Aligha kell bárkinek is bemutatni a Corollát, hiszen 60 év alatt 57 millió darab kelt el belőle: tele van vele a bolygó, és minél elmaradottabb vidéken járunk, úgy nő a Toyoták aránya. Ahol nem engedhetik meg maguknak a magasabb szervizköltségeket vagy a műszaki bizonytalanságot, ott a Corollának kevés kihívója akad, azok is jórészt házon belülről. Maga a típusnév olyan értékes, hogy két Auris-generáció után jobbnak látta újra bevetni kontinensünkön a japán gyártó, sőt, kompakt crossoverét is Corolla Cross néven vezette be, miközben azért megmaradtak a modellcsalád hagyományos tagjai is, úgy, mint az ötajtós, a lépcsőshátú és a kombi.

Ez a megemelt, a SUV-ok közé sorolható modell az ázsiai piacokon 2020-ban mutatkozott be, Európába pedig nagyjából két év késéssel érkezett, tavaly pedig ráncfelvarráson esett át, aminek legfeltűnőbb újítása a teljesen átformált lökhárító és a teljes orron végigfutó fényforrás, na meg néhány új szín és felni. Így, a régi ásító hűtőrács nélkül valamivel harmonikusabb lett, de a lényeg nem változott, a Corolla Cross maradt egy kissé unalmas, minden extravagáns vonástól mentes, szerény Toyota. Aminek a méretei (4,46 méter hosszú és 1,62 méter magas) ideálisak, hiszen városban is el lehet vele lenni, miközben négyfős családnak is elegendő első számú autónak. 

Egyszerű, de nem nélkülözi a fizikai gombokat

Konzervatív kinézete és kora alapján talán nem is olyan nagy meglepetés, hogy a belseje a hagyományos iskolát követi, ami a formavilág miatt a szoftverekre is érvényes: a felhasználói élményt ne ebben a modellben keressük. Minden fekete a beltérben, az érintőképernyő vastag kávájú, vastagkávás kis kijelző, a gombok nagyok (különösen az ülésfűtésé), a bumfordi PRND fokozatválasztó kar tíz évvel ezelőtti divatot követ. Cserébe viszont - az idősebb vezetőknek is - könnyen kezelhető, az önálló klímapanellel és egyéb fizikai kapcsolókkal a digitalizáció sokakat bosszantó divatját kikerülve maradt a gyökereknél a Toyota, még ha így ódivatúnak is tűnik. 

Persze analóg helyett digitális a műszeregység sokféle információval, ám bonyolult állítgatással; a multimédia rendszer pedig nem kis lemaradásban van a riválisokhoz képest - igaz, a vezeték nélküli telefontükrözés jóvoltából élhető. Sajnos az anyaghasználat szerény, a műanyagok átlagosak, ennyi pénzért igényesebbet várnánk. Az első ajtókra jutott pár centi kárpit, a hátsókra már nem, és kopog az egész. Átlagosak az ülések, az Executive szinten járó műbőrkárpit izzasztó, az ülőlap pedig kissé rövid. Hátul el lehet férni, oda USB-C töltő is jut, a 380 literes csomagtér viszont nem mondható nagynak, egy mezei Golf is többet tud ennél pont egy literrel.

Vegyes használatnál simán eljár öt literrel

Passzentos rakterének magyarázata a full (más néven öntöltő) hibrid hajtás komponenseinek helyigénye. Maga a rendszer jövőre lesz harmincéves (Prius I.), és bár napjainkig rengeteget fejlődött, az alapelvek változatlanok. Esetünkben egy 2,0 literes, Atkinson-ciklusú szívó benzines dolgozik elöl, egy vagy két villanymotorral (FWD, illetve AWD kivitel) megtámogatva, és egy kis akkuval kiegészítve. Mindez ez azt eredményezi, hogy városban akár 70%-ban benzin elégetése nélkül tudunk vele közlekedni, így 4,5 liter körüli fogyasztást produkál. Sztrádán, autóúton persze megy a belső égésű motor, ilyenkor 5,5-6 litert kér, de még ez is kiváló érték. 

A rendszerteljesítmény 178 lóerő, ami 19 lovacska elvesztését jelenti a facelift előtti verzióhoz képest, de a valóságban nincs szó drámai veszteségről: városi körülmények között fürge a Corolla Cross, magasabb sebességnél pedig átlagos a gyorsulása. Érdekes, hogy a régi Toyota hibridek bégetése, vagyis a nagyobb fordulatszámnál indokolatlanul erős motorhang nyomokban itt is felfedezhető, de nem meghatározó. Összességében csendes, kiegyensúlyozott autó a Toyota, és a futómű, illetve a kormányzás minden rezdülése is a józan, kulturált autózásnak kedvez – tehát sportosság helyett inkább a hajtáshoz illő komfortos karakternek. 

Szokatlan hangok és megszokott árképzés

Apropó, hangok: az EU-ban kötelező sebességhatárokra figyelmeztető csipogás rém idegesítő frekvenciát kapott, így minden indulás után az első dolgunk volt a menüből kikapcsolni. Ritka bosszantó apróság ez, amit sok gyártó diszkrétebben képes megoldani. Ennél viccesebb a duda Barbie-mobil jellegű vonyítása, amit talán azoknak a férfi sofőröknek találtak ki, akik nem bírnak a tesztoszteronszintjükkel. Ők piros lámpánál állva kürtöljenek két rövidet, és máris rajtuk fog kacagni a komplett villamosmegálló, hosszan dudálva pedig a járókelők is a térdüket csapkodják majd. Ezen apró bakik dacára azonban nagyon is jó a Toyota hétköznapi használhatósága.  

Ami az anyagiakat illeti, az 1,8-as hibrid (140 lóerő) Comfort belépőmodell alapára12,79 millió forint, a tesztben szereplő autó pedig még akciósan is 17 milliót kóstál. Utóbbi összegért sok mást is lehet találni, házon belül például C-HR-t vagy Lexus UX-et, a riválisoknál pedig Nissan Qashqait (jóval olcsóbban), Mazda CX-5-öt vagy Volkswagen T-Roc-ot, utóbbinál debütál majd a németek első öntöltő hibrid hajtása. Említhetnénk persze a koreai vagy az egyre felkapottabb kínai riválisokat is, de aki a felvágás és kaland helyett egy megbízható használati tárgyat keres, úgyis eltántoríthatatlan lesz a Corollától. Gyorshajtani valószínűleg úgysem fog – és másokat ledudálni sem. 

Szerző: dr. Vékey Zoltán