Csaknem 7 fokkal hűvösebb van a több fás területtel rendelkező Budán, mint a pesti belső kerületekben egy műholdas vizsgálat szerint. A bősz faültetés közepette zöldtetőkkel kellene elárasztani a belvárost, illetve a fényvisszaverés érdekében fehérre festeni az aszfaltot? Ez elegendő lenne, hogy csökkentsük a forróságot?

Sajnos az a helyzet, hogy bárhogy is védekezünk, a hőmérséklet emelkedni fog a budai oldalon is. Ettől függetlenül, amiket említ, mindet érdemes lenne csinálnunk. Minden, ami nincs leburkolva, az segít, mert az befogadja a vizet, párologtat, párolog. Minél nagyobb zöldfelületet hozunk létre, annál jobban tudjuk csökkenteni a városi hőszigetelhatást. Fontos azért, hogy amit zöld felületnek nevezünk, valójában nem mind az: az angol pázsit például a fűnyírás, automata öntözés, trágyázás miatt a nap végén nettó szén-dioxid kibocsátó. Ha Budapest elérné a 43-45 százalékos lombkorona-borítottságot, az már szuper volna.

Mit tanulhat Budapest Bécstől, és más európai nagyvárosoktól?

Milyen hőelnyelési képességgel rendelkezik egy átlagos fa?

Egy közepes méretű fa hét darab 5 kW-os klímának az energiájával hűti a környezetét. Gondoljunk csak bele, egy viszonylag nagy lakást le lehet hűteni ezzel a teljesítménnyel, amit a természet megtermel nekünk – mindezt úgy, hogy velünk ellentétben nem rombolja az életfeltételeit biztosító klímát. A lombkorona árnyékol is, de ennél fontosabb, hogy párologtat, ami hőt von el a környezetből. No meg port köt meg, zajt szabályoz, élőhelyet biztosít egy csomó élőlénynek. Komoly ökológiai szolgáltatásokat nyújt. Ezért is fontos, hogy az interjúnk előtti napon a kormány bejelentett egy több tízmilliárdos erdőtelepítési és fásítási programot. Elképesztő megtapasztalni, amikor az általunk ültetett 50-80 négyzetméteres Miyawaki-erdő környékén 35-40 fok körüli a hőmérséklet, abban a kis Miyawaki minierdőben 25-26 fok van. Eszméletlen, mint egy kis dzsungel.

Ürge-Vorsatz Diána, de sok-sok más szakember is visszatérően hangsúlyozza, hogy „törjük fel a betont”. Ez helyes megközelítés, de mi a realitása egy városban, amely részben azáltal őrzi városi státuszát, hogy tartós burkolat borítja egy jó részét? Ki fogja itt feltörni az aszfaltot vagy a betont?

Részben cáfolnom kell önt: Bécsben, Párizsban, Milánóban, és sok más nyugat-európai nagyvárosban a belváros zsúfolt részein törték fel a burkolatot, és kezdtek masszív zöldítésbe. A közutak mellett van egy csomó terület, amelyet fel lehet törni, és növényzetet, fát lehet ültetni a helyére. Meg lehet tehát csinálni, és meg is kell. Olyan intenzitású ma már a hőszigethatás, hogy tízezrekben lehet mérni a halálos áldozatok számát a nyugat- és dél-európai országokban.

Érdekes jelenség, hogy Magyarországon nem okoztak kiugró többlethalálozást az idei hőhullámok, a magyarok elkezdtek alkalmazkodni, otthon maradtak, behúzódtak a hűvösbe. A klímaváltozás minden területén ez a kulcs: az adaptáció.

A fáinkra pedig vigyázni kell, mert egyre rosszabb az állapotuk: a legutóbbi nagy felmérésen kiderült, hogy mintegy 10 év alatt a fák állapotát és várható élettartamát mérő 5-ös skálán a gyengéről a beteg/egy évtizeden belül lecserélendő kategóriába zuhant a faállományunk átlagos minősége – ami óriási mértékű romlás.

A budapesti felnőtt fák 30-35 százaléka kiszárad 15 éven belül a Főkert szakemberei szerint.

