A csere azért válik időszerűvé, mert Christine Lagarde várhatóan még idén bejelenti, hogy 2027 elején – még a nyolcéves mandátumának lejárta és az áprilisi francia elnökválasztás előtt – távozik az EKB éléről. Emellett jövőre jár le Philip Lane főközgazdász és Isabel Schnabel igazgatósági tag megbízatása is. Lagarde a legutóbbi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, "nincs mit közölnie" a jövőjével kapcsolatban,

ugyanakkor a Financial Times értesülései szerint már több mint egy éve tárgyal a Világgazdasági Fórum (WEF) elnöki tisztségéről, a szervezet igazgatótanácsa pedig akár már októberben vagy novemberben szavazhat a kinevezéséről.

Az EKB-elnöki tisztségért két fő jelölt verseng, a Nemzetközi Fizetések Bankját (BIS) irányító Pablo Hernández de Cos, valamint Klaas Knot, a holland jegybank korábbi elnöke. Az íratlan szabályok, a nemzeti presztízsszempontok és a háttéralkuk miatt a verseny teljesen nyílt. Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke zárt ajtók mögött szintén jelezte érdeklődését, ám kevéssé tartják esélyesnek. Precedens nélküli lenne ugyanis, hogy két német töltse be egyszerre az EU két legfontosabb intézményének – az EKB-nak és az Európai Bizottságnak – a vezetői posztját, ráadásul bennfentesek szerint a saját kormánya sem támogatja határozottan.

A német kormány jelenleg az EKB következő vezető közgazdászának jelöltjeit mérlegeli, az elnöki tisztség után ugyanis ezt a pozíciót tartják a legmeghatározóbbnak. A berlini elképzelések alapján egy nem német EKB-elnököt "egy erős német vezető közgazdász egyensúlyozna ki". A lehetséges jelöltek között szerepel Markus Brunnermeier, a Princeton professzora, Monika Piazzesi, a Stanford közgazdásza, valamint Tobias Adrian, az IMF korábbi vezető közgazdásza.

A főközgazdászi székért ugyanakkor Párizs is harcba száll, ami érdekellentétet szül a két legnagyobb euróövezeti tagállam között. A francia jelöltek között szerepel Agnès Bénassy-Quéré, a francia jegybank alelnöke, valamint Laurence Boone, az OECD korábbi vezető közgazdásza. A diplomáciai egyensúlyozás meglehetősen bonyolult, hiszen Berlin számára nehezen elképzelhető egy francia főközgazdász egy spanyol EKB-elnök mellett, míg Párizs minden bizonnyal megvétózná a holland elnök és német főközgazdász párosítást.

Több elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy az utolsó pillanatban akár meglepetésjelölt is felbukkanhat, ahogyan az 2019-ben is történt, amikor Emmanuel Macron váratlanul Christine Lagarde-ot javasolta az EKB élére. David Marsh, az OMFIF elemzőintézet elnöke a közelmúltban François Villeroy de Galhau korábbi francia jegybankelnököt nevezte meg lehetséges "sötét lóként".

Címlapkép forrása: EU

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.