GazdaságSzerző: vg 1 órával ezelőtt 4 percnyi olvasás
Újabb veszély fenyegeti az olajpiacot: Szudán lehet a következő gyenge láncszem
Egyre több jel utal arra, hogy Szudán polgárháborúja az ország határain túlmutató energiabiztonsági problémává válhat, új válsággóc kialakulásával. A The New York Times és a The Washington Post feltáró munkájának eredménye szerint a szudáni fegyveres erők egyes alakulatai rögtönzött klórfegyvereket fejleszthettek ki, halmozhattak fel és használhattak. A feltételezéseket bombatervek, tesztfelvételek, fényképek és lehallgatott kommunikációk is alátámaszthatják, bár a bizonyítékok nem igazolják minden részletében az állításokat. A szudáni hadsereg tagadja a vegyi fegyverek fejlesztését és alkalmazását.
Az olajpiac szempontjából azonban nem önmagában a vegyifegyver-vád a legfontosabb, hanem az, hogy egy állítólagos, klórfegyverrel végreahajtott támadás egy olajipari létesítmény, az Al Jaili finomító közelében történhetett. A fiomító egy fontos ipari és stratégiai jelentőségű környék Szudánban, körülbelül 70 kilométerre északra Kartúmtól, Bahri (Kartúmtól északra fekvő városrész) külterületén. A támadás – áll az Oilprice elemzésében – arra utal, hogy az energiainfrastruktúra egyre inkább a szudáni háború közvetlen célpontjává válhat. Finomítók, üzemanyagraktárak, vezetékek, kikötők és elektromos hálózatok egyaránt katonai és gazdasági jelentőséggel bírnak.
A legfontosabb gócpont Port Szudán. A vörös-tengeri kikötő Szudán legfontosabb kereskedelmi kapuja:
A kikötő környékén stratégiai katonai infrastruktúra is található.
Szudánban 2023 áprilisa óta pusztító polgárháború dúl, amely korunk egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját okozta. A konfliktus a Szudáni Fegyveres Erők (SAF) (a hivatalos állami hadsereg) és Mohamed Hamdan Dagalo („Hemedti”) által irányított félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) között zajlik. A két fegyveres szervezet korábban szövetségesek volt (együtt buktatták meg az ország korábbi elnökét), de összevesztek azon, hogy az RSF-et hogyan olvasszák be a rendszeres hadseregbe, illetve hogy ki gyakorolja majd a felettük lévő hatalmat. A konfliktus Kartúm fővárosból hamar átterjedt más régiókra is.
2025 májusában már dróntámadások érték az üzemanyagraktárakat, a déli kikötőterminált, az elektromos infrastruktúrát, a repülőteret és a Flamingo haditengerészeti bázist. Egy újabb támadássorozatnak nem is kellene teljesen megbénítania Port Szudánt ahhoz, hogy komoly energiapiaci következményei legyenek.
Már a tartályparkok, a szivattyúállomások, az áramellátás, a rakodólétesítmények vagy a kikötőhöz vezető utak sérülése is fennakadásokat okozhatna az üzemanyag-importban és az olajexportban.
Ez különösen Dél-Szudánt hozná nehéz helyzetbe. A tengerparttal nem rendelkező, jogilag nagyon fiatal ország gazdasága szinte teljes egészében az olajkitermelésre épül, miközben a kitermelt nyersolaj csak Szudán vezetékein keresztül, Port Szudán érintésével juthat el a világpiacra.
A függőség ára már korábban is megmutatkozott. 2024-ben a fő tranzitvezetékben elfogyott az a gázolaj, amely a nyersolaj hígításához és áramlásának biztosításához szükséges volt. Az olaj besűrűsödött, egy szakaszon eltömítette a vezetéket, majd a rendszer meg is sérült.
A kiesés a dél-szudáni állam működését is veszélybe sodorta.
Az állami kiadások mintegy 90 százalékát az olajbevételekből finanszírozták, miközben a vezeték korábban napi 80–100 ezer, majd a leállás előtt mintegy 150 ezer hordó olajat továbbított.
A szudáni kockázat azért különösen veszélyes, mert egy már amúgy is feszült energiapiaci helyzetben jelentkezik. A Hormuzi-szoroson zajló konfliktus miatt az útvonal gyakorlatilag lezárult, pedig korábban a világ olajfelhasználásának mintegy ötöde haladt át rajta. Közben a Vörös-tenger térségében is fokozódik a biztonsági kockázat.
