A hétvége eseményei a kötcsei találkozó körül forogtak, ezért érdemes ezzel kezdeni, amikor pillantást vetünk a magyar közéletre. Orbán Viktor a hagyományoknak megfelelően zárt körben beszélt a Balaton-közeli Polgári Pikniken, miközben Magyar Péter miniszterelnök erre a napra időzítette annak a jelentésnek a nyilvánosságra hozatalát, amely a gyermekvédelem helyzetével foglalkozik.

A jelenlegi miniszterelnök erőteljes, vádakkal fűszerezett támadása azért történt szombaton, a kötcsei összejövetel előtt, hogy a nap témáját ő határozza meg, és a volt kormányfő beszédére érkező ellenzéki politikusokat, egykori kormánytagokat és az őket támogató közéleti szereplőket az újságírók erről kérdezzék.

Mivel a 2024-es úgynevezett kegyelmi ügy – amely politikai lavinát indított el és Magyar Péter felemelkedésében is szerepet játszott – a bicskei gyermekotthonhoz kapcsolódott, ráadásul a Fidesz támogatóit alaposan megrendítette, úgy tűnik, azt gondolja a kormány első embere, hogy újra elő kell venni e kérdéskört valamilyen formában. Ez természetesen hasznos is lehet, ha sikerül emberségesebb és civilizáltabb körülményeket teremteni a jelenleg méltatlan állapotban lévő intézményrendszerben. De a szokásos indulatok felkorbácsolása helyett érdemes volna e téren is józanul gondolkodni. Erre annál is inkább szükség lenne, mert ehhez a kérdéskörhöz tartozik a szégyenteljes „Zsolti bácsi-ügy”, amelyben folyamatosan alaptalan vádak és inszinuációk fogalmazódtak meg hosszú időn keresztül elsősorban Semjén Zsolttal, de Rogán Antallal kapcsolatban is.

Nem lehet mindent a Fidesz nyakába varrni

Először is nem árt leszögezni, hogy a gyermekvédelem, a gyermekotthonok ügye már a rendszerváltás előtt is kritika tárgyát képezte, és azóta a helyzet nem javult kézzelfoghatóan. Bár az 1997-es szabályozás kifejezetten előremutatónak számított, a rendelkezések mellé nem kerültek oda a szükséges források és eszközök.

Régóta húzódó gondja ez a magyar társadalomnak, nem lehet pusztán a Fidesz nyakába varrni, miközben természetesen övék a legnagyobb felelősség, hiszen a leghosszabb ideig kormányoztak. Nem tartom építőnek továbbra sem azt, ahogy a miniszterelnök ehhez a kérdéshez is viszonyul.

A hallgatóságnak olyan érzése támadhat, hogy a jelenlegi miniszterelnök szerint a patás ördögnek be kellene iratkoznia a Fideszhez leckéket venni, mert kezdőnek számít az egykori politikai vezetőkhöz képest. Mitől ez a hatalmas félelem és indulat az előző kormányzattal kapcsolatban?

Biztos vagyok benne, hogy sem a Fidesz-kormány, sem a szocialista-liberális kormányzatok nem törekedtek arra, hogy a gyermekvédelmi intézményekbe került fiataloknak minél rosszabb legyen. Egy ország irányítása mindig döntések sorozatát jelenti, ahol ezek a lépések örökké vita tárgyát képezik.

Nem gonoszságból mondja általában az igent vagy a nemet a döntéshozó, hanem azért, mert a választóktól kapott felhatalmazás alapján képvisel egy felfogást. A verdiktekért pedig felelősséget kell vállalni, hiszen ha ezzel nem értenek egyet a polgárok, legközelebb mást választanak.

A Fidesz–KDNP elvesztette a választást, viseli tehát a politikai felelősséget. Ha születtek olyan határozatok, amelyekért büntetőjogi felelősséggel is tartoznak, akkor az igazságszolgáltatás ezt majd el fogja dönteni. De a folyamatos diabolizálás destruktív és hamis kiindulópont.

Jó lenne például már látni, hogy mit tervez a gazdaságban a Magyar Péter vezette kormány. A költségvetési hiány az eddigi hírek szerint rekordközeli szintet érhet el. Nem érzékelhető a beruházások meglódulása, miközben a nemzeti össztermék növekedése a vártnál alacsonyabb. Nem ismerjük még pontosan, hogy a súlyos aszály mekkora csapást mért a mezőgazdaságra. Azt viszont tudjuk, hogy a Tisza-kormány be akarja vezetni az eurót, ami szerintem megfelelő időtávon helyes cél, a jelenlegi gazdasági döntések azonban nem ebbe az irányba mutatnak.

Magyar Péternek előbb-utóbb választania kell

Ahogy már egy korábbi írásomban utaltam rá, a mostani időszak bizonyos elemeiben emlékeztet arra, amikor 1994-ben először jött létre kétharmados parlamenti többség a regnáló kormány mögött. Jelentős különbség, hogy akkor egy súlyos gazdasági válságban lévő országot vett át a szocialista-liberális koalíció.

