Minden idők legnagyszerűbb magyar labdarúgója 1958 és 1967 között hófehér mezben játszott, 262 mérkőzésen 242 gólt szerzett, ami meccsenként átlagosan 0,90 gólt jelentett. Hétfőn van hatvannyolc éve, hogy bemutatkozott a La Ligában.

A Las Palmas-i Insular Stadionban történt. 1958. szeptember 14-én, az 1958-1959-es La Liga szezon első mérkőzésén a Las Palmas a Real Madridot fogadta, amely akkoriban címvédő és BEK-győztes volt. Azon a nyáron a Real Madrid Puskás Ferenccel erősítette meg a keretét, azzal a kivételes tudású magyar labdarúgóval, aki túlsúlyosan érkezett Östreicher Emil előkészítő munkájának köszönhetően (12, de sokak szerint 18 kilóval nehezebben, mint amennyit kellett volna nyomnia), és akkor már 18 hónapja nem játszott (FIFA-eltiltását töltötte, amiért disszidált, miután a szovjet tankok eltiporták a magyar forradalmat).

Miután számos barátságos mérkőzést játszott Dél-Amerikában a Real Madrid hírverő túráján, Puskás hivatalosan is debütált, tétmérkőzésen. Ez volt második labdarúgó-pályafutásának kezdete, 31 évesen. A Real Madrid ezen a napon így állt fel Las Palmasban:

A Real Madrid 2-1-re nyert, miután Padrón az első percben lőtt góljával a szigetiek jutottak vezetéshez. Rial szerezte a Real Madrid mindkét gólját, mindkettőt a második félidő elején. Puskás ekkor még csak ismerkedett társaival.

Alig egy hét kellett ahhoz, hogy elhallgattassa az összes kritikusát. A második bajnoki mérkőzésen, a Santiago Bernabéu Stadionban letette névjegyét a zseni.

Puskás káprázatos játékot mutatott be a balösszekötő posztján. Három gólt szerzett, két tizenegyest és egy fejesgólt („Nagyon nehéz volt. A pálya sáros volt, és alig lehetett ugrani” – emlékezett vissza Szöllősi György róla szóló, Puskás című könyvében).

Las Palmasban tehát elkezdődött második karrierje, amelynek során 262 mérkőzésen 242 gólt szerzett (meccsenként 0,92 gól), öt La Liga-címet, három BEK-győzelmet (négy gólt szerzett az 1960-as döntőben az Eintracht Frankfurt ellen, és további hármat a Benfica ellen 1962-ben, bár a Guttmann Béla dirigálta lisszaboni csapat akkor végül 5-3-ra nyert), egy Király-kupát (Pancho két góljával 2-1-re legyőzte a Madrid a Sevillát 1962-ben), és egy Interkontinentális Kupát (ugyancsak két gólt szerzett az uruguayi Peñarol ellen).

Kivívta a Real Madrid összes szurkolójának szeretetét, akik "Cañoncito Pum" (Kis Ágyú) becenevével illették, és mindmáig a történelem egyik legjobb játékosának tartják. Mert Puskás lehet, hogy csak bal lábbal ért labdához, az is lehet, hogy voltak nála karcsúbb futballisták, de termékenységével senki sem vetekedhetett az ötvenes és a hatvanas években.

(Borítókép: Puskás Ferenc 1974-ben. Fotó: Gianni Ferrari / Cover / Getty Images)