulat azonban drágább tendereket és gyengébb versenyt is hozhat egy olyan gazdaságban, amely már most lemaradásban van Kínával és az Egyesült Államokkal szemben.
A közbeszerzések értéke az Európai Unió GDP-jének mintegy 15 százalékát, 2025-ben körülbelül 2,5 ezer milliárd eurót tett ki. Brüsszel ezt a hatalmas vásárlóerőt már nemcsak olcsó állami beszerzésekre, hanem az európai ipar erősítésére, az ellátási láncok védelmére és a külföldi függőség csökkentésére is felhasználná.
A tervezett reform három jelenlegi közbeszerzési irányelvet váltana fel egyetlen, közvetlenül alkalmazandó rendelettel. A védelem kivételével valamennyi ágazatra kiterjedő rendszerben az ajánlatkérőknek a kritikus infrastruktúrával, a kiberbiztonsággal, az ellátási zavarokkal és a külföldi befolyással kapcsolatos kockázatokat is mérlegelniük kellene.
A szerződéseket a legjobb ár-minőség arány alapján ítélnék oda: a minőségi feltételek az értékelés legalább 30 százalékát, a munkaerő-igényes szerződéseknél pedig legalább 50 százalékát adnák. A reform nem vezetne be általános „Vásárolj európait” kötelezettséget, de lehetővé tenné az 50 százaléknál kisebb európai tartalmú ajánlatok kizárását, valamint az uniós vállalatok előnyben részesítését a stratégiai ágazatokban. A korlátozás nem vonatkozna automatikusan az EU-val kölcsönös közbeszerzési hozzáférést biztosító országokra.
Az adminisztrációt egy közös digitális platform csökkentené, amely összekapcsolná a nemzeti rendszereket, a vállalatoknak pedig csak egyszer kellene regisztrálniuk. Stéphane Séjourné, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke szerint
a cél az, hogy az EU – Kínához, Indiához és az Egyesült Államokhoz hasonlóan – saját gazdasági és ipari stratégiájának szolgálatába állítsa a közbeszerzéseket.
A közbeszerzés azért lehet gazdaságpolitikai fegyver, mert az állam nemcsak szabályozza a piacot, hanem vásárlóként keresletet is teremt. Amikor meghatározza, milyen eredetű termékeket és milyen feltételekkel hajlandó közpénzből megvásárolni, arról is dönt, mely vállalatok jutnak megrendeléshez, fejlesztési lehetőséghez és hosszabb távú piachoz.
Az Egyesült Államok régóta használja ezt az eszközt.
A Buy American Act alapján a szövetségi beszerzéseknél előnyben részesítik az országban gyártott termékeket: a hazai minősítéshez szükséges amerikai alkatrészhányad 2024 és 2028 között legalább 65 százalék, 2029-től 75 százalék.
A kivételekkel és nemzetközi megállapodásokkal korlátozott rendszer nem teljes importtilalom, de az amerikai állam vásárlóerejét egyértelműen a hazai termelés támogatására használja.
Az uniós fordulat hátterében elsősorban a kínai verseny erősödése áll. Az EU 2025-ben az ötmillió euró feletti orvostechnikai közbeszerzésekből kizárta a kínai vállalatokat, miután a Bizottság megállapította, hogy Peking hátrányosan megkülönbözteti az európai beszállítókat. A nyertes szerződésekben beszerzett orvostechnikai eszközöknek legfeljebb a fele származhat Kínából.
Az elmúlt évek válságai közben kiderült, hogy a legalacsonyabb vételár nem feltétlenül jelenti a legkisebb gazdasági költséget. A koronavírus-járvány az egészségügyi eszközök és gyógyszerhatóanyagok, az orosz gázszállítások visszaesése az energia, az ukrajnai háború pedig a hadiipari kapacitások és a kritikus nyersanyagok területén mutatta meg Európa kiszolgáltatottságát. Egy drágább európai ajánlat ezért összességében kedvezőbb lehet, ha válság idején is biztosítható a szállítás, a karbantartás és az alkatrész-utánpótlás.
