Bár végül az utolsó pillanatban sikerült megállapodni az állami szereplőkkel, a vagyoni értékű jogokból származó bevétele harmadát így is elbukta a magyar profi futball. A kieső pénzt idén a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) nagyobb részt még kipótolja, hosszabb távon azonban erre már nem lehet számítani. Különösen, hogy jövőre – ha az állam fokozatosan elkezd kivonulni a profi labdarúgás burkolt finanszírozásából – tovább csökkenhet a jogokért kapott pénz. A legnagyobb veszélyt azonban nem ez rejti a Fidesz-kormányok idején milliárdokban úszó NB I.-es csapatok számára, hanem az, ha a NER-es oligarchák is elkezdik elzárni a pénzcsapokat. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy ezzel számolni kell.

Milliárdokat érő elvont jogok

Múlt héten részletes cikkben mutattuk be, hogyan sikerült tulajdonképpen egy politikai alku eredményeként megmenteni a hazai profi labdarúgást az azonnali pénzügyi összeomlástól. A történet röviden úgy foglalható össze, hogy:

• Bár az MLSZ már 2025-ben hosszabb távú szerződéseket akart kötni állami szereplőkkel a labdarúgás vagyoni értékű jogainak hasznosítására, ezt az akkori kormány – vélhetően politikai okokból – megfúrta.
• Tavaly végül csak egy évre sikerült megállapodni, és az új, 2026-os szerződésekről a választásokig érdemben nem is lehetett tárgyalni, mert az állami intézmények vezetése elzárkózott ettől.
• A választások után kapkodva kellett elkezdeni előkészíteni az új szerződéseket.
• A magyar foci közvetítési jogaira kiírtak egy tendert, de az egyik legfontosabb potenciális vevőnél, a közmédiánál az elindított átalakulás miatt a korábbi vezetés már nem akart döntést hozni, az új pedig még nem állt fel.
• Végül kormányzati szinten született meg a döntés, hogy a közmédia a korábbiaknál sokkal olcsóbban, de még mindig a piaci ár fölött egy újabb évre megveszi az MLSZ által szervezett versenysorozatok közvetítési jogait.

A közvetítésekről zajló tárgyalásokkal párhuzamosan nagyon hasonló folyamatok zajlottak le a marketing- és a fogadási jogok esetében is. Azzal a különbséggel, hogy ezeknél nem volt tender, és végül így sikerült az utolsó pillanatban megegyezni a szintén állami Szerencsejáték Zrt.-vel.

Ez a három típusú vagyoni értékű jog az, amelyeket az MLSZ elvon a csapatoktól, egyben értékesít, majd az így befolyó összeget szétosztja a hazai labdarúgásban. Legnagyobb részt az NB I.-es csapatok között, de az elmúlt években egyre nagyobb összeg jutott az NB II.-ben szereplő együtteseknek is.

• A közvetítési jogok logikusan az MLSZ által szervezett versenysorozatok műsorra tűzésének lehetőségét jelentik. Ez az NB I.-es meccsek mellett a Magyar Kupa, az NB II., a futsal és a női bajnokság összecsapásait is takarja.
• A fogadási jog tulajdonképpen azt biztosítja a vevőjének, hogy az MLSZ által szervezett sorozatok meccseit – a magyarországi törvényi szabályozásnak megfelelve – felteheti a saját sportfogadási szelvényeire, azaz lényegében a sportfogadást teszi lehetővé.
• A marketingjogok pedig olyan különböző szponzorációs és hirdetési felületeket takarnak – jellemzően a csapatok mezén, illetve a pályák körül –, amelyeket az MLSZ a sporttörvény alapján elvonhat a csapatoktól és önállóan értékesíthet (feltéve, hogy az ellenértéket visszaadja a csapatoknak).

Most a korábbi évekhez hasonlóan utóbbi kettőt vásárolta meg a Szerencsejáték Zrt. három-, illetve hatmilliárd forintért, míg a közvetítési jogok – szintén a megszokottak szerint – a közmédiához kerültek ugyancsak hatmilliárdért. A vagyoni értékű jogokból így összesen 15 milliárd forint folyik be ebben a szezonban az MLSZ-hez.