Igen, így látják a szakemberek, és emiatt lehet, hogy nem is a beton feltörésével kellene kezdenünk, hanem az idős fáink megóvásával. Ez létkérdés. Tudja, hogy Bécsben mennyi fa van közterületen Budapesthez képest? Feleannyi. Csak az ottani szakemberek párhuzamosan haladnak: ültetnek új fákat is, de az idősebbeket is óvják, amelyek ennek köszönhetően hatalmas lombkoronát növesztenek, ami óriási felületeket árnyékol, hűt. Így fel sem tűnik, náluk mennyivel kevesebb a fa. Az új fák elültetését nehezíti, hogy néhány évtizede még nem futott annyi kábel a földben, mint most. Korábban például nem voltak telefon- és internetkábelek. Most ezekre is ügyelni kell, ha ültetni akarunk, lecsökkent az ültetésre rendelkezésre álló hely a közterületeken. Sok helyen a parkoló, fák tövére ráálló autók az akadály, de erre is van megoldás: Budapesten több helyen, például a Blaha Lujza tér felújításánál is alkalmazzák már a Stockholm Faültetési Rendszer (SFR) hazai körülményekre módosított változatát. Ennek lényege, hogy teherhordó szerkezetet jelentő kő- és talajkeveréket használnak a beton vagy aszfalt alatt, így nem tömörödik össze a föld, amelyből fel tud venni oxigént, vizet a gyökérzet.

Budapest főtájépítésze, Bardóczi Sándor a minap összeszedte egy Facebook-posztban az ültetni érdemes szárazságtűrő növényeket, közéjük tartozik a csertölgy vagy a mezei juhar vagy a virágos kőris. Melyek azok a fáink Budapesten, amelyek a felmelegedés miatt nem tudnak túlélni, és ők milyen arányban vannak jelen a fővárosban?

Lehet, hogy érdemes egész Magyarországot nézni. Ha Budapestről beszélünk, érdekes a helyzet, mert itt valahogy sok olyan fa is képes túlélni, ami az erdeinkben már nem, ugyanakkor a városi környezet az erdőkben alkalmazkodni képes egyes fafajoknak már nem lesz tolerálható. Néha sem mi, sem a Főkert nem tudja sok esetben, melyik faegyed miért érzi jól magát. Talán a sok csőtörés, és az ott elfolyó víz segít nekik. De ha elmegyünk mondjuk Hűvösvölgybe, azt látjuk, hogy van még csomó lucfenyő. Azóta, hogy én bő 30 éve kijöttem az egyetemről, a lucok 95-99 százalékát kivágták vagy kiszáradtak ezek a fajták. A nyírfák a közeljövőben szintén kikerülnek majd a hazai állományokból, a bükköknek pedig legfeljebb a hegyvidékeink északi oldalán, vagy egy-egy völgyben marad helye, ha egyáltalán. Egyszerűen nincs már meg az a légköri páratartalom, amelyben kifejlődtek, amelyhez alkalmazkodtak. Nem tudnak a szállítóedényeiken át a gyökértől a csúcsig annyi vizet eljuttatni, ami a fotoszintézishez kell. Ha nincs elég vizük, kevesebbet is párologtatnak, bezárják a gázcserenyílásaikat, sztómáikat. Ilyenkor sárgulnak a levelek, jön a hamis ősz, amit látunk, ha körülnézünk. A kőriseket is féltettük a városi klímától, de ők mégis jobban bírják. Őket inkább a nagy farontólepkék hernyói veszélyeztetik, amelyek járatokat vájnak a törzsben. Támadja őket a teljes erdőállományokat elpusztító kőris kéregfekély és nyári hír, hogy megjelent a legújabb károsító, a kőrisrontó karcsúdíszgobár. Vagy ott van a szőlőt veszélyeztető amerikai szőlőkabóca és a tujákat óriási mértékben pusztító boróka-tarkadíszbogár, mint a klímaváltozással járó újabb csapás.

Tehát a szárazságot, forróságot hozó klímaváltozás nem csak vízhiányt okoz, de olyan rovarok, kórokozók elterjedésének is utat enged, akik a korábbinál nagyobb ütemben pusztítják a növényzetet?

Így van. Ezek a károsítók önmagukban is tudnak komoly károkat okozni a faállományban, de vektorként is szállítják a kórokozókat, amelyek pedig veszélybe sodornak egész növényfajokat.

Mikor kellene elkezdeni elültetni az új szárazságtűrő fákat? Tudom, tegnap, de ha félretesszük a viccet?

