Hazugságokkal és kamuhírekkel operálni és félrevezetni az embereket mindig is része volt történelmünknek, legalábbis a Római Birodalom fennállása óta biztosan. Octavianus császár uralma alatt ugyanis csaknem kirobbant egy polgárháború, amely másik oldalán Marcus Antonius, Julius Caesar egyik legmegbecsültebb tanácsadója állt. A publikum abban az időszakban jobb szerette volna, ha ő kerül a trónra, ezt azonban Octavianus nem engedhette. Nem volt más eszköz a kezében, minthogy kamuhírt, pletykákat kezdjen el terjeszteni róla, miszerint életvitelével teljesen szembemegy a római értékrenddel, ráadásul állandóan részeg.

Előbbit azzal támasztotta alá, hogy Kleopátra egyiptomi fáraó – akihez gyengéd szálak fűzték – teljesen a bűvkörébe kerítette, és át akarná adni Rómát egy idegen hatalomnak. A korabeli módszerek alapján versek és utcazenészek dalszövegei segítségével kaptak szárnyra és terjedtek el a szóbeszédek, amelyek hatására Octavianus ismét kedveltebb lett a római nép körében. Így részben az olcsó pletykáknak köszönhette, hogy 40 évig uralkodott.

És ez még csak a kezdői szint volt, ám a rómaiak is tudták már, mire van szükség ahhoz, hogy meggyőzzék és maguk mellé állítsák a többséget. Elég, ha csak igaznak hangzik egy történet, nem kell valóban annak lennie. Persze ahogy az emberiség fejlődött és megjelentek a nyomdák, még gyorsabban terjedtek a hírek, ami a mai, a modern világban, hatványozottabban igaz. Már számtalanszor nyilatkozták azt a hírességek, hogy a bulvárlapokban sokszor állítanak róluk valótlant, vagy épp direkt félreértelmezett igazságokat, kiforgatva a szavukat, hogy még több eladást generáljanak – online pedig kattintást.

Így már el is érkeztünk a fake news fogalomhoz, definícióját tekintve a következőt jelenti: olyan szándékosan terjesztett, hamis vagy félrevezető információ, amely a valódi hírek formáját és hitelességét ölti magára, hogy a nyilvánosságot félrevezesse.

Lenyelünk-e nyolc pókot éjszakánként?

Na és mindezek vették rá Lisa Birgit Holst újságírót arra, hogy 1993-ban cikket írjon arról, milyen egyszerű rászedni az embereket néhány kiragadott, kontextussal nem rendelkező mondattal, vagy hangzatos történettel. Úgy gondolta, az internet korában már bármilyen képtelenséget elhisznek az emberek, ha azt a megfelelő körítésben teszik eléjük, hát ő is így tett. Kísérlete lényege az volt, hogy összeállított egy listát egészen abszurd tényekről, ám egy hatalmas ostobaságot is elhintett, mégpedig azt, hogy egy ember az élete során nyolc pókot is lenyelhet alvás közben. Sokak tehát abszolút alaptalanul rettegtek éveken keresztül elalvás előtt – ha Ön is közéjük tartozik, innen is nagyon sajnáljuk!

Egy szó mint száz, Holst kísérlete bevált, rapid gyorsasággal lett virális, mivel az újságíró azt állította, az információt egy 1954-es rovarokról szóló könyvben találta. A könyv tényleg létezik, olyasmit azonban egyetlen oldalon sem állítanak a pókokról, vagy más rovarokról, hogy belemásznának emberek szájába. A nő cikkét 2001-ben ismét megjelentették, akkor viszont azt is hozzátették, hogy csupán egy kísérlet részeként állította az egyébként teljes képtelenséget. Az olvasók viszont nem hitték el, ám reménykedünk abban, hogy ez most másképp lesz.

Ha átrendezzük a név betűit, láthatjuk, hogy egy anagrammával van dolgunk, ami azt adja ki: this is a big troll (vagyis: ez csak egy nagy átverés). A pókos történet csupán egy legenda, amit egy kellően okos ember kitalálhatott, majd hozzáköltötte az újságírós történetet.

Na de mi az igazság? Az, hogy az álhírek sokszorosan olyan gyorsan terjednek a valósaknál, pont azért, mert elsősorban az érzelmeinkre hatnak. Méghozzá negatívan, ugyanis általában veszélyt jeleznek vagy olyan felháborító eseményeket, amelyekről úgy érzzük, fontos figyelmeztetnünk a másikat. Így aztán a butaság, a valótlanság szárnyal, mint a madár az internet végeláthatatlan egén.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Jacob Wackerhausen  / Getty Images)