Drámaian visszaesett nemzeti össztermék, magas infláció, jelentős munkanélküliség és hatalmas költségvetési hiány tornyosult elénk. Miniszterként közelről láttam, ahogy Horn Gyula halogatta a fájdalmas döntéseket, mert szerinte a választók nem ezt várták tőlünk. A pénzügyminiszter Békesi László viszont azért állt ki, hogy ezek minél hamarabb megszülessenek az ország jövője érdekében. Horn végül lemondásra kényszerítette Békesit, és a helyébe érkező Bokros Lajos meghozta a többségében szükséges, viszont óriási társadalmi indulatot kiváltó intézkedéseket. Bokrosnak a népszerűtlensége miatt később távoznia kellett, a csomagja azonban rendbe rakta a magyar gazdaságot és éveken át masszív növekedési pályára állította az országot.

Nem tudjuk, hogy most milyen viták zajlanak a háttérben. De az elég egyértelműnek tűnik, hogy bár most nincs szükség egy újabb Bokros-csomagra, rövid távon szintén népszerűtlen intézkedéseket kellene meghozni az ország érdekében, amennyiben tartja magát a kormány a választások előtti ígéreteihez.

Tisztázni kellene végre, hogy fenntartják-e a különadók rendszerét vagy eltörlik azokat. Ha eltörlik, akkor felszámolják-e a rezsicsökkentést, a családtámogatási rendszert, az anyák adómentességét és az egyéb jóléti intézkedéseket vagy sem. A most bevezetett üzemanyagár-kompenzáció a kisebb teljesítményű dízelautók esetében szinte biztos, hogy nem kellően átgondolt és ráadásul népszerűtlen lépés is. Elsősorban nem azért, mert a közgazdászok támadják a nem túl szerencsés módját, hanem azért, mert Magyar Péter ígéretei alapján az emberek többsége nem ezt várta. A védett, rögzített üzemanyagár piacellenes lépés, azonban rendkívüli helyzetekben és rövid távon mint szükséges rossz elfogadható.

Amikor a Fidesz márciusban, a Hormuzi-szoros önkényes iráni lezárása után kirobbant olajválság miatt másodszor is bevezette, akkor a Tisza elnöke sokallta a megállapított árakat és követelte, hogy térjen vissza az Orbán-kormány a 480 forintos plafonhoz (2021 novemberében a Covid-járvány okozta ellátási zavarok miatt ezt az árat rögzítette a kabinet és tartotta fenn közel egy évig).

Az sem országépítő cél, hogy az ellenzék választásokon történő indulását korlátozzák, és a miniszterelnök örömét fejezi ki egy ugyancsak ellenzéki portál, a Mandiner felszámolása kapcsán. Akadna jó néhány ügy ma hazánkban, amivel érdemes volna alaposan foglalkozni, nemcsak a jobboldal tönkretételének újabb ötleteit elővezetni. Akár a gyermekvédelem szomorú helyzete is lehetne ilyen, viszont akkor nem a kötcsei piknik kapcsán előhúzott ellencsapásként kellene erről beszélni, hanem a probléma legalább fél évszázados története miatt érdemes volna széles körű együttműködést kialakítani a megrázó állapotok felszámolása érdekében.

Ideje lenne végre kormányozni

De mi is történt Kötcsén, ami ilyen izgalmat váltott ki a kormányoldalon? Nos, a legérdekesebb persze az, hogy erről csak részinformációk állnak rendelkezésre a találkozó zárt jellege miatt. A kiszivárgott hírek szerint sokan jelentek meg, és a volt miniszterelnök erőteljes, útmutató jellegű beszédet mondott. A meghívottak megjegyzései szerint kezd magához térni a jobboldal a választási vereség okozta sokkból.

A hírek szerint Orbán Viktor beszélt a vereség okairól, de most már a jelenlegi kormány tevékenységének elemzésére, illetve a Fidesz jövőbeni szerepére helyezte a hangsúlyt. Sajtóinformációk alapján a mostani kabinetet „újkommunista digitális tanácsköztársaságnak” nevezte. A későbbiekben a beszéd fő elemei biztosan előbukkannak majd interjúkban, kiszivárgott információkban, így pontosabb képet kaphatunk az elhangzottakról. Egy azonban már most is bizonyos:

Normális esetben ezt egy egészséges közélet természetes részének tekintenénk. Hol a kormány, hol az ellenzék, hol pedig mások határozzák meg a napirendet. Ott viszont, ahol a félelmek, az indulatok és a revans dominálják a közgondolkodást, sajnos nem ez a helyzet. Ott minden pillanatot meg kell nyerni, mert egyébként nagy baj lesz. Nem vezet ez jóra, érdemes lenne most már. jóval a kormány első száz napja után egy kicsit megnyugodni, lehiggadni. Elengedhetetlenül fontos volna kormányozni végre, a minisztériumoknak most már rendesen kellene működniük, és több fontos kérdésben – a gazdaság helyzete, a fenyegető energiaválság kezelése, az USA-hoz és Oroszországhoz fűződő viszony tisztázása stb. – lényeges lenne állást foglalni.

Egy felelős vezetőnek kell döntéseket hoznia, köztük olyanokat is, amelyek nem növelik majd a népszerűségét, de a hazája érdeke ezt kívánja meg. Ezért kell a kormányzáshoz tudás, tehetség, higgadtság és alázat. És emiatt nem lehet tartósan vezetni egy országot a Facebookon keresztül.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Orbán Viktor 2026. szeptember 12-én. Fotó:  Papajcsik Péter / Index)