„Az új minisztériumok – köztük az oktatási tárca –, amelyeknek nincs jogelődjük, nem tudtak elkezdeni működni, nincs költségvetésük, alig vannak embereik. Ezért nagy számban alkalmaznak a korábbi kormánytól örökölt embereket, akik lényegében nem csinálnak semmit, miközben az újak között vannak, akik önkéntesként dolgoznak, fizetés nélkül. A másik, amit látok, hogy nagyon erős kézi irányítás zajlik a miniszterelnöki hivatalból, ami leginkább a személyzeti politikán látszik” – nyilatkozta a Népszavának Radó Péter oktatáspolitikai elemző, oktatáskutató.

Radó nem számított arra, hogy még szeptember közepére sem jut el odáig a kormányzat, hogy csináljon egy olyan gyors költségvetési módosítást, amelyben elkülönít egy sort a minisztériumok költségvetése számára. „Nincs olyan sor a magyar állami költségvetésben, ami az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium forrásait részletezné. Ezért nem lehet felvenni embereket, nem lehet kitenni a szűrét régi embereknek. Emellett nem kezdődött meg a háttérintézmények kialakítása sem” – mondta a szakértő.

„Azt tudom, hogy Lannert Judit miniszternek vannak tervei, de én úgy látom, hogy a miniszter elég erős politikai kontroll alatt áll, és néhányszor valószínűleg már a kezére csaptak, hogy ne mondjon olyanokat: be kell zárni a kisiskolákat, vagy az egyházi iskolák csak akkor működhetnek, ha felvesznek roma gyerekeket is” – fogalmazott Radó.

Arról is beszélt, hogy az oktatási tárcának már első lépésben nagy szüksége lett volna egy kutató-fejlesztő intézetre, de ilyet nem hozhattak létre, ezért – ahogy fogalmazott – „kínjukban kitalálták, hogy az eddig középirányító szervként működő Klebelsberg Központot alakítják át kutató-fejlesztő intézetté, ami elég nagy marhaság, mert hivatalnokokból nem lehet kutatókat, elemzőket, tantervfejlesztőket faragni”. De Radó legnagyobb hiányérzete, hogy még mindig nincs következetes stratégiai kommunikáció az oktatási tárca részéről. „Az oktatási rendszer szereplői így nem tudják, mire számítsanak, nem lehet felkészülni semmire” – mondta. Szerinte a PR-kommunikáció, az „abszolút filmszínház” az oktatáspolitikában is működik, de nem igazán látni nyilvános eseményeket, sajtótájékoztatókat, ahol kérdezni is lehetne. A minisztérium szinte kizárólag a Facebookon kommunikál, ami szerinte elég egyoldalú kommunikáció.

Radó egyebek mellett azt is problémának látja, hogy a tankerületi rendszert nem alakították át, csak lecserélik a vezetőket. „Attól, hogy a Klebelsberg Központot mint középirányító szervet kiiktatták, a tankerületeket pedig közvetlenül a minisztériumnak rendelték alá, a rendszer maga lényegében változatlan. Az iskoláknak nincs saját költségvetésük, nincs valódi, helyi döntési jogosultság, az iskolavezetőknek továbbra sincsenek munkáltatói jogaik” – fogalmazott.

Az oktatáskutató szerint most arra lenne a legnagyobb szükség, hogy legyen valamilyen „hordozóprojekt”, amihez hozzá lehet igazítani minden mást. „Én azt mondanám, ez egy új közoktatási törvény megalkotása lehetne. Ha nagyjából sikerülne belőni, mikorra kell egy új közoktatási törvényt bevezetni, abból visszaszámolható, hogy mennyi idő alatt kell egy stratégiának látszó tárgyat elkészíteni, amit egyeztetni kell, el kell végezni a legkülönbözőbb elemzéseket, hogy milyen forrásokra, intézményrendszerekre lesz szükség” – mondta. De szerinte most még azt sem tudni, hogy a jelenlegi oktatásirányítás meddig akar eljutni négy év alatt.