GazdaságSzerző: vg 3 órával ezelőtt 5 percnyi olvasás
Oroszország egyre jobban függ Kínától, ez pedig hosszútávon nagy lemaradást jelenthet a Nyugattal szemben.
Oroszország ma a világ egyik legveszélyesebb kiberhatalma: állami hátterű csoportjai folyamatosan támadják Ukrajnát és a NATO tagországait, komoly hírszerzési tapasztalattal rendelkeznek, és az elmúlt években többször bizonyították, hogy képesek nyugati kormányok, vállalatok és kritikus infrastruktúrák rendszereibe bejutni. Közben felgyorsult a technológiai verseny, a legfejlettebb AI-modelleket pedig az Egyesült Államok és Kína fejleszti, Moszkva pedig egyre jobban elmarad az élmezőnytől. Jogosan merülhet fel a kérdés: Oroszország elveszítheti a kiberháborút?
Az AI egyelőre elsősorban megsokszorozza a már meglévő képességeket, így egy tapasztalt orosz operátor továbbra is komoly fenyegetést jelent akkor is, ha nincs mögötte a világ legjobb mesterséges intelligenciája. A kérdés inkább az, meddig tartható ez az állapot, ha a támadásokhoz és a védekezéshez használható technológia évről évre látványosan erősebb lesz.
A Microsoft 2025-ös digitális védelmi jelentése szerint az orosz állami szereplők továbbra is Ukrajnát tekintik első számú célpontjuknak, de közben kiszélesítették a NATO-tagállamok elleni műveleteiket is. Már nem kizárólag minisztériumokat, katonai szervezeteket vagy nagyvállalatokat támadnak: egyre gyakrabban kisebb cégek rendszereibe jutnak be, hogy azokon keresztül érjenek el értékesebb célpontokat.
A NATO-országokat érintő orosz aktivitás is nőtt.
Van ugyanakkor egy érdekes változás: az orosz állami csoportok kevesebb teljesen saját fejlesztésű támadóeszközt használnak, és gyakrabban nyúlnak kész kártevőkhöz, bűnözői infrastruktúrához vagy külső kapacitásokhoz. Ennek egyik oka az lehet, hogy a nyugati titkosszolgálatok és kiberbiztonsági vállalatok folyamatosan feltárják az egyedi orosz módszereket, amelyek így gyorsabban elveszítik az értéküket.
A mesterséges intelligencia élvonalában viszont jóval egyértelműbbek az erőviszonyok. A Stanford Egyetem 2026-os AI Indexe szerint 2025-ben amerikai fejlesztők 59, kínaiak 35 jelentős AI-modellt készítettek. A legjobb rendszerek versenye gyakorlatilag amerikai–kínai párharccá vált, Oroszország pedig nincs az első vonalban.
Ez azért fontos, mert a modern AI-modellek fejlesztéséhez már messze nem elég néhány kiváló matematikus vagy programozó. A legerősebb modellekhez óriási adatközpontok, hatalmas mennyiségű villamos energia, több tízezer nagy teljesítményű gyorsítóchip és dollármilliárdos beruházások szükségesek.
Ezen a pályán az Egyesült Államok mögött olyan vállalatok állnak, mint az Nvidia, a Microsoft, a Google és az Amazon. Kína saját technológiai hátországot épít. Oroszországnak nincs ezekkel összemérhető infrastruktúrája.
Moszkva egyik legnagyobb gyenge pontja éppen a hardver. A Reuters májusban arról számolt be, hogy az orosz Sberbank kínai gyártású chipekkel szeretné továbbfejleszteni saját GigaChat modelljét, mert a nyugati szankciók korlátozzák a hozzáférését a legfejlettebb processzorokhoz.
German Gref, a Sberbank vezérigazgatója nyíltan beszélt arról, hogy a bank kínai félvezetőket szeretne használni. A probléma az, hogy ezekért már a kínai technológiai óriások is versenyeznek, miközben a Huawei legfejlettebb Ascend 950-es gyorsítója is elmarad az Nvidia H200-as rendszerétől.
Oroszország tehát a mesterséges intelligencia egyik legalapvetőbb erőforrásánál egyre inkább kínai beszállítóktól függ.
Ez különös helyzetet teremt, ugyanis Oroszország továbbra is képes saját rakéták, légvédelmi rendszerek, drónok és elektronikai hadviselési eszközök fejlesztésére, miközben a következő technológiai korszak egyik legfontosabb alapanyagát, a csúcskategóriás számítási kapacitást csak korlátozottan tudja előállítani.
A hátrányt egyelőre részben azzal lehet áthidalni, hogy az orosz szereplők maguk is használják a Nyugaton elkészített modelleket. Az Anthropic friss jelentése alapján olyan, Oroszországhoz köthető műveleteket is azonosítottak, amelyekben
a Claude mesterséges intelligenciáját adathalászathoz, kártevők módosításához és a védelem kijátszásához használták.