Harmadával csökkent a bevétel

Ez elég jelentős csökkenés a korábbiakhoz képest. Az MTVA-val aláírt legutóbbi, 2021-es szerződés ugyanis idényenként 9,8 milliárd forintról szólt, ráadásul az összeg évről évre az infláció mértékével emelkedett. Így 2025-ben az állami média már közel nettó 13 milliárd forintot fordított az MLSZ-keretszerződésre, több mint kétszer annyit, mint az idén.

Bár ekkora nem volt a visszaesés, de több pénz folyt be korábban a Szerencsejáték Zrt.-től is: ők az előző idényben a fogadás lehetőségéért a jelenlegihez hasonlóan 3, a marketingjogokért viszont 7 milliárdot fizettek – foglalta össze a változásokat a G7-nek Vági Márton, az MLSZ főtitkára.

Mindez azt jelenti, hogy a vagyoni értékű jogokból származó bevétel a korábbi 22-23 milliárd forintról 15 milliárdra esett, azaz durván a harmadával csökkent.

Mivel ezt a pénzt az MLSZ a labdarúgócsapatok között osztja szét, valójában a klubok kasszájából fog hiányozni. Azonban nem teljes egészében, a szövetség ugyanis a kieső bevételek egy részét pótolja.

Már a megállapodásokat követő közleményben is jelezték, hogy „az MLSZ szükség esetén saját bevételéből kiegészíti” a sportszervezeteknek szánt pénzt, és ezt a G7-nek Vági Márton is megerősítette. Úgy tudjuk, hogy a szövetség kizárólag ebben az egy évben 1,7 milliárd forintot ad, annak érdekében, hogy az érintett több mint 50 csapat bevétele ne zuhanjon be nagyon.

Ennek az lesz az eredménye, hogy az NB I.-ben mindössze durván 10 százalékos visszaeséssel kell számolnia az együtteseket fenntartó cégeknek. Az MLSZ az első osztályban eddig a jogokból befolyt bevételből 12 milliárd forintot osztott szét, az idén pedig 10,5 milliárdot fog. Ez csapatonként átlagosan mindössze 125 milliós bevételkiesést jelent, ami a legtöbb klub esetében a teljes büdzséhez képest nem jelentős.

Az NB II.-es csapatoknál ugyanakkor – különösen az előző egy-két évhez képest – jelentősebb lesz a csökkenés. Vági Márton elmondta: ebben komoly szerepet játszik, hogy az előző néhány idényben az MLSZ tudatosan kezdte közelíteni egymáshoz az NB I.-es és NB II.-es támogatás mértékét, aminek eredményeként utóbbi egy csapatra vetítve négy év alatt megduplázódott. Ez fog most visszarendeződni: míg tavaly az NB II.-es együttesek átlagosan nagyjából 400 millió forintot kaptak a vagyoni értékű jogok után, az idén ez 225 millió lesz.

A főtitkár hozzátette: ez egyrészt még mindig több, mint a 2020-as évek elején, másrészt meghaladja azt, amennyit ténylegesen kaphatnának ezek a klubok, ha a szövetség nem alkalmazná a pénzügyi szolidaritás elvét, amely az NB II., valamint a női és futsal szakág felé csoportosítja át a teljes felosztható összeg egy részét.

Egy év haladék

Visszatérve az NB I.-hez: a fentiek azt is jelentik, hogy a vagyoni értékű jogokból befolyó összeg drasztikus csökkenése ellenére, az élvonalban az idén nemhogy összeomlástól, de komoly bevételkieséstől sem kell egyelőre tartani. Legalábbis ebből a forrásból biztosan nem. Ez azért fontos, mert főleg a kisebb csapatoknál ez nagyon jelentős tétel. Az előző szezonban a nyilvános beszámolókból becsülhető adatok szerint a Paks, a Nyíregyháza és a Kisvárda bevételének is több mint 40 százaléka származott az MLSZ által visszaosztott pénzből, az első osztálytól időközben búcsúzó Kazincbarcikánál pedig ennél is jóval magasabb volt ez az arány.

Az NB I.-es csapatok azonban jó eséllyel tényleg legfeljebb erre a szezonra lélegezhetnek fel.

Ezt a haladékot pedig – ha van egy kis eszük – arra fordíthatják, hogy kitalálják, miként fogják kezelni a bevételeik további, a mostaninál jóval nagyobb mértékű csökkenését.

