GazdaságSzerző: vg 42 perccel ezelőtt 3 percnyi olvasás
A turnberryi kézfogás sok európai szemében jóval többet jelent egy kereskedelmi megállapodásnál, a kutatásban többen az EU erőtlenségének bizonyítékaként említették.
Súlyos bizalmi válsággal küzd az Európai Unió az European Council on Foreign Relations (ECFR) és a European Cultural Foundation (ECF) közel hatezer ember megkérdezésével készült Európai Hangulatiránytű elnevezésű, évről évre elvégzett felmérése szerint. A résztvevők csaknem 70 százaléka negatívan értékeli az Európai Unió helyzetét, és általános hanyatlást, illetve a megszokott rend felbomlását érzékeli. A két szervezet a felmérés adatait Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában vette fel. Noha Magyar Péter és kormánya visszatérően hangsúlyozza elköteleződését az Európai Unió és intézményei felé, ám a felmérés alapján korántsem akkora a polgárok körében a lelkesedés már, mint 5-10 évvel ezelőtt.
Az általános pesszimizmus különösen látványos Franciaországban, Németországban és Olaszországban, míg a meggyőző többséggel szemben mindössze 12 százalék beszél valamiféle „európai ébredésről”, amely új lendületet adhatna a kontinensnek. A válaszok alapján az elégedetlenség egyik szimbólumává a 2025 júliusában megkötött amerikai–európai vámalku vált.
Mint ismert: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly nyár derekán Donald Trump skóciai golfklubjában kötött kereskedelmi megállapodást az amerikai elnökkel. Az alku eredményeként az EU szinte valamennyi amerikai termékre kivetett vámját nullára csökkentette, az Egyesült Államok pedig 15 százalékos vámszintet alkalmazott az európai áruk jelentős részére.
A turnberryi kézfogás azóta sok európai szemében jóval többet jelent egy kereskedelmi megállapodásnál, a kutatásban többen az EU erőtlenségének bizonyítékaként említették.
Egy fiatal válaszadó arról beszélt, hogy szégyellte von der Leyen engedékenységét, és megalázónak tartotta az alku feltételeit.
Az uniós intézmények eközben akciótervekkel, ütemtervekkel, munkaprogramokkal és stratégiai párbeszédekkel próbálnak reagálni az egymást követő válságokra, ám a felmérésből az látszik, hogy ez a tevékenység kevéssé győzi meg az embereket. Egy fiatal lengyel válaszadó tömören úgy fogalmazott: az EU sokat vitatkozik, de keveset tesz.
Az ECFR értékelése szerint a probléma különösen mély, mert sokan továbbra is erősebb Európát szeretnének, ám egyre kevésbé hisznek abban, hogy ez megvalósítható. A kutatók ezt egyfajta képzeleti vagy jövőképválságként írják le.
Az európaiakat elsősorban az ukrajnai háború és az Oroszország jelentette biztonsági fenyegetés foglalkoztatja. Lengyelországban és Nagy-Britanniában a válaszadók csaknem fele ezt nevezte az EU előtt álló legfontosabb kihívásnak.
A gazdasági aggodalmak szorosan követik a biztonsági kérdéseket, így Olaszországban több mint 40 százalék tart az életszínvonal és a jólét visszaesésétől. Lengyelországban, amely az elmúlt időszak egyik gyorsan növekvő európai gazdasága volt, ugyanez az arány csak 23 százalék.
Az elégedetlenség ugyanakkor nem jelent tömeges szakítást az európai integrációval. A megkérdezettek kevesebb mint 13 százaléka szeretné megszüntetni az EU-t. Többen továbbra is Európát tartják a világ
térségének. A bizalom sokkal inkább az uniós vezetés felé fogyott el, erre utal az is, hogy a válaszadók nehezen tudtak olyan politikust megnevezni, aki szerintük pozitív példája lenne az európai cselekvőképességnek.
Csaknem minden második megkérdezettnek egyetlen név sem jutott eszébe, ám akik mégis meg tudtak nevezni valakit, rendszerint saját országuk vagy az általuk támogatott párt politikusát említették. Ursula von der Leyen, aki az Európai Bizottság elnökeként az EU egyik legismertebb vezetője, alig szerepelt a válaszok között.
Emmanuel Macron francia elnököt a hat vizsgált ország válaszadóinak 4 százaléka nevezte pozitív példának. Ennél kétszer nagyobb, 8 százalékos eredményt ért el Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök. Ez azért különösen figyelemre méltó, mert a kutatásban a spanyolokat meg sem kérdezték.
Az ECFR rámutat, hogy a spanyol kormányfőn kívül egyetlen másik ország vagy politikai vezető sem váltott ki hasonló, országhatárokon átnyúló rokonszenvet.
Sánchez népszerűsége Olaszországban a legszembetűnőbb: minden negyedik válaszadó őt említette követendő európai politikusként. Franciaországban nagyjából minden tizedik megkérdezett választotta a spanyol kormányfőt, de még Németországban is akadtak támogatói.
A spanyol miniszterelnök megítélése élesen eltér attól, ahogyan több európai kormányfő tekint rá. Bírálói kevésnek tartják Madrid védelmi kiadásait, ami Donald Trumppal is konfliktusokat okozott.
A spanyol migrációs politikát ugyancsak több uniós vezető kritizálta, köztük Mette Frederiksen dán miniszterelnök.
A választók egy része éppen Sánchez konfrontatívabb fellépését értékeli; különösen az Egyesült Államokkal és Trumppal szembeni határozottsága növelte népszerűségét.
Napi