Adóztassuk meg a gyalogosokat, bicikliseket, tömegközlekedőket és benzinautósokat – ez a kormány új intézkedése.

A magyar lakosság nagy része sajnos hajlamos valami rajta kívülállóként tekinteni az államra, akitől mindig segítséget vár és nem veszi észre, hogy valójában amikor az állam valakinek ad, akkor szükségszerűen mástól elvesz, hiszen valójában mi adófizetők dobjuk össze „állambácsi” pénzét, és az egyetlen kérdés az, hogy miként osztjuk azt szét. Ha valakinek adunk, akkor valakitől elveszünk. Ha a dízelautósoknak pénzt adunk, akkor annyival kevesebb jut mindenki másnak, akinek nincs dízelautója. Az összeget indirekt módon ők fizetik meg többletadó formájában.

Másként keretezve a most bejelentett havi 5000 forintos dízelautós támogatást, ez azt jelenti, hogy ezt a pénzt mindenki mástól elvesszük, azaz nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a bejelentés tartalmilag nem más, mint a gyalogosok, biciklisek, tömegközlekedők, benzinautósok megadóztatása.

Amennyiben így jelentette volna be a miniszterelnök az intézkedést, máris hatalmas közfelháborodást váltott volna ki – joggal. Semmi oka nincs az államnak elvenni pénzt mindenki mástól és szétosztani a dízelautó tulajdonosok között, pláne, hogy az autótulajdonosok amúgy is a magyar társadalmon belül inkább jobb módúak, mint a nem tulajdonosok, így a szegényebbektől veszünk el pénzt, hogy szétosszuk a tehetősebbek között. Ez sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem indokolható lépés.

Nem az állami beavatkozások ellen akarok érvelni: a piac egyáltalán nem tökéletes és a modern államnak sokszor, sokféleképpen be kell avatkoznia. Vannak olyan helyzetek, amikor a nagyon durva árváltozások miatt lehetetlen helyzetbe kerülnek társadalmi csoportok, és ilyenkor – figyelembe véve a gazdasági korlátokat és hatásokat – indokolható az állami beavatkozás. Indokolható lehet direkt támogatás, ársapka, mennyiségi korlátozás és sok más is –  de mindezek feltétele, hogy

1. extrém, előreláthatatlan, hirtelen változások következzenek be
2. szélesebb rétegek önhibájukon kívül olyan helyzetbe kerüljenek, amelyet nem tudnak kezelni
3. különösen indokolt a beavatkozás, ha mindezek a folyamatok a gazdasági/társadalmi stabilitást veszélyeztetik és
4. a társadalom többi rétege képes a segítségnyújtásra

Ilyenre példa a svájci frank forintban kifejezett árfolyamának több, mint megduplázódása 2008 után vagy a 2021/22-es gázárrobbanás, amikor a gázárak köbméterenként nagyjából 50 forintról 1500 forint közelébe emelkedtek a világpiacon. A jelenlegi üzemanyag áremelkedés egyik feltételnek sem felel meg: sem nem extrém, sem nem kezelhetetlen, és gazdaságilag és morálisan is indokolhatatlan más, gyakran szegényebb csoportokat terhelni egy véletlenszerűen kiválasztott réteg megsegítése érdekében.

Az intézkedés csak megerősíti a paternalisztikus, populista beállítottságot, így egyértelműen káros és elítélendő.

---

Forrás: Zsiday.hu