GazdaságSzerző: vg 1 órával ezelőtt 3 percnyi olvasás
Csak látszólag van kényelmes helyzetben a lakosság.
Az egyetemes szolgáltatásban felhasznált áram és gáz ára ma mintegy 72 százalékkal lenne magasabb annál, mint amilyen szinten azokat 2014-ben a rezsicsökkentés keretében befagyasztották, ha követte volna az inflációt. Ez a villamos energia esetében a kilowattóránként 14 éve fizetett, 36 forintos egységár helyett most 62 forintot, a gáznál 102 forint helyett 176 forintot jelentene.
A rezsicsökkentést elindított Orbán-kormány 2013-től faragta a tarifákat, majd azokat a kívánt szint elérése után a következő évben befagyasztotta. Kissé más ütemezésben hasonlóan járt el a távfűtés és a víziközmű szolgáltatás díjaival, illetve alacsonyan tartotta más, a lakosság által igénybe vett több szolgáltatás díját is.
Azzal tehát, hogy a háztartási áram és gáz ára nem követte az inflációt, az érintett két ár reálértéken folyamatosan csökkent. Vagyis: reálértéken akkor fizetnénk ma ugyanannyit az áramért és a gázért, ha azok most a fenti körülbelül 62, illetve 176 forintba kerülnének kilowattóránként. A hatályos jogszabály szerint azonban az év végéig biztosan marad minden, ahogyan volt, a Tisza-kormány ígérete szerint pedig akár tovább is.
Ráadásul nemcsak az inflációkövetés elmaradásával járt jól a hazai lakosság. A vizsgált időszakban a nettó reálkereset 115,7 ezer forintról 529,7 ezer forintra emelkedett a KSH adatai szerint. Ez több mint háromszoros növekedés. Vagyis sokkal több pénzből fizetjük ki az évről évre egyre kevesebbe kerülő szolgáltatást.
A helyzet mindazonáltal messze nem ilyen szép, sőt! A rezsicsökkentést elsősorban azért kell fenntartani, mert az említett jövedelemnövekedés messze elmarad a létfenntartáshoz szükséges termékek, szolgáltatások drágulásától. Emellett az átlagjövedelem, mint egyetlen szám nem mutatja meg a lakosságon belüli jelentős jövedelmi különbségeket. Az is tudott továbbá, hogy a nyugdíjasok és a szociális ellátásban részesülők bevétele reálértéken folyamatosan esik. Vagyis hiába távolodott az áram és a gáz ára az átlagos reálkeresettől, nagy tömegeknek okozna gondot a rezsicsökkentett, de inflációkövető áram- és gázár kifizetése.
Ebből azonban az is következik, hogy jelentős társadalmi feszültség kockázata nélkül aligha lehet érdemben emelni az érintett lakossági díjakat, még az inflációkövetés is kihívásos.
Más oldalról is baj van. Az egyetemes szolgáltatásban alkalmazott és a piaci ár különbözetét a költségvetés téríti meg a szolgáltatónak. A rezsicsökkentés fenntartására fordított pénzt az adóin keresztül végső soron a lakosság, illetve adózó munkahelyeik dobják össze. Van még egy forrás is: az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult összes áramhasználó, amelynek a számlája kissé magasabb a lakosságról kényszerűen átvállalt tarifaelemek miatt.
Vagyis az alacsony rezsi fenntartásával az állam más, az ország számára fontos kiadásoktól von el forrást.
Az állam e célú kiadása a 2014 utáni években sem volt alacsony, de a 2022-es energiaválság idején már elszabadult a pokol, és azóta sincs érdemi enyhülés:
A 2022-es év fordulatot hozott abból a szempontból, hogy kétsávossá vált a hatósági ár. Az egyetemes szolgáltatásra jogosultak 2022 augusztusa óta csak adott mennyiségű áramért és gázért fizethetik a 2014-ben befagyasztott árat. Azért a tételért, amellyel túllépik az átlagfogyasztásnak nevezett keretet, már többet számláz a szolgáltató. Ezt a magasabb díjat az eredeti kommunikációban piacinak nevezték, de még ez sem piaci ár, hiszen azt is a hatóság szabja meg, mégpedig a piacinál alacsonyabb szinten.
Az áram átlagfogyasztásból történő kilépését a már négy éve élő új rendszer sokkal kevésbé bünteti, mint a gáz túlfogyasztását. Ebből az olvasható ki, hogy a jogszabály igyekszik a lakosságot a gáz használatáról az áram használata felé terelni.
Nem nevezhető további differenciálásnak, de a szociálisan rászorultak bekerülhetnek a védett fogyasztói körbe. Ők a szolgáltató részéről bizonyos türelmet élveznek, például módjuk van részletfizetésre, igényelhetnek fizetési haladékot és kérhetnek előre fizetős órát. Még alacsonyabb tarifát viszont nem.
A befagyasztott hatósági ár (az átlagfogyasztás mértékéig) mindenkinek jár. A rezsicsökkentés fenntartásának magas állami terhén túl ez is komoly érv a lakossági áram- és gázdíjak sávossá tétele mellett. A hazai lakosság ötöde havonta közel nettó 600 ezer forintot keresett (és ez csak 2024-es KSH-adat). Nem világos, hogy ez a réteg miért jut ugyanazon az áron áramhoz és gázhoz, mint a nagyjából feleenyit kereső háromötöd rész, illetve a lakosság alsó kvintilisébe tartozó, havi 120 ezer forintot beosztó tagjai.
Ugyanakkor a háztartások által fizetett áram- és gáztarifa emelése társadalmilag érzékeny kérdés. Senki nem akar magasabb áram- és gázdíjat fizetni. Az sem, aki nem szorul rá. (Ez a rezsicsökkentés fenntartásának másik oka.) Nem véletlen, hogy az Orbán-kormány még az inflációkövetést sem vállalta be, a Tisza-kormány pedig megígérte a rendszer fenntartását. Mindazonáltal a lakosság négy éve már lenyelte az átlagfogyasztás rendszerének bevezetését. Ez az út talán folytatható, például a rezsicsökkentett árra való jogosultság további szűkítésével, vagy az átlagfogyasztás feletti mennyiségen belül ársávok kialakításával.
Napi