– Nem tehettem meg, hogy az ország minden részéből odasereglett repülős barátaimat cserben hagyjam – reagált megkeresésünkre Farkas Bertalan, akit elkísérhettünk a hosszú útra, és megtapasztalhattuk, hogy milyen izgalommal és nagy szeretettel fogadták barátai a kis borsodi zárt faluban.

– Bercikém, együttérzünk veled mély gyászodban, amelyből mindenképp szerettünk volna kicsit kirángatni, ezért örülünk, hogy nem mondtad le a meghívásunkat, hiszen erre a találkozóra már hetek óta készültünk – ölelte át a meghatott egykori vadászpilótát és űrhajóst a házigazda, Dusza Bertalan, majd a többiek is, s kis ajándékokkal kedveskedtek neki.

A visszafogott ünneplés után pedig a finom ételek és italok mellett elevenítették fel a repülőtársak a régi közös emlékeket. Az egyikük, Körömi József vadászpilóta a következőt mesélte el a társaságnak:

– Nagyon tiszteljük Berci teljesítményét, amit vadászpilótaként és űrhajósként is elért, köztudott róla, hogy imádott repülni. Pár évvel ezelőtt együtt repültünk egy motoros vitorlázógépen, a népszerű SF–25 Falkén, én ültem a vezetőülésen, ő az oktatóin, és felszállás után váratlanul átadtam neki a kormányt ezekkel a szavakkal: „Tiéd a kormány, repülj!” Azt az örömet, ami kiült az arcára vezetés közben, sose felejtem el. Akkor már évek óta nem repült, most meg fél órán keresztül manőverezhetett. Nagyon élvezte, a leérkezésig fülig ért a szája. Óriási élmény volt a közös repülés, sosem felejtem el.

Az est végén Farkas Bertalan megköszönte a szeretetteljes fogadtatást, amely nagyon jólesett neki ezekben a nehéz napokban.

– Fiúk, köszönöm a figyelmességeteket, kicsit sikerült kizökkentenetek a fájdalmamból, a gyászomból. Örülök, hogy veletek lehettem erre a rövid időre, vigyázzatok magatokra és a szeretteitekre – mondta, majd egy nagy sóhaj kíséretében hozzátette: – Anikó nagyon hiányzik, még nagyon sok közös tervünk volt, a napokban utaztunk volna egy kis nyaralásra…