A szakma számára nem újdonság, hogy például a Bardóczi Sándor által összegyűjtött aszálytűrő fafajokat, például a csertölgyet, a juhart, a kőrist vagy mondjuk molyhos tölgyet kell ültetni. Évek óta beszélgetünk róla, melyek a leginkább szárazságtűrő, kevésbé vízigényes fajták. Ami igazán sokkoló, az a változás sebessége. Már jó egy évtizede látjuk a klímaváltozás növekvő hatásait, az egyre súlyosabb vízhiányt, a sűrűsödő és erősödő hőhullámokat. Még 2019-en kaptak lángra nagyobb területen az Amazonas esőerdei, ekkor alakult meg Greta Thunberg mozgalma a Fridays for Future, de ekkor jött létre például a 10 Millió Fa is, az ország legnagyobb erdősítő, faültető közösségeként. A 2015-ös párizsi klímakonferencián elhatározták a világ vezetői, hogy vállalásokat tesznek azért, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest, ennek ellenére azóta nemhogy nem csökkent, de jelentősen, 6-15 százalékkal növekedett a fosszilis energiahordozók felhasználása, és nőtt a felmelegedés üteme. Emiatt ma Budapesten hiába megy le a 15 éves ültetett fa gyökere 1,5-2 méter mélyre, ha már ilyen mélységben sem talál vizet. A meteorológiai szolgálat 2026-ban már nem tudta milyen színnel jelölje a talaj felső 1 méterén mért csapadékhiányt, mert az Szeged környékén már több volt, mint a skála legsötétebb színével addig jelölt 200 mm… Mindezek miatt most már nem is biztos, hogy önmagában arról kell beszélnünk, melyik fafajt érdemes ültetni, hanem a fákhoz, a faállományhoz való egész hozzáállásunkat kell újraértékelni. A fákat, parkjainkat, erdeinket valódi értékén kell kezelni, az általuk nyújtott, számunkra konkrétan életmentő ökológiai szolgáltatásoktól kezdve a biodiverzitásig minden területen.

Kicsit másfelé tekintek: a 3-30-300-as elv (3 látható fa a közvetlen környezetünkben, 30 százalékos zöldfelületi arány városrészenként, a lakóhelyünk 300 méteres környezetén belül legyen egy park) mennyire reális célkitűzés Budapesten?

Az alapvető gond, hogy a város és az erdő nem kompatibilis egymással. Úgyhogy megint csak a gondolkodásunkat kell megváltoztatni. Korábban a kertészek azt nézték, hogy a szoliter fa megfelelő távolságra áll-e a többi növénytől, hogy minél szebb legyen a lombozata. Mára az esztétikum helyét átvette a célszerűség: kis városi erdőket kell létrehozni, hogy hűtsék a környezetet. Ez esetenként többe kerül, de fák nélkül nem fogunk tudni alkalmazkodni a hőkupolákhoz. Az idén a felmelegedés miatt csaknem teljesen le kellett állítani Paksot – márpedig áram nélkül nem mennek a klímaberendezések, de a fák ekkor is tovább hűtik a környezetüket. Ezt is végiggondolva, a valós értékükön kezeljük a fákat?

A fáink lakott területen kívül, a középhegységeinkben is komoly ütemben száradnak, ott, ahol nem szokás locsolni. Ezt a trendet kizárólag a szárazságtűrő fák ültetésével lehet megfordítani?

Az, hogy szárazságtűrőket kellene ültetni, csak egy problémát old meg. Látható, hogy a már a szárazságtűrőnek tartott invazív fajok, mint mondjuk az akác sem bírja az ország sok részén. Az erdőállományunk 70-80 százaléka kvázi mesterségesen ültetett erdő, és sajnos a jelenlegi szabályozás miatt nagyrészt 3-5 fafajból álló állományaink vannak. Azonos fajú, egymagasságú, azonos átmérőjű fák, amelyek elsődlegesen az ipari célú fatermesztést szolgálják. Ám emiatt rendkívül sérülékenyek. Ha bejut egy kórokozó vagy károsító, esetleg jégkár, vagy széltörés éri, az végezhet akár egy egész erdővel is. A homogén erdőtelepítés az erdőtűzveszélyt is növeli. A fafajösszetétel és az erdőszerkezet megváltoztatása kulcskérdés a prevencióban, a különböző fajú, életkorú fák kevésbé éghetőek, eltérő a víztartalmuk, ezáltal a védekezőképességük. Csak hát, ha most elkezdünk szerkezetet váltani, abból 50-60-70 év múlva lesz nagy méretű fa. Közben a klímakutatással foglalkozó emberek sem tudják pontosan megmondani, hogy mi lesz akár 5-8 év múlva.

Az Európai Unió Föld-megfigyelési programja (EFFIS) adatai szerint idén 1579 hektár területet sújtott tűz. Ez az elmúlt 20 év átlagának a duplája. A közel 1600 hektár 20-30 százaléka volt erdőtűz. Amikor megbeszéltük az interjút, art ecsetelte, nem is sejtjük, hogy a világátlag hatszorosával gyorsabban melegedő Kárpát-medencében milyen erdőtűz-veszély fenyeget minket.