Az egyik kampány módszerei a Midnight Blizzard nevű orosz hackercsoporthoz kapcsolódó korábbi műveletekkel mutattak egyezést, és ukrán célpontokat is érintettek. Ebben van egy érdekes ellentmondás: az orosz hírszerzéshez kapcsolt szereplők éppen egy amerikai vállalat fejlett mesterséges intelligenciájával próbálhatják ellensúlyozni azt a technológiai lemaradást, amely az orosz AI-iparban kialakult.
Amíg a legerősebb modellekhez hozzá lehet férni, ez működő stratégia lehet. Sokkal nehezebb helyzet alakulna ki, ha a hozzáférést technikailag és jogilag is sikerülne hatékonyabban korlátozni.
A mesterséges intelligencia már nemcsak gyorsabb adathalász levelek írására vagy kódolásra használható. A Google kiberbiztonsági kutatói májusban először azonosítottak olyan, korábban ismeretlen sérülékenységre épülő támadást, amelynek kidolgozásában AI is szerepet játszhatott. Az Anthropic tesztjeiben pedig egy modell ellenőrzött körülmények között önállóan talált működő módszert egy Firefoxban lévő biztonsági rés kihasználására. Egy másik, kínai állami hátterű kampányban az AI a műveletek 80–90 százalékát már önállóan végezte el.
Ha ez a képesség általánossá válik, alapjaiban változhat meg a kiberhadviselés:
egy elit hacker egyszerre csak korlátozott számú műveletet tud irányítani, fejlett AI-rendszerekből viszont párhuzamosan ezrek futhatnak.
Közben a védelem is gyorsul. A Microsoft, a Google és más nyugati technológiai cégek óriási mennyiségű hálózati adatból dolgoznak, a Microsoft szerint pedig egyes incidenskezelési folyamatok már órákról percekre rövidíthetők mesterséges intelligenciával. Oroszország hátránya ezért nemcsak a modellek minőségében, hanem az ezeket kiszolgáló adat- és felhő-infrastruktúrában is növekedhet.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Oroszország katonai AI-ban tehetetlen lenne. A CSIS elemzése szerint az orosz hadsereg kifejezetten gyorsan fejlődik a szűk, konkrét katonai feladatokra tervezett mesterséges intelligencia alkalmazásában. Orosz drónokban már olyan rendszereket azonosítottak, amelyek gépi látással képesek navigálni és célokat felismerni akkor is, amikor az elektronikai hadviselés miatt megszakad a kapcsolat az operátorral.
A vizsgált V2U drónokban például Nvidia Jetson Orin számítási egységet is találtak. Ez azért lényeges különbség, mert
Moszkvának nem kell saját ChatGPT-t építenie ahhoz, hogy egy drón hatékonyabban találjon célba.
Az ukrán tapasztalatok viszont azt mutatják, mekkora jelentősége lehet az ilyen technológiának. A CSIS által megkérdezett ukrán szereplők szerint az autonóm navigációval felszerelt drónoknál bizonyos feladatokban a találati sikeresség a korábbi 10–20 százalékról akár 70–80 százalékra is emelkedhet. Kevesebb drónnal lehet ugyanazt a célt elérni, miközben az operátor képzettsége és a folyamatos rádiókapcsolat is kevésbé kritikus.
A mesterséges intelligencia önmagában nem fogja eldönteni az orosz-ukrán háborút. A katonák száma, a lőszertermelés, a légvédelem, a gazdaság teherbírása, a nyugati támogatás és a politikai döntések továbbra is nagyobb súllyal esnek latba. Egy elhúzódó háborúban azonban egyre többet számít, melyik fél képes gyorsabb felderítésre, pontosabb támadásra, hatékonyabb drónhasználatra, a hírszerzési adatok gyorsabb feldolgozására.
Ha az AI évről évre nagyobb szerepet kap, akkor a számítási kapacitás és a modellek minősége fokozatosan közvetlen katonai tényezővé válik.
Oroszország tehát ma még messze nem vesztette el a kiberháborút, és az ukrajnai fronton is bizonyítja, hogy képes gyorsan alkalmazkodni. A veszély Moszkva számára inkább az, hogy a mesterséges intelligencia olyan gyorsan fejlődik, hogy idővel (a közeljövőben) sokkal nehezebb lesz behozni a lemaradást a nyugati technológiával szemben.
Ha az Egyesült Államok és szövetségesei továbbra is ilyen gyors tempót diktálnak, Oroszország pedig nem tud elszakadni Kínától, akkor könnyen fordulhat a kocka, és a mostani kibernagyhatalom erőssége lesz egyben a gyengesége is.
Napi