Szüleink lesújtó szavai – A pszichológus szerint ez az öt mondat megnehezíti a dolgunkat

A fiatalkorukban traumatikus helyzeteket átélt felnőttek számára a gyógyulás nemcsak a múlt feldolgozását jelenti, hanem a tapasztalataikkal kapcsolatos bizonytalanságok leküzdését is. „Tényleg olyan komoly volt, amit átéltem? Talán csak túl érzékeny vagyok?” – ilyen kérdések merülhetnek fel azokban, akik diszfunkcionális családban nőttek fel.

A nehéz gyermekkor nyomai hosszú éveken át elkísérhetnek bennünket
Vannak, akik felnőttként is nehezen bíznak az érzéseikben, mert gyermekkorukban rendszeresen azt hallották, hogy túlreagálják a történteket
Vannak olyan mondatok, amelyek különösen mérgezőek lehetnek, ha gyakran halljuk őket a szüleinktől

„A gyógyulás nemcsak a múlt feldolgozásáról szól, hanem a saját tapasztalatainkkal kapcsolatos kétségek leküzdéséről is” – hangsúlyozza Robyn Koslowitz, a New Jersey-i Psychological Development Center klinikai pszichológusa.

Ki határozza meg, mi az igaz?

A diszfunkcionális családokban a valóság megítélése könnyen bizonytalanná válhat, különösen akkor, ha egyes családtagok rendszeresen megkérdőjelezik vagy átértelmezik a történteket. A szülők, idősebb testvérek vagy más családtagok akár a „valóság döntőbírájának” is érezhetik magukat, hiszen a saját értelmezésük szerint alakítják az adott eseményről szóló történetet.

Egy ilyen környezetben felnövő gyermek, akinek azt mondják, hogy „ilyen soha nem történt”, vagy hogy „túl érzékeny vagy”, idővel maga is elkezdheti megkérdőjelezni a saját emlékeit és érzéseit.

Ez is érdekelheti

11 tulajdonság, ami azokra a szülőkre jellemző, akikkel a felnőtt gyerekeik megszakítják a kapcsolatot

Azok a felnőtt gyerekek, akik végül megszakítják a kapcsolatot a szüleikkel, általában nem hirtelen felindulásból döntenek így: ez a legtöbbször egy hosszú folyamat vége. Nem arról van szó, hogy ne szeretnék a szüleiket, hanem arról, hogy úgy érzik: a kapcsolat több fájdalmat okoz számukra, mint amennyi örömöt ad.

Mondatok, amelyek megnehezíthetik a gyógyulást

Koslowitz szerint a traumatikus múlttal rendelkező felnőttek számára az egyik legnagyobb kihívás szembenézni a család által kialakított narratívával. A gyermekkorban rendszeresen hallott bizonyos mondatok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az érintettek felnőttként is megkérdőjelezzék a tapasztalataikat.

Ilyen mondatok lehetnek például:

„Ez soha nem történt meg.”
„Túlzásba viszed.”
„Elefántot csinálsz a bolhából.”
„El kell felejteni a múltat.”
„Ez a múlt, nincs miről beszélni.”

Még akkor is, ha a gyermek emlékszik bizonyos eseményekre, a szülő védekező reakciói további bizonytalanságot kelthetnek benne. Ilyen lehet például a „Miért ez a nagy felhajtás a semmiért?”, az „Ez évekkel ezelőtt történt, hagyd abba” vagy az „Olyan keserű vagy” típusú reakció.

Ez könnyen egy olyan ördögi körhöz vezethet, amelyben a történtek tagadása, az érintett hibáztatása és a felelősség áthárítása egymást erősíti. Ennek egyik ismert pszichológiai fogalma a DARVO, amely a tagadásra, a támadásra, valamint az áldozat és az elkövető szerepének felcserélésére utal. Ilyenkor az érintett először tagadja a történteket, majd megtámadja a másik felet, végül pedig úgy állítja be a helyzetet, mintha ő lenne az áldozat.

Élethosszig tartó következmények

A gyermekkori traumák és a családon belüli tartós érvénytelenítés felnőttkorban is hatással lehet arra, hogyan bízik valaki az emlékeiben, érzéseiben és döntéseiben. A gyógyulás része ezért nemcsak a múlt eseményeinek feldolgozása, hanem annak felismerése is, hogy mások véleménye nem feltétlenül teszi érvénytelenné a saját tapasztalatokat.

A családi dinamika megértése és a történtek reálisabb értelmezése sokak számára fontos lépés lehet ahhoz, hogy nagyobb bizalommal tekintsenek az érzéseikre és emlékeikre.

(via)