A teljesen kiszáradt avaros talajon elég egy eldobott csikk, vagy egy széttört üveg, ami felhevül a napsütés hatására, és lángra lobbant mindent. Egy homogén telepítésű fenyőerdő például úgy ég, mint semmi más.

Hogyan lehetne csökkenteni ezt a veszélyt? Drónos megfigyeléssel, tűzvédelmi sávokat képző tűzpásztákkal, vagy a lakossági tudatosság erősítésével?

Így van, ezekkel. Utóbbival leginkább, hiszen az erdőtüzek 99 százalékát az emberi hanyagság okozza. Az erdészetek feladata a monitoring, a tűzpászták kialakítása. A fő veszélyt a nagy látogatói nyomás okozza. Amikor egy-egy területen sok ember megfordul, akik alapvető ismeretekkel sincsenek tisztában, például eldobják az üveget, a cigicsikket. Korábban azt mondtam, hogy 5-10 évünk van felkészülni az olyan méretű erdőtüzekre, mint amilyet idén nyáron Franciaországban láttunk. Ma inkább 2-3 évet mondok.

Valós félelem, hogy mondjuk a francia tűzvédelmi infrastruktúrához képest mi jóval kisebb hatékonysággal tudnánk felvenni a küzdelmet az erdőtűzzel szemben?

Igen, hiszen a mi tűzoltóink nem elég felkészültek ehhez, nem láttak még ilyen mértékű erdőtüzet, nincsenek olyan járműveik, helikoptereik, amelyekkel nagy hatékonysággal lehet oltani komoly erdőtűz közelében. Az Európai Unió létrehozott ugyan egy közös segítségnyújtási alapot, és a tagállamok készleteiből felállított egy gyorsreagálású egységet, de ők önmagukban nem tudnak mindent megoldani. Ilyenkor a gazdák is beszállnak, láttuk Franciaországban, a traktoraikkal tűzvédelmi sávokat hoztak létre és lajtos kocsikkal hordták ők is a vizet az iszonytató forróság közepette.

A végén essen szó az ESG-ről. Ha a magyar cégekre vetjük a szemünket, kik a legszorgalmasabbak az ESG-vállalások terén, elsősorban az E betűt figyelve, környezetvédelmi téren? Kik a jó példák?

Az első ESG-beszámolók még csak most készülnek, az auditálásuk után lehet igazán válaszolni erre a kérdésre. Egyelőre egy sor cégről nem tudjuk, hogy tényleg zöld-e, vagy csak sok pénzt tett bele az ESG-beszámoló készítési kötelezettségeik teljesítésébe és ügyesen marketingeltek. Egyelőre az olyan kisebb cégek tűnnek valóban zöldnek, akik nem csak azt nézik, mennyi bevételben reménykedhetnek, ha fenntarthatóbban működnek, hanem erkölcsileg is fontosnak tartják a zöldülésüket. Az autómegosztással foglalkozó GreenGo-t ide sorolom vagy például a Zwackot is, de a partnereink között még több hiteles cég van.

Vannak rövid úton forintosítható céges tevékenységek a zöld átállásban, a napelempark a klasszikus példa. Melyek azok a területek, amelyekből egyelőre nem látható az excel táblában a tervezhető megtakarítás, mégis megérné a cégeknek?

Az ESG azon része, amely esetében időben vagy térben nem jelenik meg a közvetlen hatás, vagyis inkább hosszú távú befektetés a jövőbe. A környezeti károkozásban is az a problémás, hogy nehéz megértetni az emberekkel, mit okoz a tevékenységük 30 év múlva, hiszen nem látják, nem képzelik el, nem tudnak hozzá viszonyulni. Az egyik legnagyobb veszélyt a biodiverzitás csökkenése jelenti, ha valaki a diverz zöld környezetbe fektet, az ugyan csak 15-20 év múlva tudja csak felmérni a pozitív hatásokat, de ha ez elmarad, akkor ennél sokkal több időbe kerül helyreállítani a lerontott környezetet. Ugyanide tartozik a vízmegtartás kérdése is. Egyébként az ESG eredeti logikája is az volt, hogy fektessünk be most, hogy a későbbi kockázatokat csökkentsük. Azt mindenkinek be kell látni, hogy ami most még csak ajánlás, a klíma romlásával előbb-utóbb kötelezettséggé válik. Ezért érdemes inkább most nekilátni.