Szeptember 13-án, a Magyar Dal Napján tett közzé a Facebook-oldalán egy idézetet a saját könyvéből Presser Gábor. A zenész 2008-ban indította útjára a Magyar Dal Napját, amelyet azóta minden év szeptemberének második vasárnapján tartanak. A zeneszerző a szövegben arról ír, hogy az eredeti elképzelése nem valósult meg.

Abban tévedtem, hogy a Magyar Dal Napja egy Ügy lesz, jó nagy Ü-vel. Az az álmom nem valósult meg, hogy a média, rádióadók országszerte, netán még könyvtárak, archívumok, kottatárak is mellénk állnak

– írta Presser Gábor.

A zeneszerző szerint ő abban bízott, hogy lesz legalább egyetlen nap az évben, amikor sok fórumon válogatni lehet a magyar dallal foglalkozó műsorokból.

Beszélgetések. Ritkaságokat játszanak le, vagy lehetőséget adnak fiatal szerzőknek, hogy dalaikat bemutassák. Nem kell hozzá sok pénz. Ez csak munkát jelent, főleg azok részéről, akik amúgy is ezzel foglalkoznak, tehát újabb tudás- és sikerélmény várná őket

– fogalmazott.

Presser szerint nem sikerült beemelni a köztudatba a dalhagyomány értékét, és „lehet, hogy ez a kincsestár szép lassan megy az enyészetbe”.

A zeneszerző úgy fogalmazott, hogy valamilyen civil kíváncsiságra és büszkeségre próbált építeni, és felmerült benne, hogy talán túl korán indította el a kezdeményezést – miközben azt hitte, hogy ez már az utolsó utáni pillanat.

„Pedig mindenképp van valami baj velünk, ha egyszer médiatörvénybe kellett foglalni, hogy a magyar rádiókban némi magyar zene is játszandó. És ez nem vicces” – írta.

A szöveg egyik központi gondolata a zenei örökség pusztulása. Presser szerint lassan a zenei közelmúlt is ködösödik:

Valamilyen másod-harmadgenerációs gének alapján most még le lehetne játszani, értelmezni lehetne ötven vagy akár száz évvel ezelőtti kottákat, még lehetne meghallgatni kifakult hangú, vacak kazettákat, beszélgetni régi és új zenékről. Versdaloktól népdalokon át a rock- vagy épp »komoly« dalokig. De a kották idővel elporladnak majd, és ne tévedjünk, a régi hangfelvételek is!

A zeneszerző szerint már rég foglalkozni kellene a „daljövővel” is.

„Talán tiszteletlen a hasonlat, de kicsit olyan ez, mintha Bartókék nem mentek volna el népdalokat gyűjteni annak idején” – írta.

Presser Gábor a szöveget azzal zárta, hogy a Magyar Dal Napja főleg a jelenről és a jövőről szól vagy szólna.

Arról, hogy: »Hahó, emberek, írjatok dalt, mert dalt írni és hallgatni nagyon jó!«

– fogalmazott.

(Borítókép: Presser Gábor 2025. május 13-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)