Enrico Letta szerint az uniós közbeszerzési piac túlságosan széttagolt ahhoz, hogy az EU teljes gazdasági súlyát stratégiai célokra használja, Mario Draghi pedig európai preferenciákat és fenntarthatósági követelményeket sürgetett. Közös következtetésük szerint a közbeszerzés nem egyszerű adminisztratív eljárás, hanem közpénzből keresletet, beruházást és termelési kapacitást létrehozó gazdaságpolitikai eszköz.
Az átalakítás azonban nem erőpozícióból indul.
Az európai gazdaság növekedési és termelékenységi teljesítménye hosszabb ideje elmarad az Egyesült Államokétól és Kínáétól: 2026 második negyedévében az EU GDP-je éves összevetésben 1,2 százalékkal nőtt, miközben az amerikai gazdaság 2,1, a kínai pedig 4,3 százalékkal bővült. Az Európai Bizottság az év egészére mindössze 0,9 százalékos euróövezeti növekedést vár.
A lemaradás egyik oka éppen az a szabályozási környezet, amelyet Brüsszel most újabb központi szabályokkal próbál korrigálni. Draghi a széttagolt egységes piac, a magas energiaárak és a beruházási hiány mellett a túlzottan összetett, tagállamonként eltérően alkalmazott előírásokat is az európai vállalatok növekedési akadályai közé sorolta. A három irányelv összevonása egyszerűsíthet, de az európai eredet, az ellátási lánc és a minőségi feltételek igazolása új terheket is teremthet.
Az európai gyártók profitálhatnak abból, hogy az ajánlatkérők az ár mellett az európai tartalmat, az ellátásbiztonságot és a teljes életciklus költségét is értékelhetik. Az egységes platform a kkv-k előtt is megnyithatja más tagállamok tendereit, arra azonban nincs bizonyíték, hogy valóban ők lesznek a reform fő nyertesei: az eredetigazolást és a beszállítói lánc dokumentálását a nagyvállalatok könnyebben teljesíthetik.
Hátrányba kerülhetnek viszont azok a harmadik országbeli gyártók és európai importőrök, amelyek ajánlatában az európai tartalom nem éri el az 50 százalékot. A rendszer tehát nem zárná le teljesen a piacot, de az uniós termelés felé irányíthatná a közpénzek egy részét.
Ennek ára lehet. Ha az olcsóbb külföldi ajánlatok egy része kiesik, miközben egy ágazatban csak kevés európai beszállító működik, csökkenhet a verseny és emelkedhetnek az árak. Ez különösen érzékeny a gyenge növekedés, a magas államadósságok és a tagállami költségvetésekre nehezedő kiadási nyomás idején, amikor kevés a tartalék egy általános közbeszerzési felár finanszírozására.
A legolcsóbb ajánlat ugyanakkor nem kerülne automatikusan hátrányba. A Bizottság „megfelelni vagy megindokolni” rendszert javasol: az ajánlatkérő eltérhetne a minőségi szempontokra előírt 30, illetve 50 százalékos súlytól, ha döntését megfelelően indokolja. A cél az, hogy az induló ár mellett a termék teljes költségét és egy későbbi ellátási zavar lehetséges veszteségét is figyelembe vegyék.
A drágulás mértékéről jelenleg nincs megbízható uniós becslés. Ahol több európai beszállító versenyez, mérsékelt maradhat a felár, ahol viszont nincs elegendő kapacitás, az európai preferencia jelentősen megemelheti a közbeszerzések költségét. A reform így egyszerre iparpolitikai lehetőség és költségvetési kockázat.
A minőségi, társadalmi és biztonsági szempontok az ajánlatkérők mérlegelési jogát is növelik. Ebből önmagában nem következik több korrupció, de erősödhet a részrehajlás veszélye, ha a feltételeket egy meghatározott pályázóra szabják, vagy a pontozás nem ellenőrizhető. Az Európai Számvevőszék szerint 2011 és 2021 között már a jelenlegi rendszerben is csökkent a verseny az uniós közbeszerzéseken.
A közbeszerzési fordulat keresletet és időt adhat az európai iparnak, de önmagában nem teszi versenyképessé. Ha nem társul olcsóbb energiával, több beruházással, egységesebb tőkepiaccal és a vállalatokat terhelő szabályok érdemi egyszerűsítésével, az EU közpénzből védheti meg a drágább európai termelést úgy, hogy közben a Kínával és az Egyesült Államokkal szembeni technológiai és termelékenységi lemaradása nem csökken.
Napi