Lényegében borítékolható ugyanis, hogy a következő években tovább fognak szűkülni a hazai profi labdarúgás forrásai. Ez a vagyoni értékű jogokra is igaz. Szinte biztos például, hogy az MLSZ jövőre már nem fogja kipótolni a kieső bevételeket. Ez pedig még akkor is egy újabb 1,7 milliárdos lyukat üt az NB I. büdzséjén, ha a jogokból befolyó összeg nem csökken tovább.

Ám – rövid-középtávon – jó eséllyel tovább fog. A mostani szerződéseket ugyanis csak egy évre kötötték meg, azaz 2027-ben mindent újra kell tárgyalni, márpedig a szakértők várakozása szerint

jövőre már nem lesz olyan nagyvonalú a kormányzat, mint az idén.

A közvetítési jog esetében a piacon például mindenki további bevételcsökkenést vár. Egyszerűen azért, mert ágazati szereplők egybehangzó állítása szerint még az MTVA által most adott 6 milliárd forint is több, mint amennyit ezek a jogok ténylegesen érnek.

Vági Márton a G7 kérdésére részben vitatta a fenti előrejelzéseket, a múltra vonatkozóan pedig kiemelte, hogy a közvélemény által csak közvetítési jogként nevezett csomag ténylegesen nem csak a valós idejű közvetítéseket tartalmazza, hanem egyéb, akár jövedelmet generáló további elemeket is, emiatt az MLSZ mást gondol a tényleges piaci értékről. Hozzátette, hogy a csomagokat – már csak a tiltott állami támogatás kizárása érdekében is – külső szakértőkkel is felértékeltették. Ezek az elemzések pedig még az előző 9,8 milliárd forintos megállapodást is megalapozottnak tartották nemzetközi piaci benchmarkok alapján.

A végső ítéletet azonban valószínűleg valamikor jövő tavasszal majd a piaci szereplők mondják ki. A várakozások szerint pedig elképzelhető ugyan, hogy egy több televízióból álló konzorcium valamilyen formában egy viszonylag magas összeget dob majd össze, de ez valószínűleg így sem lesz 6 milliárd forint. Minden kieső félmilliárd forint pedig további nagyjából 40 millióval apaszthatja az NB I.-es csapatok bevételeit.

Valószínűleg ugyanez igaz a marketing- és a fogadási jogokra is, ahol az állam kivonulása rövid távon szintén szűkítheti a lehetőségeket, és így a bevételek csökkenését okozhatja.

Összességében így az valószínűsíthető, hogy a vagyoni értékű jogokból fakadó mostani, csapatonként átlagosan 100 millió forintos bevételcsökkenés jövőre ennek a többszöröse lesz.

Nehéz megmondani, hogy ennek milyen hatása lehet, de az biztos, hogy csapatonként eltérő. A kisebb klubok közül valószínűleg többnek is komoly problémát okoz majd, a nagyobb büdzséjű együttesek azonban a működésükre rálátó forrásaink szerint ennyit még gond nélkül ki tudnak gazdálkodni. Az elmúlt években ugyanis annyira irracionális volt a pénzszórás a hazai futball csúcsán, hogy ezeknél a csapatoknál ennyi tartalék bőven van.

A NER-milliárdosokon múlik az NB I. jövője

Igazán komoly érvágást éppen ezért nem is ez – a burkolt állami támogatások megszűnése – jelentené a magyar focinak, hanem a NER kivonulása.

Az állami szervezetek mellett ugyanis a hazai profi labdarúgás legfontosabb finanszírozói az elmúlt években a Fidesz-kormányhoz közeli milliárdosok voltak.

Ők a vagyonuk jelentős részét állami megrendeléseken elért extraprofitnak – járadéknak – köszönhették, és ebből a pénzből az akkori miniszterelnök kedvenc sportágára is szántak. Méghozzá valószínűleg évente masszív milliárdokban mérhető összeget.

A legfontosabb formája ennek a transzfernek a „szponzoráció” volt. Az idézőjelre azért van szükség, mert a szponzoráció elvileg egy kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolat, ahol a szponzor a képzettársításért fizet, amely révén például saját márkanevét szeretné ismertebbé tenni, vagy eladásait ösztönözni.

A hazai fociban azonban ez a legritkább esetben működött ténylegesen üzleti alapon, hacsak a politikai kapcsolatok megszerzését és megőrzését nem tekintjük annak.

