Aztán leültünk beszélgetni.

És az egészből hirtelen lett egy ember.

Ez azért nem olyan gyakori ebben az üzleti világban.

Itt mindenki nagyon fontos. Mindenkinek van egy módszere, egy titka, egy rendszere, egy könyve, amitől állítólag megváltozik az életed. Néha az az érzésem, hogy ha még egy üzleti konferenciára elmegyek, személyesen is találkoznom kell majd azzal az emberrel, aki feltalálta a saját sikerét.

Andrásnál viszont van egy apró probléma.

Ő tényleg megcsinálta.

A semmiből.

Mentőhelikopter-pilótaként indult, és felépített egy többmilliárdos birodalmat. Nem örökölt hozzá kész vállalkozást, nem kapott a kezébe egy térképet, amelyen piros filccel be volt jelölve, hol található a pénz.

Tanult, könyvekből. Aztán megcsinálta, amit olvasott.

Nem különösebben romantikus történet, nincs benne varázslat, és talán éppen ezért olyan erős.

Mert közben nem állt meg minden öt percben elmondani, hogy mekkora teljesítmény, amit csinál.

Dolgozott rajta, évekig, aztán még tovább.

Kapcsolatokat épített, miközben mások kapcsolatépítésről beszéltek. Hívott embereket, miközben mások azon gondolkodtak, milyen szöveget kellene írni a LinkedInre.

Ma közel hetvenezer üzletember van a telefonjában.

Ez már nem névjegykártyagyűjtés.

Ez egy kisebb ország.

És mégis az volt az érdekes, hogy amikor erről beszéltünk, nem úgy ült ott, mint aki éppen saját szobrát avatja.

Inkább úgy, mint aki kissé értetlenül nézi, hogy miért kell ebből ekkora ügyet csinálni.

Talán mert ő tudja azt, amit mi valahogy mindig elfelejtünk.

Hogy a nagy dolgok mögött általában rengeteg kicsi, rohadtul unalmas dolog van.

Tanulni.

Dolgozni.

Elutasítást kapni.

Újra nekimenni.

Megint felhívni valakit.

Megint elolvasni.

Megint megpróbálni.

És közben évek telnek el.

A magyar üzleti élet viszont valamiért jobban szereti a csodát.

Szeretjük, ha valaki hirtelen lett sikeres. Mert akkor nem kell megkérdeznünk magunktól, hogy mi miért nem tartunk ott. Lehet azt mondani, hogy szerencséje volt.

Jókor volt jó helyen, jó embereket ismert.

Én viszont most azt láttam, hogy Avidor András egyszerűen nem volt hajlandó abbahagyni.

És ez sokkal bosszantóbb magyarázat.

Mert erre nincs kifogás.

Talán ezért tartom korszakos embernek.

Nem azért, mert zseniálisabbnak született nálunk.

Hanem mert valamit sokkal tovább csinált, mint ameddig a legtöbben képesek vagyunk elviselni a saját lelkesedésünket.

És most, hogy végre megismertem, azt hiszem, egy dolgot biztosan rosszul gondoltam róla tizenöt éven keresztül.

Azt hittem, az a különleges benne, amit felépített.

Pedig lehet, hogy az a különleges, hogy milyen emberré kellett válnia ahhoz, hogy fel tudja építeni.

Erről beszélgettünk a Sales Minds üzleti Talk Show-ban.