Kétszer választották meg az adott vb-mérkőzés legjobbjának Juhász Dorkát, a magyar válogatott centerét a Berlinben zajló világbajnokságon: a török Galatasaray és a WNBA-ben jelenleg éllovas Minnesota Lynx játékosát a Nigéria elleni második (71–67), majd a Dél-Korea elleni (82–73) harmadik csoportmérkőzése után is díjazta a nemzetközi szövetség (FIBA). A 26 éves, 195 centiméter magas kosarasnak a berlini volt az első nagy tornája, amelyen a felnőttcsapattal részt vett.

„Az elején nem voltunk elég agresszívak, az amerikaiak dobásai jó százalékkal beestek, emiatt már az első negyedben nagyobb különbség alakult ki – mondta a Nemzeti Sportnak Juhász Dorka a Team USA-től elszenvedett súlyos vereséggel (56–108) záruló negyeddöntőről. – Nagyon kikaptunk, ettől függetlenül mindenki csinált valami jót, mind a tizenketten pályára kerültünk, szóval büszkék lehetünk, főleg az előző találkozókon nyújtott teljesítményre. A torna ezen szakaszában tulajdonképpen mindegy, mennyivel kapsz ki, a lényeg, ha veszítesz, nem jutsz tovább. Sajnos nekünk ez jelentette a végállomást. Röviden beszélgettem a csapattársammal, Napheesa Collierrel, és a többiekkel is váltottam néhány szót a meccs előtt és után, nyilván ők más célokkal érkeztek Berlinbe, mint mi. Elmondták, büszkék rám, emellett gratuláltak a csapat eredményéhez, hogy negyven év után a nyolc közé jutottunk, de ugye nem egy hotelben laktunk, ők máshol voltak, így azért részletekig nem jutottunk el.”

Juhász remekül szerepelt a tornán, mindenki elismeréssel beszélt a 28 év után ismét világbajnokságon szereplő magyar válogatott centeréről, aki rengeteg „WNBA-kollégájával” találkozott a pályán és azon kívül is.

„Mindkét aranyvárományossal játszottunk, így testközelből tapasztaltuk, mennyire jó csapat mindkettő – folytatta a középjátékos, aki idén az Euroliga legértékesebb játékosa volt. – Szerintem a francia együttes meg tudja nyerni az aranyat, nem érzem olyan egységesnek az amerikaiakat. A játékosok egyéni kvalitásait tekintve a tengerentúliak kiemelkednek a mezőnyből, de nem biztos, hogy ez most elég ahhoz, hogy ők álljanak fel a dobogó tetejére vasárnap este, szerintem a franciák erőnlétileg is fel tudják venni velük a versenyt.”

Juhász a keret többi tagjával együtt rendkívül élvezte a tornát, és csapattársaihoz hasonlóan élete legmeghatározóbb élményei közé sorolja a berlini viadalt.

„A legfelső polcra kerül Berlin, nem vitás, a többiek nevében is mondhatom, amióta elkezdtünk kosárlabdázni, azóta ilyen világversenyekről álmodoztunk. Mindig különleges felnőttként a hazánkat képviselni. Ettől függetlenül számomra az olimpiai és az Európa-bajnoki szereplés továbbra is cél marad. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk, még a vereségekkel együtt is. Magabiztos játékot mutattunk, ami egy folyamat eredménye, Ruandában kezdődött, ahol én sajnos nem voltam ott, majd Isztambulban tényleg megalapoztuk a jó szereplést. Már Törökországban tudtam, éreztem, hogy Berlinben is jól teljesítünk. Az egyéni karrier szempontjából is az egyik legnagyobb élmény volt a berlini torna, rengeteg emlékezetes pillanatot éltünk meg, amivel nem versenyezhetnek azok az élmények, amelyeket klubszinten szerzünk, mert az más. Köszönjük a szurkolóknak a sok szeretetet, amit kaptunk, főleg azoktól, akik itt voltak!”