A Vörös-tenger felértékelődése részben éppen a Hormuzi-szoros problémájának következménye.
Szaúd-Arábia egyre inkább a Vörös-tengeren keresztül próbálja fenntartani olajszállításait, miközben a Báb el-Mandeb térségében újabb biztonsági fenyegetések jelentek meg. A jemeni húszik Mokka kikötővárosának ellenőrzésével kapcsolatos hírek tovább növelhetik a nyomást a stratégiai hajózási útvonalon.
A globális olajár szempontjából Szudán önmagában nem lenne meghatározó tényező. Az ország közvetlen olajpiaci súlya túl kicsi ahhoz, hogy egyedül érdemben mozgassa a világpiaci árakat.
A veszélyt az jelenti, hogy a szudáni konfliktus egy olyan viszonyrendszerben jelenik meg, amelyben egyszerre lehet probléma a Hormuzi-szorossal, a Vörös-tengerrel, a szaúdi exporttal és a Szuezi-csatornával.
Ha ezek a kockázatok egyszerre erősödnek, az olajpiac már nem különálló regionális konfliktusokat árazna, hanem egyre inkább azt, hogy mennyire megbízhatóak a Közel-Kelet és Európa közötti alternatív tengeri energiakorridorok.
A szudáni konfliktus gazdasági következményei már most is súlyosak. A dél-szudáni olajbevételek kiesése miatt az állami tartalékok gyorsan apadnak, miközben egyre gyakoribbak az áramszünetek, akadozik a vízellátás és a gyógyszerellátás, és a fizetések is késnek.
A helyzet azért különösen veszélyes, mert Dél-Szudán számára az olaj nem egyszerűen egy fontos exporttermék: gyakorlatilag az állam működésének finanszírozási alapja.
Egy hosszabb vezeték- vagy kikötőleállás ezért nem néhány százezer hordó kiesését jelentené, hanem egy egész ország fizetőképességét és működőképességét sodorná veszélybe.
Szudán számára sem kisebb a tét. Az ország finomítói nem képesek fedezni a teljes belföldi keresletet, ezért a Port Szudánon keresztül érkező benzin és gázolaj kulcsfontosságú a közlekedés, az áramtermelő generátorok, a vízszivattyúk, a kórházak és a mezőgazdaság működéséhez. Már a Vörös-tengeri szállítási költségek és biztosítási díjak emelkedése is gyorsan megjelenik a helyi üzemanyagárakban.
2026. áprilisában a kartúmi feketepiacon egyetlen hét alatt közel 67 százalékkal emelkedett a benzin ára.
A következő három hónapban a legvalószínűbb nemzetközi forgatókönyv a diplomáciai nyomás fokozódása Szudánon, újabb szankciók és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet, az OPCW hozzáférésének követelése lehet, közvetlen külföldi katonai beavatkozás nélkül. Ebben az esetben a globális olajárra gyakorolt közvetlen hatás várhatóan mérsékelt maradna.
Sokkal veszélyesebb lenne azonban, ha újabb támadások érnék Port Szudán üzemanyagtárolóit, olajterminálját, kikötői infrastruktúráját vagy a vegyifegyver-programmal összefüggésbe hozott katonai létesítményeket.
Ez egyszerre okozhatna üzemanyaghiányt Szudánban, akaszthatná meg Dél-Szudán exportját és növelhetné a Vörös-tengeren a hajózási biztosítási díjakat.
A legnagyobb kockázat az lenne, ha mindez egy időben történne a Port Szudán, Jánbú, a Báb el-Mandeb és a Hormuzi-szoros körüli eszkalációval. Ebben az esetben az olajpiac már nem egy újabb afrikai konfliktust árazna, hanem azt, hogy a Perzsa-öböltől a Vörös-tengeren át a Szuezi-csatornáig húzódó teljes tengeri energiainfrastruktúra egyre kevésbé tekinthető biztonságosnak.
Szudánnak nem kell egy újabb Hormuzi-szorossá válnia ahhoz, hogy komoly hatása legyen az olajpiacra. Elég, ha a Port Szudán körüli infrastruktúra a már amúgy is túlterhelt energiakorridor újabb megbízhatatlan láncszemévé válik.
Napi