Mintha mi sem változott volna: élénken élhet még az emlékezetünkben, amikor az április 12-i választások előtti kampányban egymást érték a politikai rendezvények, amikor egyazon napon tartottak DPK-nagygyűlést, vele párhuzamosan pedig Magyar Péter szónokolt országjárásának aktuális állomásán. 2026. szeptember 12-én úgy éreztük magunkat, mintha még mindig kampány lenne; Orbán Viktor az elmúlt fél év talán legfontosabb fellépésére készült, támogatói, a Fidesz szellemi holdudvara szintén nagy lelkesedéssel várta a kötcsei piknik napját, miközben Magyar Péter előbb gyermekvédelmi témában tartott sajtótájékoztatót, hogy  délután már Veszprémben legyen országjárásának első állomásán. Mintha az idő megállt volna április 11-én. Kampány van. Talán örökre elfelejthetjük a kifejezést: politikai uborkaszezon. Búcsút inthetünk a kampánymentes időszakoknak.

Felfokozott érdeklődés övezte Orbán Viktor visszatérését, de nem csak az övéi részéről. Nem véletlen, hiszen a választások óta a korábbi miniszterelnök tartott ugyan néhány beszédet, adott interjúkat, igazán mélyen egyik alkalommal sem elemezte ki a Fidesz történelmi vereségét, ahogyan a Fidesz, és az úgynevezett polgári-konzervatív-nemzeti jobboldal áhított megújulásának stratégiáját sem bontotta ki egyszer sem részleteire. Azzal azonban szinte mindenki egyetértett, hogy tovább már nem lehet várni, elég idő telt el, hogy Orbán Viktor kijelölje az irányt közösségének. És erről ő maga is beszélt Kötcsén, amikor a megszokott fekete mikrobuszból kiszállva a sajtó munkatársai elé lépett:

A politikai dimenzióban talán megállt az idő, a valóság azonban változást hozott. Szombat reggel Kötcsén, ebben az alig 500 lakosú, a Külső-Somogyi dombság festői völgyében, szőlőhegyek ölelésében fekvő kis faluban nyoma sem volt az egy évvel korábban tapasztalt felfordulásnak, nyüzsgésnek. A Polgári Pikniknek helyt adó Dobozy-kúriától nem voltak száz méterekkel arrébb kétméter magas, ponyvával takart kordonok, nem volt olyan biztonsági készültség sem, mintha csak a pápa, vagy az amerikai elnök érkezne. Csak a kúria bejáratához vezető út elején volt pár kordon, s a biztonsági személyzet néhány tagja figyelte az érkező autók rendszámait, vajon a meghívottak között vannak-e. Az út mellett pedig tömegirányító elválasztó szalag, a sajtónak.

Pintér Sándor belépője ellopta a show-t

Ezen a napon nem a kormányzat tagjai érkeztek az éves találkozójukra, ahol rendszerint Orbán Viktor megnyitja a politika szezont, megjelölve a haladási irányt. Egy ellenzékbe szorult párt képviselői, politikusai, a szellemi holdudvar, zenészek, megmondóemberek és tartalomgyártók. Ők érkeztek szépen sorban, bár a legtöbb autót elnézve azt hihettük, a 100 leggazdagabb magyar mustrájára kerül sor. Hiába a vidéki lecsófesztiválhoz hasonlatos biztonsági körítés, a meghívottakat nem lehetett szóra bírni, járműveikkel a hátsó parkolóba hajtottak, ahová a nép egyszerű sajtós gyermeke nem kapott bebocsátást. Aki akart, az újságírók elé járult. Többen is voltak, azok, akik az utóbbi hónapokban amúgy is a frontvonalban szerepelnek. Takács Péter, Szűcs Gábor, Bóka János, Pócs János, Németh Balázs és még páran a Fidesz parlamenti frakciójából. Az igazán nagy nevek, a korábbi években megszokott „nagykutyák” közül többen meg sem jelentek, aki pedig igen, bearaszolt a hátsó parkolóból.

Nem úgy Pintér Sándor. Ő tényleg kicsekkolt. Miután felállt a Tisza-kormány, az egykori belügyminiszter elvégezte még utolsó kötelességét, az átadás-átvételnél leadott mindent utódjának. Pár nappal később pedig már az utat szelte egy kormányváltós Wartburggal, és úgy tűnt, rég volt ennyire boldog. Kötcsén nem foglalkozott az autós bejáróval, Wartburgját leparkolta az újságírók járművei közé, kiszállt, majd gyalogosan elindult a kúria udvara felé, mintha csak egy általános iskolai ballagásra érkezett volna. Az újságírókat nem zavarta el, nem szaladt el, felhőtlenül válaszolt a kérdésekre. Megtehette, mert a napi politikát lezárta, szavai szerint azt Orbán Viktorra és a Fideszre hagyja. Ő már csak egy hétköznapi nyugdíjas – ezt állította.

Havasi Bertalan, a Fidesz kommunikációs igazgatója – aki még mindig nem kapta meg a felmentési pénzét, ezért perre is megy – folyamatosan kijött az utcára, tájékoztatva a várakozókat, mikor érkezik meg Orbán Viktor. Délben. Egy óra környékén. Két órakor jön. A belengetett időpont rendre csúszott, de valamivel 14 óra előtt befutott a fekete Mercedes Vito. Nyílt az ajtó, kiszállt egy napbarnította férfi, mint aki egyenesen egy adriai vitorlásról ült volna át a kisbuszba, hogy Kötcsére robogjon, de még egy horvát árusnál gyorsan vásárolt egy rózsaszín inget.

