BelföldSzerző: index 1 órával ezelőtt 3 percnyi olvasás
Az oktatáspolitikai elemző úgy véli, hogy a minisztérium még alig működik.
Radó Péter oktatáspolitikai elemző a Népszavának adott interjújában vegyes, de inkább kritikus képet fest a Tisza-kormány eddigi oktatáspolitikai teljesítményéről. Radó elmondása szerint azért vonult vissza fél évre a nyilvánosságtól, mert egy 15 évig tartó, rendszerkritikus közéleti szereplés után szüksége volt arra, hogy ne érzelmi alapon – se kritikátlan lelkesedésből, se megszokásból fakadó hiperkritikából – formáljon véleményt az új kormányzatról, hanem tényleges intézkedések alapján.
Az elemző szerint történtek szükséges lépések, de elmaradtak olyanok is, amelyeket meg lehetett volna tenni, bár szerencsére egyelőre kevés olyan intézkedés született, amit nem kellett volna meghozni. Elismeri, hogy egyes területeken (például energiaválság, uniós források) érdemi kormányzóképesség mutatkozott, ugyanakkor az új minisztériumok – köztük az oktatási tárca – gyakorlatilag még nem kezdtek működni:
nincs önálló költségvetési soruk, alig van saját apparátusuk, ezért kénytelenek a régi rendszerből örökölt, motiválatlan tisztviselőkre támaszkodni.
Ehhez társul – szerinte – egy erőteljes, a miniszterelnöki hivatalból irányított kézivezérlés, elsősorban a személyzeti kérdésekben.
Radó legnagyobb kritikája, hogy a minisztérium gyakorlatilag csak Facebookon kommunikál, nyilvános sajtótájékoztatók nélkül, és bár egyedi ügyekben (mint például egy egyházi iskola szegregációt erősítő bővítésének megtagadása) hoznak jó döntéseket, nincs mögöttük stratégiai magyarázat arra, milyen irányba akarják vinni a rendszert egészében. Ezt a jelenséget „stratégiai hallgatásnak” nevezi, amit szerinte részben az magyaráz, hogy a tárcán belül nincs egységes vízió:
a régi bürokraták csak a meglévő centralizált rendszer fenntartásához értenek, az új vezetők pedig szép elvekkel („gyermekközpontú oktatás”) rendelkeznek, de gyakorlati kormányzati tapasztalat és konkrét terv nélkül.
Bár a Klebelsberg Központot mint középirányító szervet megszüntették, és a tankerületek közvetlenül a minisztérium alá kerültek, Radó szerint ez érdemben nem változtatott semmit: az iskoláknak továbbra sincs saját költségvetésük, valódi döntési jogkörük vagy munkáltatói jogosítványuk. A tankerületek átvilágításáról készült jelentés pedig – „döntés-előkészítő anyagra” hivatkozva – nem nyilvános, amit Radó a korábbi rendszer egyik jellegzetes gyakorlatának nevez.
A 2025-ös PISA-mérés rossz eredményeit Radó nem választja el az oktatáspolitikától: szerinte létezik egy globális alkalmazkodási válság (Covid utóhatásai, digitalizáció stb.), de ezt a magyar rendszer különösen rosszul kezeli, mert – szemben Észtországgal vagy Szingapúrral – képtelen a technológiai változásokat a tanulási folyamatba integrálni. Rámutatott, hogy nálunk inkább tiltással (okostelefon-tilalom) reagálnak rá.
Radó szerint kellene egy „hordozóprojekt”, egy új közoktatási törvény, amely kiszámítható határidőket adna, és amelynek előkészítése kikényszerítené a stratégiaalkotást, az örökölt problémák feltérképezését és a konkrét célok kijelölését. Zárásként megjegyzi, hogy jelenleg még azt sem lehet tudni, a kormányzat hosszú távon (négy év alatt) hova akar eljutni az oktatásügyben.
(Borítókép: Radó Péter 2025. szeptember 5-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Napi