BulvárSzerző: blikk 47 perccel ezelőtt 4 percnyi olvasás
Ismét nyolc új taggal bővült a Halhatatlanok Társulata, amelyet olyan művészek alkotnak, akik esetében a kultúra és a művészetek iránti elkötelezettségüket, valamint a pályájukon nyújtott kiemelkedő teljesítményüket ismeri el. Az idei győztesek egyike színész kategóriában Máté Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, aki 15 év után idén köszönt le a budapesti Katona József Színház főigazgatói posztjáról. A művész az új feladatáról is beszélt a Blikknek, illetve arról, mi az amit már nem szeretne csinálni.
– Mit gondol arról, hogy halhatatlan lett? Ön miről szeretne az lenni?
– Őszintén szólva ez a díj önmagában egy nagy dolog, de a halhatatlanságra valójában nincs befolyásunk. Azt szokták mondani, amíg az utolsó néző él, aki látta azt a színészt, addig él a színész, addig hallhatatlan, ám utána már nem. De hát itt vannak ezek a lábnyomok, úgyhogy, ha a tankok nem jönnek, az ember egy ideig valóban hallhatatlan. Vagy amíg nem jön egy ilyen utcakövező, mert megint fölmegy a kőbányák ázsiója.
A művész büszkén pózolt a lábnyoma mellett / Fotó: Szkárossy Zsuzsa/ATV
– A méltatásban említették, hogy a színigazgatást abbahagyta, de rendez. Ha jól tudom, október 10-én lesz is bemutatója. Mi alapján mond igent feladatokra?
– Igen, a Budaörsi Latinovits Színházban. Hát, egyrészt ha hívnak, annak örülök, mert ugye, az kell, hogy hívjanak. A másik szempont, hogy érdekeljen, amivel megbíznak, akkor is, ha megmondják, mit kellene, vagy ha nekem lehet kijelölni azt. Mind a kettő nagyon izgalmas, főleg, hogy ha azt a társulatot, amelyikben dolgozhatok, nem ismerem annyira... Ez mind-mind csábító volt.
– Színészként is nyitott még feladatokra?
– Nem, már nem akarok színpadra lépni, elég volt. Nem akarok többet idegeskedni, abból is bőben elég volt.
Máté Gábor jól beszélgetett az egyik színésznő díjazottal, Hegyi Barbarával / Fotó: Szkárossy Zsuzsa/ATV
– Számos díj és elismerés van már a tarsolyában. Van az otthonában egy külön kiemelt helye, egy polca, ahol ezeket tartja?
– Most már lesz, mert átköltöztem egy másik lakásba, és a párom úgy döntött, ezek egymás mellett legyenek. Eddig nem volt, mert nem is volt akkora lakásom, hogy elférjenek. Ez nagyképűnek hangzik így, pedig igazából csak viccelek.
– Ahhoz mit szól, hogy itt, a Nagymező utcában majd jól átsétálnak önökön?
– Majd megbotlanak, és megnézik, miben botlottak meg.