Hosszú idő után beszélt a sajtóval Orbán Viktor

Orbán Viktor nem rohant be a kúria területére, az összesereglett újságírók és fotósok elé lépett. Rég volt ilyen, még a nyár elején lehetett tőle kérdezni a Lendvay utcában, azelőtt pedig már ki tudja, olyan messzi a dátum. Záporoztak is a kérdések: milyen volt a nyaralás, mit jelent a visszatérés, nem hagyta-e magára a közösségét, mit szól a Magyar Péter által közzétett dokumentumhoz, miről beszél majd odabent és mit szól a mozaikjobboldal kezdeményezéshez. Válaszai eleinte csak egy szavasak voltak, úgy tűnt, letudandó feladatnak tekinti, de a médiamunkások előtt tett nagy sasszélépései  az ellenkezőjét mutatták. Valószínűleg kevesen voltak, akik nagy megfejtésekre számítottak, nem is hallottunk egetrengető kijelentéseket. A kellemetlen kérdések elől rutinos rókaként egy apró fejbiccentéssel lépett tovább, a neki tetszőkhöz hosszabb tőmondatokat szőtt. Pár perc, és már távozott is, több százan várták már odabent. Akik odakint vártak hosszú órákat az érkezésére, a szélrózsa minden irányába szétspricceltek.

A napnak azonban még nem volt vége. Orbán Viktor kötcsei beszéde jellemzően zárt körben, a sajtó kizárásával zajlik – kivételt képzett a tavalyi év, amikor Magyar Péter helyszíni megjelenése lépésre késztette az akkor még kormányon lévő Fidesz vezetését, az online térben lehetett követni, ahogy bemutatja a Győzelmi Tervet. Aggódni nem kellett, a korábbi évek tapasztalatai alapján vártuk a szivárogtatásokat, amik még napnyugta előtt meg is indultak. Menetrendszerűen érkeztek a beszámolók, amikből a teljes, csaknem egyórás beszédet is össze lehet rakni.

Győzelmi terv most nem volt, de a győzelem ismét előkerült: vissza kell venni a kormányzást. A választási vereség tágabb elemzése ezúttal is elmaradt, olyannyira, hogy arra már lezárandó témaként tekint Orbán. Úgy tűnik, soha nem tudjuk már meg tőle, miként látja az okokat, talán majd egyszer, ha visszavonulása után megfogalmazza memoárjában. Felvázolta azonban a stratégiát – persze csak felületesen –, miszerint fel kell venni a kesztyűt, sokkal harciasabbnak kell lenni. Még a sajtónak árulta el, hogy a 16 év kormányzás kimerítette, szüksége volt a hosszabb pihenésre. Egyes beszámolók szerint energikusnak, kipihentnek tűnt.

Hogy mégis milyen lesz az új Fidesz harci ereje, azt majd a gyakorlat mutatja meg, de az Orbán által elmondottak alapján a Tisza-kormány intézkedéseinek – vagy azok elmaradását – tervezik erőteljesen támadni. Persze, ez egy ellenzéki pártnál alapvetés, de így leírva és hallva a beszámolókat éppen az ugrik be, ahogyan az Orbán-kormányok ellenzéke működött másfél évtizeden keresztül. Az az ellenzéki stratégia bizony nem kerül be a történelemkönyvekbe sikertörténetként.

Le kell zárni a választás eredményének elemzését és értelmezését, ősztől ugyanis az lesz a legfontosabb feladata a Fidesznek, hogy a választók elé tárja, milyen hatással van a Tisza-kormány tevékenysége az ország életére

– a jelentések szerint ezt mondta Orbán a hallgatóságnak, valamint több, már a kampányban is előszeretettel használt narratívát húzta elő a kalapból.

A Tisza Brüsszel gyarmatává kívánja tenni az országot, a választások előtt több témában is hazudtak, ennek köszönhetően nyerhettek, a korrupciós vádak pedig egytől egyig alaptalanok. A párt vélt szakadásáról – Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya Polgári Demokraták kezdeményezése – nem ejtett szót, ahogyan arról az új kezdeményezésről sem, amit Békés Márton politológus-történész álmodott meg: a mozaikjobboldal. Erről részleteiben ebben a cikkünkben foglalkoztunk, ami röviden annyit takar, hogy a jobboldalhoz tartozó szervezeteket, gondolkozókat egy asztalhoz kell ültetni és együtt kell újraszervezni a jobboldalt. Beszédében erre nem tért ki, de lapunknak még érkezésekor arról beszélt a felvetett kérdésre, hogy a jobboldal eddig is így működött, mozaikokból állt össze a kép, amit ő maga igyekezett koordinálni miniszterelnökként.

Orbánnak a politikai tehát munka megkezdődött – nincs több szerb rakija, adriai vitorlázgatás –, pár nappal Kötcse után kétnapos elnökségi ülést tart a Fidesz, ahol már Lázár János jelentését a párt országos helyzetéről is kielemzik és kiosztják a feladatokat. A sajtónak nyilatkozó képviselők szerint Orbán felbukkanására utcai rendezvényeken is számítani lehet majd, az ellenállást pedig már ő maga jelentette be. A közösségi médiát bújva 

Hogy ez az ellenállás miként ölt alakot, még kérdés, ahogy az is, hogy kik lesznek annak meghatározó szereplői, kiket tud felépíteni és csatába küldeni Orbán, miután hű harcostársai közül egyre többen lépnek ki a politikai térből. Amit biztosra vehetünk: intenzív belpolitikai időszak elé nézünk, egy soha véget nem érő kampányidőszak jön.

(Borítókép: Orbán Viktor megérkezik Kötcsére 2026. szeptember 12-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)