Az előző szezonban mindössze három olyan csapat akadt az NB I.-ben, amelyet nem támogatott egyértelműen NER-közeli (vagy állami) cég, a csapatok több mint felénél pedig a főszponzor is olyan vállalat volt, amely vagy amelynek tulajdonosa az előző rendszer haszonhúzójának tekinthető. Ráadásul a NER-szponzor nélküli csapatok bevételein – a Mol által támogatott Újpest kivételével – meg is látszott, hogy nincs mögöttük egy igazán erős donor.

A 2025-ös üzleti évben az előző szezont az NB I.-ben töltő 12 csapat összesített szponzori bevétele meghaladta a 16 milliárd forintot. Ennek pedig alsó hangon a fele érkezett a NER-ből vagy állami cégektől, de valószínűbb, hogy inkább a kétharmada. Így, ha az előző rendszer haszonélvezőihez köthető cégek kivonulnának a hazai fociból, akkor az NB I.-ben csak a szponzori bevételek durván 10 milliárd forinttal csökkennének.

Ráadásul van egy másik bevételi láb is, ahol hasonló következményekkel járna egy ilyen kivonulás. A hazai élvonalbeli csapatok mögött álló cégek a legtöbb pénzhez még mindig támogatásokból jutnak. Ennek egy része állami vagy önkormányzati, egy másik része pedig például egyesületi forrás. Esetenként azonban hatalmas összegek érkeztek meg nem nevezett vállalatoktól is, amelyek szintén jó eséllyel NER-közeliek lehettek.

Tavaly például a Diósgyőr közel 2,2 milliárd forint támogatást kapott „egyéb vállalkozástól”, míg az Újpest „harmadik féltől” jutott 3 milliárdos bevételhez. Ha ezek elapadnának, és az államtól érkező támogatások mértéke is csökkenne, akkor ezen a soron is nagyon gyorsan elpárologhatna nagyjából 10 milliárd forint az NB I.-ből.

A szponzorációból és támogatásokból kieső 10-10 milliárd és a vagyoni értékű jogok milliárdos csökkenése pedig együttesen már az NB I. teljes büdzséjének harmadát jelenti.

Aggasztó jelek

Ilyen mértékű bevételkiesést – akármennyire is irracionálisan szórták a pénzt eddig a csapatok – valószínűleg senki nem tudna kigazdálkodni. Különösen, hogy a hanyatlás más területeken is a bevételek apadását hozhatja magával.

Az elmúlt években egy-egy csapatnak már szabad szemmel is látható bevétele volt például a nemzetközi kupaszereplésből és játékoseladásból is. Utóbbi még akkor is így van, ha az egyenleg ennek ellenére sokáig negatív volt, azaz nem a kinevelt, hanem a korábban drágán megvett játékosok eladásából volt bevétele a csapatok többségének. Ezek a források azonban szintén csökkenhetnek, ha a főbb bevételek kihullanak, hiszen részben eredményességhez kötöttek. Az eredmények pedig nem biztos, hogy ugyanúgy jönnek majd harmadával kisebb büdzséből is.

Bár elég valószerűtlen, hogy az egész NER egyszerre csekkolna ki a magyar fociból, ebből a szempontból nem túl jó előjel, hogy szép lassan már elkezdtek elszivárogni a NER-közeli cégek.

• Az Orbán-kormányok alatt rengeteg állami támogatást besöprő Hell a napokban szakított öt év után a másodosztályban is gyengélkedő Diósgyőrrel.
• Bár a miskolci csapathoz érkezett egy NER-es szponzor, a Mészáros Lőrinc-féle ZÁÉV, a korábban állami megrendelésekkel kitömött építőipari vállalat logója ezzel párhuzamosan eltűnt a ZTE-játékosok mezéről.
• Pár hete a Mészáros és Mészáros Zrt. is lekerült a szintén NER-tulajdonban lévő horvátországi NK Osijek szponzorfaláról.
• Már nem szerepel a felcsúti Puskás Akadémia támogatói között a Szíjj László-féle Duna Aszfalt sem.

Ez a trend pedig jó eséllyel folytatódni fog, sőt fel is gyorsulhat, ha a NER-es cégek állami forrásai elapadnak. Egyszerűen azért, mert nem lesz miből visszaosztani.